Esőerdőtúra és Bagolymagasles Szingapúrban

A Southern Ridges Walk egy egészen szürreális része Szingapúrnak. Egyik pillanatban keskeny betonúton kanyarogsz a párás, forró dzsungelszerűségben, a következőben pedig a nyiladékokon keresztül toronyházak tömkelege tárul eléd. Az útvonalat időnként kisebb-nagyobb hidak színesítik; közben pedig még madármegfigyelő helyek is akadnak. Ahogy az egész város is, a túra picike és kompakt, úgy, hogy közben itt-ott grandiózus. Akármennyire is képtelenül hangzik ez az egész.

Felfelé a dzsungelbetonjárdán

Itthon virágboltokban kapni ilyet – csak nem nő meg ekkorára

Sétálsz az erdőben, aztán egyszercsak

A kikötő sincs messze

Több száz emelet összesen

Időnként viszont ilyen susnya takarja a kilátást minden irányba

Pedig egész elképesztő néha :)

A nagyobb völgyek felett hidakon lehet átkelni

Lenézve

Figyelmeztetés – mit NE tegyél,
ha vadon élő majmokkal találkozol!

Ez a híd egyébként egész pofásan fest,
de egy hadsereg is átfér rajta, csak nem tudom, minek.

Hogy ne tévedjen el a vándor

Apró fák az út mentén

Majmokat is láttunk, de nem jöttek közelebb,
úgyhogy nem helyeztük át a gyakorlatba a jótanácsokat

Stílusváltás

Ereszkedik lefelé

Azért még mindig megdöbbentő,
hogy mennyire közel mekkora házak vannak

Szavannahangulat

3-4 kilométer után úgy döntöttünk, van még más jellegű megnézendőnk is a városban (a két bejegyzés (itt az előző) programját egy nap alatt toltuk le, mert másnap reggel már indultunk is tovább); így kicsit fájó szívvel (és sokkal jobban sajgó talpakkal) búcsút vettünk a Southern Ridges Walktól és elindultunk a városközpont felé, miközben elkezdett esteledni.

Alkonyat – Marina Bay

Várjuk a pizzánkat, enni is kell valamikor.

Közben még fotózni is egész jól lehet :)

Singapore waterfront (a pénzügyi negyed felhőkarcolói)

Víztükör

A waterfront-tal szemben, az öböl túloldalán található a Marina Bay Sands hotel, melynek a tetején egy tekintélyes méretű kilátóterasz található. Bagoly szeret magas helyekről szemlélődni, így ez volt a vacsora utáni úticélunk. Én egyszer már jártam ott (blogbejegyzés), akkor világosban, így most örültem neki, hogy alkalmam volt este is körülnézni onnan fentről.

A Marina Bay Sands – baloldalt,
a csónakszerű izé orrában van a kilátó (kép innen)

Éjszaka az óceán felé

A hideg fények (nem a kék, "felette" húzódik végig) vannak nagyjából a part mentén, azon túl a Szingapúr előtt horgonyzó hajók fényeit látni. Van néhány.

A szomszédos botanikus kert üvegházai,
a torkolat túlpartján pedig egy golfpálya

Városi fények

A waterfront felülről

Úszómedence a hotel tetején – inkább megkímélem magam
attól az információtól, hogy mennyibe kerülhet
a Marina Bay-ben egy szoba egy éjszakára

Háttérben a kikötő – totál kivilágítva,
non-stop pakolnak...

Egy jó háromnegyed órán át bámultuk a fényeket a város felett, aztán úgy döntöttünk, ideje eltenni magunkat másnapra, mivel reggel hatkor már indult a gépünk a következő helyszínre. Meg elég is volt az aznapi tizennégy órányi városnézés (nagyon sokáig képes menni az ember, amikor úgy érzi, hogy most vagyok itt, egyszer (kevésszer) az életben, látnom kell, mindent, ami csak belefér!). Szóval vissza a szállásunkra, trópusi ruhák elásása a bőrönd mélyére, becsekkolás, aggódás, hogy a téli kabátokat ne felejtsük a szekrényben (ölben kellett cipelni őket, mert a bőröndbe már nem fértek be, néztek is ránk furcsán a helyiek a 30°C-os melegben, hogy ezeket meg honnan szalajtották)… Aztán reggel hatkor (itteni idő szerint este tizenegy) riadót fújtak a telefonok és elindultunk a Changi reptér felé, hogy négy órával később megérkezzünk egy újabb volt brit gyarmatra. Innen már lehet találgatni, annyit még elárulok, hogy eddig még én sem jártam ott, egyike azoknak a helyeknek, ahova repül a légitársaság, de én még nem jártam velük arra. Azért már nem sok ilyen van :)

Strandszigeten Szingapúrban

Következő állomásunk Szingapúr lesz – ezúttal Bagollyal együtt néztünk körül a városban. A 12 órás odaút után remek élmény volt hosszúnadrágban vadászni a szállodánkra közel 30°C-os, párás melegben, közben meg még jól meg is bámultak minket – méghozzá a kezünkben tartogatott télikabátok miatt... A célpont megtalálása és a becsekkolás után már csak arra volt erőnk, hogy bealudjunk, hiába, ha az ember munka címén jön-megy és szabadidejében is képest ezt csinálni pihenés helyett, néha lemerül a duracell. De arra legalább jó volt a dolog, hogy másnap korán keljünk és nyakunkba véve a várost a nagy tömeg előtt érjünk le a strandra =)

Útközben belebotlottunk – éppen akkoriban kezdték vetíteni =)

Ahogy arról a korábbi Szingapúr-posztban is szó volt, a város gondosan fésült parkok, felhőkarcolók, zsúfolt lakónegyedek és bevásárlóutcák elegye. Itt-ott azonban maradt némi hely erdőknek is (csak mutatóba), sőt még tengerpart is akad, fürödhető tengerrel (Ázsiában ez nem magától értetődő nagyvárosok közelében) – ami aztán hétvégéken zsúfolásig van tömve a pihenni szándékozó lakosokkal.

Szingapúr legnépszerűbb strandjai Sentosa szigetén találhatóak, közel a belvároshoz. Mára az egész sziget egyetlen hatalmas szabadidőparkká vált, van vagy 2 kilométernyi strand, két golfpálya, két hatalmas wellnesshotel, egy erőd, egy hatalmas vidámpark és persze számtalan lehetőség enni-inni. A felsorolásból a tengerpartra szavaztunk, mivel még egyikőnk sem fürdött eddig az Indiai-óceánban és hát ilyen lehetőséget nem nagyon illik kihagyni :)

Sentosa középen

Egyrészt ezzel a lanovkával…

másrészt egy egysínű vasúttal,
a Sentosa Express-szel lehet kijutni a szigetre

Expresszsínek – a háttérben
már részben látszik a sentosai strandok sajátossága

Méghozzá az, hogy a horizont tele van tankerekkel és teherhajókkal…

Hajóparkoló – Sentosához közel található Szingapúr teherkikötője,
mely a világ egyik legnagyobbja

Háttérben a Jurong-sziget – Szingapúr olajipara

Mert hogy olyan is van neki. A Jurong-szigetet hét kisebb szigetből alakították ki a tenger feltöltésével, építettek rajta egy rakás olajfinomítót és vígan termelik a dollármilliárdokat a tankerek hasában érkező fekete aranyból. Szóval így fest Sentosa strandjainak tágabb környéke, furcsa élmény úgy strandolni, hogy ha kilóg a fejed a vízből, a tankerek hasát látod a horizonton. De az idő fürdésre alkalmas, a víz meleg és még halak is vannak, bár elég félősek.

Strandolás után még sétáltunk egyet Sentosán, illetve megnéztük a Tiger Skytowert, ami tulajdonképpen egy kilátóplatform, amiről szemügyre lehet venni az egész szigetet.

Parkséta – ez az állat a Merlion,
nevéhez hűen félig hal, félig oroszlán; Szingapúr jelképe

Az őt körülvevő parkot pedig erőteljesen
Antoni Gaudí munkássága ihlethette

Mozaikos szökőkút – még itt is belekandikál egy ’CHINA SHIPPING’

Patakkanyar

Részletek

Égszínek

Földszínek

Tiger Skytower – kinéz balra

Kinéz jobbra

És vissza a Singapore Waterfront,
illetve a kikötő felé – valahol döbbenetes látvány

Kifelé menet megálltunk még egy kávéra, közben pedig meglátogatott bennünket egy érdeklődő (és éhes) mókus, talán abban a reményben, hogy adunk neki valamit. Nem nagyon tudtunk volna, mert café lattéval nem élnek a mókusok, de azért kitartóan keresett.

A szomszédos, már otthagyott asztalon

Melyen egyébként volt egy félig megevett banán,
de csak megszagolta, aztán nem foglalkozott vele

Viszont később talált egy cukroszacskót

Kibontotta

És kieszegette belőle az összes kalóriát.

Aztán gondolta, elég nyugodtan ücsörgünk ahhoz,
hogy közelebb jöjjön

És körülnézzen a mi asztalunknál is

Bagollyal még egy széken is megosztoztak

Aztán viszonylag hamar rájött, hogy kaja, az nincs nálunk,
úgyhogy átment egy harmadik asztalra körülnézni

De a bögre is üres volt, úgyhogy
elege lett a civilizációból és visszatért a faágak közé

Nem teljesen ezen az ötleten felbuzdulva, de nekünk is hasonló program következett – esőerdei sétára indultunk Dél-Szingapúr dombjai között. Folyt. köv. :)

Úton a Southern Ridges Walk felé