Harmadik
napunkon Dubaiban beneveztünk egy buszos városnézésre – ahol korábbi
helyszínektől eltérően kénytelenek voltunk a légkondicionált és árnyékos (!) belső résszel
barátságot kötni. Jó ez a nyitott emeletes busz, de nem napsütéses negyvenkét
fokban. Én például valószínűleg már a gondolattól is ropogós vörösre sülnék.
A
buszjegy árához járt egy egyórás hajókázás a Dubai Creeken. Nosza.
a világ legmagasabb szállodája
Következő
célpontunkhoz viszont vissza kellett
gurulni a belvárosba - számoltuk a sávokat
gurulni a belvárosba - számoltuk a sávokat
A
Burj Khalifa tetején nyitott és zárt kilátóból is lehet szemlélni a várost. A
nyitott részen döbbenetesen erős, forró szél fújt, mikor ott jártunk – igencsak
meglepett bennünket, ilyen szélsebességhez mérsékelt égövön jéghideget és
süvítő porhót szokás társítani. Vagy júliusi, ágtépkedős, fakidöntős vihart,
vízszintesen szakadó esővel és tíz fokkal. A zárt részen pedig más szempontból,
de nagyon érdekes kijelzőket találtunk – össze lehetett hasonlítani a nappali,
esti és élőképet egykori fényképekkel. Szinte végignéztük az összeset.
A fenti a
torony tövében található a Burj Khalifa Lake, a világ legnagyobb szökőkútjával,
melyet ugyanaz a cég tervezett, mint a las vegasi Bellagio szállodáét. Lehet, hogy a szakterületük a sivatagi szökőkútépítés.
mikor a szökőkút is rákezdett a műsorra
