The Grand Finale

30/30. Avagy a harmincadik blogbejegyzés harminc nap alatt. Ha nincs ez az elhatározás, még mindig nem tartanánk sehol. 30-day challenges are awesome. And exhausting. Lehet, hogy a bejegyzéseken néha érződik az írói sztrájk hatása, néha esetleg az, hogy messze nem volt rá annyi időm, időnk, mint azt szerettük volna, de ilyen az élet és ez még a blogon is érezhető... hogy egy klasszikust idézzek, 'that's just the way the cookie crumbles'. Köszönjük a figyelmet azoknak, akik velünk tartottak, azoknak akik be-be néztek – a továbbiakban sem tűnünk el, van még bőven anyag, szóval lesznek bejegyzések, csak nem minden nap. Hetente biztosan. Akár kétszer is = )

És akkor most következzék a grand finale, vagyis igazából a Grand Finale. Korábban nagyon sokszor szemeztünk már egy ilyen túrával, több helyszínen is, de valahogy mindig úgy alakult, hogy nem jött össze. Rengeteg kép lesz, eddig szerintem csak a hasonlóan elképesztő Uyuni sósivatagról került egy bejegyzésbe ennyi fotó.

Az a nap meg épp megfelelő volt erre = )

Igen, az ötpontos öv, meg a füles pilótafülkét jelent,
 csak ez esetben nem nagyon volt mögötte más a hátsó rotoron kívül.

Balra a kapitány (mint mindig), jobbra viszont
már egy másik utas és nem a másodpilóta.
Annyi hely nincs.

Egy helikopter a repülőkhöz képest
döbbenetesen gyorsan emelkedik

Viszont a mini Cessnához képest (sztori erre)
 sokkal kevésbé billeg (az néha nekem is sok volt)

Eyes on the prize – már ott tátong a kanyon

A kommentár mellett a fülesen végig zenei aláfestés ment és nagyon profin megkomponálva, azt a pillanatot, ahogy a helikopter kiér a kanyon pereme fölé, az Imigyen szóla Zarathustra zenei aláfestésével, egészen pontosan ezzel a pillanattal egyeztették. Teljes 01:48 erre, tizenhárom másodperccel azelőtt, hogy kiérünk a kanyon fölé, erre. A zenei aláfestés 01:10-énél értünk ki a perem felé (ezzel a pár taktussal), hát én majdnem elbőgtem magam, tényleg annyira elképesztően nézett ki. És akkor a mi videónk, amin nagyon stílusosan a helikopterzúgást és azért a kiérés pillanatában némi aaaaaw-t és wooooow-t és hasonlókat lehet hallani. Erre.

Úgyhogy a továbbiakban…

duma helyett

rengeteg kanyonos fotóval

fogjuk boldogítani

kedves olvasóinkat,

mert ezzel

a hellyel

egyszerűen

nem lehet

 

 betelni.

Kirepülés - a továbbiakban egyébként ilyesmi zenéket
hallgattunk, tegyétek ti is ezt!

Kanyonfal

Colorado

Vörös

Rétegek

Lepusztítva

Átpakolva

És összetúrva

Színkavalkád

Befolyó

Ez egyébként a Little Colorado River
(vagyis a Kis-Kolorádó)

Fennsík

És ahogy a nagy Colorado belezabálta magát

Megkerültük

Elképesztő, még mindig

Little Colorado

Torkollik

V-alak

Közelkép

Mint egy terepasztal, nem?

Árnyék

Hepehupás

Látjátok a kép közepén azt a természetes sziklaívet?
Egyébként 5 azaz ötnapi járóföldre van a legközelebbi ponttól,
ahova el lehet jutni járművel.

Az északi perem

Oszlopok

Tornyok

Ez annyira jól nézett ki, hogy Bagoly
 is lőtt majdnem ugyanilyen fotót

Fal 1

Fal 2 – variációk egy témára

Az északi peremen is erdők vannak, meglepően
nagy bölénypopulációval (a képen nem őket látni)

A természetvédelmi intézkedéseknek
köszönhetően egészen elszaporodtak…

… ma már inkább arra kell vigyázni,

… hogy stabil méretű maradjon
a populáció és ne zabáljanak le mindent

Fémbölények a nekik szánt csapáson

Újra kiértünk a kanyon fölé

Ezen a részén kicsit be is ereszkedett a helikopter a falak közé

Szépséges

The Wall – szerencsére nem jégből készült…

Variációk az előző két témára

A Fal Bagolynak is nagyon megtetszett

Ezen a völgyön halad végig egyébként…

… a North Kaibab Trail,

… és egy idő után a Bright Angel Creek, ami első nap
 életmentő oázisként várt bennünk a Campgroundnál

Tornyos-bornyos

Egyébként egy több ezer négyzetkilométeres fennsík
kellős közepén vagyunk

Talán ezért is döbbenetes, hogy egyszer csak
ekkora gödröt talál az ember benne

Colorado – a tettes, ő vájta ki

Emeletek

Színvilág

A Colorado egyébként tele van
veszélyesebbnél veszélyesebb zúgókkal

Néha egész sűrűn jönnek egymás után

Juj, mindjárt kiérünk és vége a bulinak

Zöld szőnyeg a tetején – ez már a déli perem -azért itt-ott ez is meg van szabdalva rendesen

Vicces, ez a völgy…

… mindkettőnk szerint jól nézett ki ebből a szögből is

Háromcsíkos kanyonzászló

A kis oldalvölgyekben is akadnak érdekes sziklaformációk

Grand Canyon National Park Airport, Runway 21

Valaki éppen kifut rajta

És mindjárt elröppen

És mi is visszaérünk lassan – egyébként egy mi is egy
 piros helikopterben ülünk, ezek a Eurocopter EC130-asak…

… halkabbak, stabilabbak és kevesebbet zabálnak,
mint korábbi társaik (és nem mellesleg mára már
az Airbushoz tartoznak… helló, globalizáció)

Az elképesztő kirándulás után jól megéheztünk
 így bezizzentünk egy közeli steakhouse-ba, ezt ott leltük a falon

Majd naplementére visszamentünk a peremre

Megnézni, ahogy az utolsó napsugarak
fényében még vörösebb lesz minden

Kivéve a Coloradót

Váz

Naplemente a Desert View Watchtower környékén

Puklik

Kanyonperem

Szórt fény

S-kanyar

Colorado

Mindjárt lemegy

Alkonyat

Tűzgolyó

Itt a vége, fuss el véle!