Vízesések és vízerőmű – Columbia River Gorge

A napfogyatkozás után (beszámolóink itt és itt) kedden letoltuk az utolsó 170 mérföldet Tuscola, IL és az O’Hare International Airport között, a járgányt leadtuk, a csomagjainkat meg fel. Next stop: Portland, OR. Négy és fél óra repülés, néha az A-ból B-be való eljutással megy el az egész nap. Oregon ráadásul már 9 órával van arréb, mint Európa, úgyhogy a portlandi reptér közelében kerestünk szállást. A következő napot azért jól megtoltuk (alsó hangon 5 óra vezetés plusz az alábbi program).

Oregoni kaland (kép innen)

A Columbia folyó vízgyűjtője – a Columbia
a Pacific Northwest régió legnagyobb folyója (kép innen)

A piros csík a Columbia River Gorge (kép innen)

A Pacific Northwestet Cascadiának is hívják,
értelemszerűen a Cascade-hegység miatt (kép innen)

A Kaszkádok a Pacifikus hegységrendszer és a Csendes-óceán peremén végigfutó Tűzgyűrű része, vagyis tele van kialudt, szunnyadó illetve aktív tűzhányókkal. És bár igen, Hawaii-on állandóan folyik valami, az Egyesült Államok szárazföldi részén az elmúlt 200 évben csak itt következett be kitörés a Lassen Peak-en (1914-ben és 1921-ben), illetve az ismertebb Mount St. Helens teteje szállt el 1980-ban, majd volt egy apróbb kitörése 2005-ben. Elárulom, megcsodáltuk Szent Helénát is két nappal később. Sőt kb. két hónappal korábban nagyon szépen látszott egy repülőútról Houston és Anchorage között (bejegyzés erre). Első nap azonban még a Columbia folyó völgyével ismerkedtünk.

Portlandből kifelé - ez még nem sokban különbözik attól
amit Illinoisban két napja bámulunk, bár kicsit több hegy van

A Historic Columbia River Highway egy jó 120 km hosszú panorámaút,
amely a Columbia völgyében kanyarog – Troutdale-ben kezdődik

Vadnyugat

Két sáv – van egyébként egy autópálya is,
közvetlenül a Columbia mellett

De onnan nem olyan szép a kilátás

A Columbia River Gorge olyasmi szoros mint a Dunakanyar, csak az átlagos vízhuzam itt háromszor akkora, mint a Dunáé Budapesten. Ennek megfelelően méltóságteljesen széles szorost tessék elképzelni, ahogy az a fenti képen is látszik.

Egyébként nagyjából pont itt szélesedik ki –
homokpadok is akadnak a mederben

És utána már elterül

Az előző képeken látható szép lámpások az
 1910-es években épült Vista House-hoz tartoznak

Az egykori roadhouse, ma részben múzeum is,
az ultimate első megálló a Columbia River Gorge mentén -

a helyéből is adódik (kép innen)

De belülről is érdemes megnézni!

Térkép – balról a második pont a Vista House,
utána következik majd a vízesések sorozata
(no nem a Columbián, hanem a szomszédos völgyekben)

Itt is téma volt – ugye nem messze innen volt a totalitás sávja
két nappal azelőtt (a bejegyzés első térképén megtaláljátok
 a Bagoly által sokat emlegetett Madrast is)

99 évvel korábban

Vízesés-típusok – mindenből van a Columbia mentén

Ezeket pedig nemes egyszerűséggel
 a mosdó ablakaiban láttam…

… és van igazság abban (többek között
 a munkahelyem egyik szlogenje)…

… hogy ’it’s the little things…
that make the difference’.
True story.

Első vízesés – a Latourell Falls

Egy párperces erdei sétával lehet közelebb kerülni hozzá

76 méter magas a bazaltpárkány…

… amiről alázúg

A szuperélénk verzión érdekes módon sokkal
jobban látszik az oszlopos elválású bazalt a háttérben

Tök szép hely – és meglepően alig voltak néhányan,
nem úgy, mint később a Multnomah Fallsnál

Az egész egyben

Részletek

Ehhez meg ezt ajánlom zenei aláfestésnek,
mindkettőnknek azonnal ez jutott eszébe

Merthogy ugyan kicsit északabbra (a kanadai Vancouver környékén),
de ilyesmi vidéken forgatták a klasszikus évadok külső jeleneteit.

Monster of the Week

Továbbálltunk – a következő megálló a Columbia partján találtatott

A tömeg a folyó mentén megy A-ból B-be, legyen az köz- vagy vasúton

Kékszárnyú

Ez pedig már a legnépszerűbb pont,
a Multnomah Falls – az aprócska roadhouse
(a Multnomah Falls Lodge) felett látszik már egy kicsit

A vasút itt közel halad el a mindig teli parkolóhoz

Patrióta második mozdony a tehervonaton

És akkor a Multnomah Falls

A vízesés felső lépcsője 165 méter magas,
az alsó 21 m – e felett van az előző képen látható híd is

Mohaszőnyeg. A fák itt nem
a mohák déli oldalán nőnek, hanem bennük =)

Kilátás a Columbia felé

Lávarétegek explained

Utolsó megállónk aznap a Bonneville-i gátnál volt. Olvasóinknak feltűnhetett, hogy nagyon szívesen nézünk ilyesmit, hisz minden vitatott természet- és környezetvédelmi kérdéscsoportjával együtt fantasztikus mérnöki teljesítményekről van szó… és érdekes a működésükről olvasgatni, megnézni őket. Korábbi áldozatainkról is olvashattok, Hoover erre, Itaipu erre, egy kis hazai (Svájc) meg erre és erre.

A Bonneville Lock and Dam a levegőből (kép innen)

Energiatermelési és folyószabályozási szándékkal is
építették – a fenti kiállítási tárgy az előzőhöz kapcsolható

Őrház a második világháború idejéről –
 jó meló lehetett ebben éjjel-nappali őrszolgálatot teljesíteni

Vízpermet

Gátkép

A két gát mellett van egy 26x200 méteres zsilip is, amin a hajókat
taszigálják át a folyó egyik részéről a másikra, ha szükséges (kép innen)

Hallépcső! A funkciójáról bővebben az egyik
legeslegelső svájci bejegyzésünkben írtunk

Zseniális nevű iroda és munkakör

(részletek alább)

FAQ

Ilyen ablakokon keresztül számolnak –
az üvegre a tapadó halak ingolák

Kívülről

Érdeklődő

A kiállított turbinabelső mögött a spillway,
vagyis a túlfolyó látszik – ez nem termel áramot

A hallépcső kívülről

Útban visszafelé – the First Powerhouse és a gát tetején

A gát után pedig nem sokkal később elkanyarodtunk dél felé – aznap este ismerősöknél Bendben volt szállásunk. Útközben fenyőerdőkkel és minimális forgalommal találkoztunk. Oregon rocks.

Roadtrip – zárókép.