Seattle, külterület

A Mount St. Helens után este még elzúztunk Seattle-ig, mert másnap reggel az attól északra található Everettben volt jelenésünk. Everett százezres városkája annak idején a faiparban volt tevékeny, aztán a második világháborúban kezdték a repterét, a Paine Fieldet katonai reptérként használni, kiépült mellette egy mai napig használatos tengerészeti bázis is.

Paine Field

Igen, nem kevés repülő akad

A kifutópálya vége – furának tűnhet, hogy
ennyire közel odaengedik az egyszeri halandót

Meg ez sem éppen vadászgépnek tűnik

Ahogy ők sem

Inkább frissen festett Boeing-eknek – igen, a Paine Field és a körülötte levő gyárkomplex a Boeing repülőgépgyártó otthona, itt készülnek az Airbus legfőbb konkurenciáinak számító szélestörzsű longhaul madarak. Muszáj volt megnéznünk! Főleg, mivel előző évben érkezett a céghez nyolc, vadiúj Boeing 777-300ER, amelyek közül az egyiknek még a legeslegelső útján is részt vettem crew-ként és azért be kell, hogy valljam, különleges élmény volt. Igen, az új repülőknek is van egy speciális szaga. Majdnem olyan, mint az új autóknak, de hamarabb eltűnik =) És vicces először szétszedni mindent a kis konyhákban, amikor még nincsenek a kis fakkokba tartalék poharak, kávékapszulák, csokoládé vagy tíz doboz tartalék zsebkendő dugdosva, mondván, hogy ki tudja, mikor melyik crew fog majd egyszer nagyon örülni neki…

Future of Flight Museum – van egy nagyobb
 bemutatóterem is a gyár területén

Hajtómű (meg mögötte egy 777 (olvasd: Triple Seven)
 függőleges vezérsíkja. Vagyis lafogója :P)

Voltunk egy másfél órás gyárlátogatáson is, egy csomó csarnokot végigjártunk, bemutatták, hogy hogy szerelik össze a madarakat, aztán tesztelik, fóliázzák, színre fújják és voilá, pár nap alatt kész egy repülő. Tök érdekes volt, de fotózni sajnos nem lehetett, úgyhogy képes beszámolóként ajánlom ezt.

Hiding in plain sight... or plane site?
Haha. Kakukktojás az ajándékboltban.

Everettől északra van még egy sokat ajánlott scenic drive, már nagyon közel a kanadai határhoz, a gyárlátogatás után elmentünk megnézni. Szép út, végigkanyarogtunk rajta oda-vissza, ebédeltünk egyet és itt találtuk a nagyon cuki nevű Teddy Bear Cove-ot, vagyis a Kismackó-öblöt.

Gyalog lehet lesétálni

Ugyan át kell kelni a síneken

És hezitáltunk egy kicsit, mert ez a vonat a lefelé
 sétálás közben érkezett, de aztán itt megállt
és vagy tíz perce nem mozdult már

De aztán végül átmentünk a sínek túloldalára

És egy nagyon szép kis öblöt találtunk

Igen, az ott a tehervonat folytatása

Vízvájta

Felmászva a kis partmenti puklira

Városi gerilla művészet – ez ott állt egy szedett-vedett festőállványon

Darwin-díj – pózolj 60 vagonos tehervonattal! Értem, hogy nem
 indul az meg olyan hamar, de én nem mennék ennyire közel.

Lejjebb a Chukanut Dr-on (ez a scenic drive neve)

Vadszedeeeer! (Igen, bogyószezon van.)

Partmenti vágány

Zárókép – folytatjuk holnap Seattle-ből!