Next stop: Mount St. Helens

A vulkán több mint 100 év szunnyadás után 1980. május 18-án tört ki, ráadásul egy brutális, robbanásos verzióval. Ennek során egyrészt az egyik oldala nemes egyszerűséggel lerobbant, magával vitt 600 négyzetkilométernyi erdőt és legalább 57 halálos áldozatot szedett – teljesen pontos számot a mai napig nem lehet tudni, mert többen vannak, akik hivatalosan azóta is a ’missing’ kategóriába esnek, de nem tudni, hogy ténylegesen ott voltak-e a környéken aznap. Ezzel együtt ez viszonylag alacsony számnak számít, hiszen a terület előtte már hetekkel le volt zárva és a média már kezdte vitatni, hogy van-e értelme az intézkedésnek és nem beengedni az embereket, hiszen ez a nyamvadt hegy csak nem akart kitörni. Csak éppen napi másfél métert dagadt az oldala a mérések szerint, úgyhogy a vulkanológusok nem hagyták magukat… Aztán történt ez (link egy rövid videóhoz). Illetve, ha van kedvetek kicsit olvasni, ajánlom a Tűzhányó Blog bejegyzéseit a témában (itt és itt). Több mint 10 évvel ezelőtt (tejóég) egyébként én is benne voltam a Vulkánhíradót fordító csapatban – akkor még a Kőzettan-Geokémiai Tanszék honlapján ment a közvetítés =)

Szóval a Mount St. Helens. Szépséges, nyár végi nap volt, szerencsénkre egy fia felhő nélkül, úgyhogy zavartalanul csodálhattuk a hegyet. Aminek a kráterében egyébként azóta már egy új dóm nőtt és nő is folyamatosan, nem kérdés, hogy ki fog-e törni, csak az, hogy mikor és mekkorát szól…

Útközben – már bőven Washington állam

The lady

Igen, a bal oldala hiányzik

Mert nagyrészt itt van lent, kicsit átrendezve.

A kráter az elmúlt 40 évben sem tétlenkedett – a vulkán
a lerobbant rész tömegének 7%-át
pótolta vissza 2010-ig a számítások szerint

Ilyen volt, ilyen lett

The ultimate make over

Az 1980 óta eltelt 40 évben a csapadékvíz
a törmelékben is kialakította magának az utat

A kráterben a dómot egy gleccser folyja körül – ezzel szinte garantált, hogy a következő kitörés is valamennyire robbanásos lesz

A tűz és jég dala a vulkanológiában is nagyot szól, na =)

Erózió

Spirit Lake – a tó a vulkán teljes áldását megkapta a kitöréskor

A vizsgálatok szerint a robbanásnak és a törmeléklavinának köszönhetően 260 méter magasra löttyintette ki a vulkán a vizet a tóból a hegyoldalra. A törmelék egy része értelemszerűen benne maradt, a tó szintje 60 méterrel megemelkedett, a területe majdnem duplájára nőtt, az legnagyobb mélysége viszont vagy 25 métert csökkent – mint amikor valaki egy mély gödörbe a strandon beleönt egy vödör iszapot.

A vulkán pusztítása (kép innen)

Műholdképen (kép innen)

A széles, kanyargó völgy jó 64 méter mély,
2010 tavaszán a hóolvadás után vájta ki a lezúduló víz

Valójában két, összenőtt dóm van a kráterben,
a hátsó (a képen 6-os),
 magasabban fekvő az újabb, a 2000-es évek elejéről

Valóság

Két oldalról vigyáz rájuk a gleccser

Makett a kiállítóteremben – ablakok mögül is meg lehet
nézni a hegyet, gondolom, nem mindig olyan
 kellemes az idő kint, mint augusztus végén…

Miután elolvastuk az összes táblát és alaposan megcsodáltuk a vulkánt, beneveztünk egy ranger talk-ra és az egyik legjobb, legviccesebb, de mégis tök korrekt és informatív stand up comedy-t kaptuk 20 percben egy geológushallgatóról, aki lényegében pur lelkesedésből belógott a területre és a vulkánkitörést az első sorból látta, fotózta (egy szál alsónadrágban és hálózsákban), majd tepert az életéért. Sikerült egy darabban kijutnia és elképesztő fotókat hívott elő a kaland után – itt nézhettek egy rövid filmet az akcióval és a fotóival, kicsit komolyabb stílusban Le a kalappal a ranger (a nemzeti park vadőre/idegenvezetője előtt), aki ezt félelmetesen jól és izgalmasan adta elő. Így kell megragadni a nézőközönség figyelmét!

A kiselőadás után sétáltunk még egyet a látogatóközpont körül…

… ahol mindenfelé a 40 éve letartol erdő nyomait látni

Nem volt esélyük

Gyufaszálak a hegyoldalon

Több száz négyzetkilométernyi

Ameddig a szem ellát

Letépve - most látom, hogy egy nagyon hasonló kép már
szerepelt, de elképesztő látvány, még mindig

Visszatekintve

Felkészül...

Itt-ott már elkezdett regenerálódni a növényzet

De azért még rengeteg lejtőt ’gyufaszálak’ borítanak

A változás szele

Bennszülöttel is találkoztunk a parkoló felé menet

Kitekintés

A völgyből kifelé menet megálltunk a Coldwater Lake-nél

A kitörés a természetes lefolyását elzárta, azóta mesterségesen
 szabályozzák a szintjét, ahogy a Spirit Lake-nek is

Az egész napos hegyi levegő után azt gondoltuk, hogy éhesek
vagyunk, de ez a brutál méretű California Cobb salad kifogott rajtam.
Egy saláta. Azért jól megtolták csirkével, szalonnával és sajttal, na :)

Alkonyatban Seattle felé - zárókép