Koalák és szirtek Morialtában

A Morialta Conservation Park egy szűkebb völgy, egy kisebb patakkal, néhány vízeséssel és persze egy rakás ausztrál növénnyel és állattal = az elején lényegében tízméterenként megálltunk nézelődni és fotózni. Különösen, ha koalákról volt szó =)

Egyet mindjárt találtunk a parkoló szélén

Egyet meg az első kanyar után a gyalogút felett

A koalák csak eukaliptuszlevélen élnek, amiben nem túl sok kalória található – ebből kifolyólag alig-alig mozognak és rengeteget alszanak. Így napközben leginkább szunyáló szőrös gombócokat látni a fákon.

Patakmente

A harmadik gombóc

Közelkép

Vörös sziklás hegyoldal

Adelaide-nek (és ezzel a Morialtának is) egyébként mediterrán klímája van, télen hűvös, nyáron meleg, tud gatyarohasztó is lenni és kb. annyi eső esik, mint a Magyarországon (országos átlag), de kb. feleannyi, mint Svájcban. Körülbelül olyasmi, mint Málaga. Vagy Antalya. Télen eső dögivel, nyáron sunshine, beach, barbecue. Mondjuk a ’grilliere’ az itt Svájcban is nagyon megy, arról lehet tudni, hogy itt a nyár, hogy megjelennek a boltokban a gyújtófolyadékok, sütőlapátok és külön részleget nyitnak a grillkolbászoknak a húspultban… Na, de vissza a Morialtához!

A First Falls, vagyis az Első Vízesés – ősz közepe lévén
alig van benne víz, télen fog igazán csobogni

Tükörkép

Hullámos

Eukaliptuszok meg egy rakás (nekünk) szokatlan fa
 – szinte minden bokorban látni valami érdekeseset

Elmenne profilképnek is :)

Színes tollcsomók…

… szinkrontollászkodnak

Egy idő után eléggé felrántják az utat a hegyoldalba,
 itt-ott a sziklaperem alá is

Rálátni Adelaide szélére is – sőt egy koala is elbújt a képen
 és ez kivételesen nem alszik, hanem nyújtózkodik

Domboldal kék éggel

Pamacs – fogalmam sincs milyen növény, jó lenne legalább
 azt belőni, hogy bokor, lágyszárú vagy mi a szösz.

Ez meg egészen a horvát tengerparti erdőkre emlékeztet,
 mindjárt előbukkan egy-két kecske és köszönnek, hogy Dobar dan!

A First Falls felett nem sokkal

És a szirt szélén – így is szép, de még szebb lehet,
 amikor balról ömlik (és nem csöpög) a víz

A sziklafal tetején le is lehetett ülni egy-két helyen

Sőt, kicsit mászkálni is lehetett a pocsolyák között

Márti pedig kiült egy kicsit bámészkodni

Gombóc No. 4

Fehér törzs a domboldalon

Az elején elkezdtem külön lesni az eukaliptuszokat, de annyi van, meg annyi féle (több száz faj), hogy egy idő után felhagytam vele, elvégre minden bokorban akad egy. Vagy több. A legbiztosabb módszer az eukaliptusz beazonosítására egyébként ez:

Ha van rajta ilyen, akkor az nagy valószínséggel eukaliptusz.

Ha meg még eszi is éppen a leveleket, akkor szinte biztos – vagy egy gyomorrontásra gyúró koala, de utóbbi szerintem felettébb ritka. Ezzel a tanulsággal zárjuk a mai sztorit, legközelebb tengerpartra kalauzolunk benneteket!

Reloaded - Brighton Beach, Adelaide

Kedves Olvasóink, az elmúlt időszakban nem kevés anyagot gyűjtöttünk, nincs más hátra, mind mindezt blog formájába önteni :) Első körben Titkos ügynökéknél jártunk áprilisban –  irány Adelaide! Lájtos (meh.), rövid bejegyzés következik.

Nem sokkal indulás után – Basel a levegőből

Ugyanis Adelaide még mindig nincs közel. Igazából már az első ausztráliai út alkalmával megtapasztaltuk,  hogy a 12 órás út, 9 órányi időkülönbség menedzselhető, de a 12+9 órás út és a 9 órányi időkülönbség kevésbé. Főleg, miután átszállásokkal együtt lehetetlenség kevesebb, mint 24 óra alatt odajutni és eközben pöppet kimerül az ember… de a Ausztrália igazán szép (a társaság meg jóóó!), szóval megéri kibírni :) Reggeli érkezés, teljes KO és némi szunyálás után első nap a kutyasétáltatós bícs volt az úti cél. Körülbelül pont ennyire voltunk hitelesítve aznap.

Brighton Beach – szaladgáló Zoeval

Estefelé

Ott a labdaaa!

Tengerparti séta és az élet nagy kérdéseinek megvitatása

Zoe újra, meg újra szaladt, úszott, elkapott és küzdött

Szépséges kilátás

Glenelg Pier – rengeteg pecással és még több tintahalnyommal

Hazafelé

Kutyalábtörlés közben