Tópartról tengerpartra

Előző nap a Lake Louise-hez annyira későn értünk oda, hogy már nem tudtunk evezni rajta egyet, de ezt másnap reggel rögvest pótoltuk.

Nem volt túl szép idő, így még egy esőkabátot is beszereztem

De mire vízre értünk, elkezdett tisztulni

A gleccser azért még bujkál egy kicsit

A tó másik vége az irdatlan szállodával

Egy óra alatt kellemes tempóban oda-vissza lehet lapátolni a tavon. Lájk. Az esőkabát egyébként most végül nem kellett, de az első alkalmat nem élte túl – egy sivatagi viharban sikerült teljesen leamortizálni. Amint kicsomagoltam, a kapucni varrata mellett sikerült kidugni rajta a fejemet, ezzel új vágást ejtve rajta, Bagoly meg a térdét csapkodta a röhögéstől – miközben egyre jobban szaporázta az évtized esője Utahban… na de erről majd később, most még Kanadában vagyunk :)

Méghozzá a Lake Louise szomszédjában –
a szépséges színű Lake Moraine partján

Azt hiszem szín tekintetében ő nyert

Kevesebb kőzetliszt lebeg a vizében, mint a
 Lake Louise-éban, ettől ilyen ragyogó kék

Csak ültünk és bámultuk a tájat – azér’ a fotó kedvéért megfordultunk

Gyönyörűszép

Háttér – tó errefelé nincs, de a fenyves is szépséges

A Lake Moraine-nél köszöntünk el a Banff National Parktól és indultunk vissza Calgaryba, hogy áttegyük a székhelyünket Vancouverbe.

Kiértünk a prérire – Route Transcanadienne

Ha még nem említettem volna, itt is minden két nyelven van kiírva, még a medvehírek is kint vannak angolul-franciául (pl. hol láttak nagymellényű grizzly-t, aki akkor sem hajlandó lemenni az útról, ha egy rezesbanda közeledik). Korábban csak Québecben jártam, ott már tudtam franciául kávét venni (ami részemről siker, nem a helyiek részéről :P), de úgy tűnik, a kétnyelvűség erre nyugatra is menő :)

Csak úgy az autópálya mellett – a téli olimpia sísánca
és bobpályája, ma is sportközpont :)

Az egyik korábbi bejegyzésben is emlegetett
 Stoney Trail – visszaértünk Calgaryba

Lóg az eső lába – mármint, tapossa a szélvédőt

A reptér előtt kaptunk egy kiadós kocsimosást

Három kilométerrel és öt perccel arrébb meg hétágra süt a nap

YYC – Calgary International Airport

Calgary – a belváros tornyait pont süti a nap

Canadian Rockies

Ez pedig már a Salish Sea – a Vancouver Island és a kontinens
 által közbezárt öblöt hívják így eredendően

Tájékozódáshoz (kép innen)

Seattle ugye már Washington állam és USA, gondolkodtunk rajta, hogy arra mennénk tovább, de végül nem úgy alakult, szóval ide is vissza kell jönni. Például van egy szépséges nemzeti park, az Olympic, mérsékeltövi esőerdővel, meg egyéb szépségekkel, de ott van a látogatható Boeing-gyár is Everettben, Seattle-től vagy 50 kilométerre…

Mindjárt megérkezünk Vancouverbe - folyt. köv. :)

Jasper & the lakes

Jasperben reggeli után megnéztük a magyar-portugál csoportmeccset és örültünk az eredménynek. Vicces dolog ilyen szokatlan időpontokban meccset nézni, másfél éve Ausztráliában néztük élőben az NFL rájátszást reggelik közben – ott még előző este játszottak.

Meccs után viszont felpakoltunk és elindultunk
 az egyik oldalsó völgybe körülnézni

Egy idő után láttuk, hogy a hegyoldalt
 viszonylag frissen pörkölte végig egy erdőtűz

Medicine Lake – a neve indián eredetű

A tó ugyanis augusztusra rendszerint teljesen eltűnik, csak egy kis patak marad a helyén, majd a következő hóolvadáskor újra feltelik (a vízszintingadozás éves szinten így meghaladja a húsz métert). Az őslakosok azt gondolták, hogy csakis valami ’big medicine’ (nagy gyógyítás) vagy ’magic’ (varázslat) – elég közel állt a kettő egymáshoz – lehet az oka, innen a tó neve. Hidrogeológusok közben kiderítették, hogy a tó törésvonalak mentén fekszik és bár felszíni kifolyása nincs, de egy kiterjedt üregrendszer húzódik alatta, melynek a kapacitása tavasszal sokkal kisebb, mint a hóolvadék mennyisége, de ahogy nyár vége felé fogy az utánpótlás, mintha egy dugót húznának ki a tó alján, leszívja az egészet és csak a kis patak marad. Októbertől már esik a hó és jön a jég, tavasszal meg minden kezdődik elölről.

A távolban látható félszigeten egy fehérfejű rétisas pár fészkel

A tábla arra figyelmeztet, hogy költési időszak alatt ne a fészek alatt piknikezzen a nép, ha lehet. A fehérfejű rétisas az Egyesült Államok nemzeti jelképe, a 20. század nagy részében fokozottan veszélyeztetett volt, ezért igyekeztek minden létező eszközzel védeni őket, illetve elősegíteni a szaporodásukat. 2007-ben átkerült a fokozottan veszélyeztetett fajok közül a veszélyeztetettek közé, szóval a terv működik, csak még egy kis időre van szükség :) Ezzel együtt, mint minden sasféle, nem szeretik, ha fürtökben lógnak az emberek a fészkük alatt.

Sasfészek

Ahhoz képest, hogy a fészek fája is lényegében megégett, még jó, hogy egyáltalán költenek… egy másik tábláról ugyanis az derült, ki, hogy az erdőtűz 2015 júliusában, villámcsapás miatt tört ki – csontszáraz hetek után, ahogy az lenni szokott. Ugyan azonnal elkezdték oltani, de csak jó három héttel később, július 22-re sikerült teljesen kontroll alá vonni a területet.

Medicine Lake – bal szélen a félsziget a fészekkel,
 jobb szélen elszenesedett fák a hegyoldalban

Itt-ott a bal oldal is kapott a lángokból

Az erdőtűz ezzel együtt alapvetően része az erdei ökoszisztémának, egyes nemzeti parkokban rendszeresen szítanak kontrollált erdőtüzeket, hogy megújulhasson a növényállomány.

Az új generáció nem sokáig várat magára

Zöld-barna domboldal

Következő úticélunk a Maligne Lake volt

Bagoly először azt gondolta, hogy körbesétáljuk,
 aztán indulhatunk vissza Jasperbe

Találtunk egy makettet, aztán egy táblát is, amely tudatta velünk,
 hogy a Maligne Lake 28 km hosszú,
 a Canadian Rockies legnagyobb és Alberta legmélyebb tava

Így egy kicsit sétáltunk az egyik végénél :)

Kimásztunk egy stégre is

És megnéztük, ahogy az egyik hajót éppen kivontatják a vízből

Keresztforgalom

Őrszem a konvoj végén

A Malinge Lake-en az 1920-as évek óta csónakáznak, illetve hajóznak

Az 1928-ban épített csónakház pedig az egyetlen eredeti épület,
 amely megmaradt ebből az időszakból és még most is használják

Visszaúton Jasper felé

Vadon

Az erdőtűz nyomai a Medicine Lake mellett

Vajon ez a zöld folt hogy úszta meg?

Jasperben beneveztünk még a Jasper Sky Tramre,
 hogy egy kicsit felülről is megszemlélhessük a terepet

Jasper sziti, kb. 5000 állandó lakossal, Banff 290, Edmonton 360 km

Persze ilyen szép tavakkal a környéken ki vágyik Edmontonba?

Napsütötte csík

Az Athabasca folyó kékje

Közben felértünk a sky tram felső végére (amely egyébként
 kivételesen nem svájci, hanem nyugatnémet gyártmány)

Olyan, mintha az a néhány fenyő úgy döntött volna,
 hogy ők most csónakáznak egyet

A környék – a fenyős tavacska a kép közepétől
 kicsit jobbra és lefelé bújik meg

Mormotaaa!

Kövesút

Kilátás a pukli túloldalán

Dél

Észak

Itt Bagoly nagy mellénnyel felkepesztett egy busznyi méretű szikla tetejére, megszaggatta közben a nadrágját, majd alig tudott lejönni (még mindig tériszonyos). Néha mintha egy 4 és nem egy 34 évessel lenne dolgom.

De legalább csinált fentről egy panorámafotót
(rákattintva nagyítható, mint mindegyik kép).

A felvonóhoz visszafelé a hegy külső szélén mentünk

Ami kilátás szempontból nagyon menő volt, csak állatira fújt a szél

Az egyik csendes beugróban viszont találtunk egy kíváncsi csíkosmókust

Keres, keres...

Talál – jól sejtette, hogy van nálunk kaja, de wildlife-ot
 nem etet az ember, úgyhogy nem adtunk neki semmit.

Csak megcsodáltuk.

Lent a völgyben

Viszonyításképpen – maga a tény, hogy a hőmérőn
 szerepel a -40°C, sokat elárul a téli napokról =)
 

Úton Banffbe – ebből az irányból se rondák a hegyek

Athabasca folyó

Erdő jéggel

A Columbia Icefield háza táján

Athabasca Glacier árnyékban

Bow Lake délután

Zöld tükör

Megálltunk még a Lake Louise-nál is, ez a Banff National Park egyik legismertebb tava – egyrészt mert csodaszép, másrészt mert egy hatalmas hotel épült a partján, ami több mint 100 éve fogadja már a vendégeket.

Ez nem az, hanem a mellette álló svájci chalet (=Hütte),
 melyben az itt dolgozó svájci hegyi vezetők laktak 1920 és 1954 között

Lake Louise

Vigyor

Felhők a vízben

Tükörsima

Kövekkel még jobb :)

Visszapillantóban – zárókép.