Ajtóportrék

Újabb rövid szösszenet következik (az előző erre). Igazából már a képekből ki lehet találni, hogy hova pottyantottak le tizenpár órára. Némi alvás és egy kiadós reggeli után volt kb. egy órám sétálni és körülszaglászni.

A sakktáblás

A duplapitlis

(Ezek között, egyébként, hogy lehet két táskával, a bevásárlással és neadjisten egy gyerekkel a kezedben bemenni? Biztos van egy másik ajtójuk is erre a célra.)

A minimál és az ’minden vízszintes felületen nőjön valami’

Szóval London belvárosában slattyog az ember

Átlagosnak tűnő utcácskában

És egyszer csak ez figyel bal oldalról – később láttam, hogy
8-10 garázsban egy autójavító működik, ő is náluk van vendégségben

A gallyboltíves

A kerámiakutyás

A vidám kékpitlis, majdnemhogy görögös

A bezárt vadon

Egy órácskába nem fért bele sokkal több, de azért még egy közeli könyvesboltba betértem körülszaglászni. Különösen tetszett a detektívregény-kupac.

Kivótaz?! 

Pix from LAX

Los Angeles, illetve San Francisco felé munkaügyben is szép tájakon szoktunk megfordulni. Az egyik los angelesi úton nyár vége felé sikerült néhány jó fotót is lőni, így bejegyzés lett belőle. Utunkba került például Grönland.

Lassan beérünk a sziget fölé

Szépséges, de milyen hideg lehet odalenn –
egyébként a koordináták: 67°25'N 33°24'W

Jégtörmelék az ablakban

Gleccsernyelv

Ő is belenyal a tengervízbe – előtte pedig
 szépen látszik, hogy merre kanyarog

Hótenger sziklafodrokkal

Ez viszont már a napos Kalifornia

A kikötő mögött légikikötő – LAX (Los Angeles International Airport)

Kanyarog a Los Angeles folyó

Meg másfajta folyók is, ebben például autók folynak
 non-stop, vagy kétszer hat sávon

Zárókép – a ködbe (khm, szmogba) burkolózó Downtown,
 mögötte pedig a Hollywood Hills

Giant Forest és a Moro Rock

A kalandosra sikerült utolsó előtti nap után reggel összeszedtük és bepasszíroztuk a bőröndökbe a cuccainkat és nekiindultunk még egy utolsó túrának, mielőtt San Franciscót vettük volna célba.

A Sequoia National Parkból a másik mamutfenyőliget és egy Moro Rock nevű kilátószikla fért bele az időnkbe, képek következnek =)

Úton a világ legnagyobb (tömegű) élő fájához

Ikrek

General Sherman Tree – ő lenne az

2200 évesnek saccolják

Nem messze innen található a Giant Forest Museum,
 a Sentinel, avagy Őrszem már ezzel szemben lakik

Vagyis inkább tornyosul

A Sierra Nevadában a mamutfenyők 1500 és 2200 m
 tengerszint feletti magasság között érzik jól magukat

Az alatt túl száraz, felette túl hideg lenne nekik

A fekete pöttyök jelentik a ligeteket

A terep nem lehet túl lejtős mindeközben, a az esővíznek ugyanis valamennyire meg kell maradnia a talajban, ahhoz, hogy a sequoiák jól érezzék magukat. A Giant Forest-liget (=Óriás Erdő) valószínűleg ideális hely a mamutfenyőknek, különben nem nőttek volna ennyien ekkorára benne.

Szemléltetik a méreteiket – igen, a hajó a Titanic.

Sequoias @ Redwoods (a kettő közötti különbségen
 az előző bejegyzésben elmélkedtünk)

A múzeum után még gyorsan megnéztük a híres Tunnel Log törzset

Bagoly biztos vigyorog az autóban, csak ez a képen nem látszik. Még sosem ment át faalagúton, Svájcban mind kőből, meg időnként hóból vannak. Otthon meg homokból meg löszből, de ez egy másik történet. Szóval vissza a Tunnel Loghoz: a fa 1937-ben dőlt ki, természetes úton, egy évvel később vájták ki benne az alagutat, amit ma is használnak. A mamutfenyő fája kicsit ellenállóbb, mint a szokásos fafajoké – a törzs lassan 80 éve fekszik itt, aztán még mindig van belőle, nem is kevés :P

Utolsó helyszínünk, a Moro Rock felé közeledünk –
 egészen Alpok-kinézete van a környéknek

Szerpentin – itt azért jobban látszik a mediterrános beütés

Facsontváz

Völgy

Még egy kis hó is akad a tetején

Visszanézve szépen látszanak a mamutfenyők
 vattacukorra emlékeztető koronái

Itt még ki is magaslanak a tömegből

Panoráma

Miután kigyönyörködtük magunkat, szépen lesorjáztunk kétosztálynyi csacsogó gimnazista közepette (ami egy keskeny, egyszemélyes lépcsősorokból és ösvényekből álló úton néha nehézkesebb, mint azt az ember elsőre gondolja), aztán elindultunk San Francisco felé, tekintve, hogy az esti járattal onnan már Zürich következett.

Sierra Nevada

Kalifornia

… és a szárazság. Évek óta kevesebb eső esik,
 mint az átlag, ez látszik a víztározókon is.

A tájról nem is beszélve.

Persze az Államok gyümölcsöskertjében nem áll meg az élet,
 de azért elgondolkodtató lehetne a jelenlegi helyzet.

Merthogy a víz nagy részét alapvetően elöntözik.

Az errefelé szokásos autópálya-hangulat

Ez kevésbé gyakori. Ritkán jön, de akkor hosszú.

Az egyre növekvő forgalomban előbb-utóbb San Francisco következett, autót leadtuk, cuccainkat kompaktáltuk egy-egy bőröndbe és szurkoltunk, hogy legyen helyünk a járaton. Itt a vége fuss el véle (legalábbis az előnászút beszámolójának), de ne menjetek messze, azóta is dolgozunk, meg jövünk-megyünk, lesz mááááásik :)