Bryce Canyon

A hirtelen felindulásból elkövetett Grand Canyon-látogatás után késő este odaértünk a Bryce Canyonhoz – másnap került terítékre. A három kanyon egyébként lényegében egy geológiai képződmény különböző rétegeibe mélyed – utóbbit nevezik Grand Staircase-nek, vagyis ’Nagy Lépcsőnek’.

The Grand Staircase (kép innen)

Útközben a környék hasonló, mint a Grand Canyon felé

A túrát a kanyon felső vége felé kezdtük

Kilátás a Rainbow Pointról

Elképesztő színek

Fenyők

Formák

Rengeteg kép lesz, én szóltam.

Gombaféle

’Natural Bridge’ a neve – igazából nem híd,
hanem ív, de attól még ugyanolyan szépséges =)

Közeledünk a kanyon leglátványosabb részéhez,
a Bryce Amphitheaterhez

Ő az.

Vörös és kék

A Bryce Amphitheaterben túráztunk egyet. A kanyonnak ebben a részében halad a Navajo Loop Trail, amin le lehet ereszkedni az aljára, majd kicsivel arrébb visszamászni a peremére az elképesztő színű sziklák és formák között.

Itt indul lefelé a Navajo Loop Trail

A két figura ott lenn két kiránduló – kicsit
meredeken kanyarog lefelé az ösvény

Felnézve

A katlan mélyén

Elkezdett dörögni az ég, meg csöpörögni az eső – számítottunk rá
az időjárásjelentés révén, de reméltük, hogy nem lesz nagyon pocsék az idő

Poros mókus

Sőt, vizes is, kicsit megázott

Leértünk az aljára

És akkor rákezdte, úgy rendesen

Utah, meg száraz, meg magasan is van,
de most kikaptunk egy igazi zivatart

Mindketten előkaptuk az esőkabátokat, Bagolyé szokás szerint működött, én meg gondoltam, kipróbálom a kanadai hatdollárost, amit a kajakozáshoz szereztünk – és az első mozdulattal kidugtam a fejem a kapucni mellett… mármint széttépve a nyakát, satöbbi… Bagoly a térdét csapkodta a röhögéstől. Szerencsére egy hullámcsattal sok mindent meg lehet oldani =) Később, ahogy az eső úgy igazán ömleni kezdett, már kevesebb kedve volt vigyorogni, mert ’úgyse fog esni’-alapon félcipőben jött le, míg én bakancsban, ami a lassan elfolyósodó ösvényen határozottan jobban tapadt, mint az ő sportcipője. És nagyjából ekkortájt rántották fel úgy igazán az ösvényt, így a kuncogást lassan felváltotta a szentségelés…

Kanyarog – Bagoly közben kitartóan
korcsolyázik valahol felettem

A kilátás a zuhé ellenére elképesztő

Trutymó

Ereszcsatorna

Szépséges

Vizesen még erősebb ez a vörös

Mindkét irányba

Bryce

A pocsolya nem túl gyakori errefelé,
ki kell használni az erőforrásokat =)

Fehér foltok

Rálátni innen is az ösvény elejére

A rengeteg toronyfélét Silent Citynek, vagyis Csendes Városnak
nevezik, ezek között kanyarog a Navajo Loop Trail lefelé

Elefántcsonttornyok

Silent City a magasból

Perspektíva

Sunrise Point – szép lassan elköszöntünk a kanyontól

Kifelé menet még találtunk egy öreg benzinkutat

Az épület újabb, de a kútfejeket legalább 40-50 évesnek tippeltük

Ezzel vajon a belsőket lehetett felfújni? Ha valaki
tudja a választ, ne habozzon megosztani velünk!

A Bryce Canyontól késődélután indultunk el, vissza Salt Lake Citybe, pontosabban az egyik elővárosába, ott foglaltunk szállást, hogy másnap reggel az autót leadva ismét belevethessünk magunkat a székfoglalós játékba, ezúttal Denver felé. Folyt. köv. =)

Csak két órányira…

Az úgy volt, hogy a Zion Canyonban kerekedtünk fel és indultunk útnak a Bryce Canyon felé. Ez egy nagyjából kétórás út, jó 130 kilométer, azonban Bagoly éppen Mitfahrerként tevékenykedett, mikor felfedezte, hogy egy környékbeli másik kanyon nincs is olyan messze és fejébe vette, hogy ha már ennyire közel járunk, akkor oda is el kéne nézni, ha már egyszer valami Grandnak hívják… valamennyit később vezetett is, de végül a plusz kétszer két óra vezetés nagy részét én nyertem meg. Forgalom csak mutatóba, időről időre végtelen horizont, néha erdők, sziklák, középen a dupla sárga csík – nem bántam annyira =)

Nehéz elképzelni, hogy itt egyszer csak
 egy másfél kilométer mély kanyon következik

Napnyugta előtt nem sokkal értünk a célhoz – itt már sejteni lehet,
 hogy nincs messze a North Rim (vagyis az Északi Perem)

Jó két éve a déli feléről néztük meg,
 hasonlít innen is, bár ez még csak egy oldalág

A North Rimnél van egy hatalmas lodge, ami közvetlenül
 a kanyon peremére épült – nem kicsi ablakokkal…

… hogy ezt lehessen bámulni.

Zöld kontraszt

Fehér kontraszt

Most szólok, szinte csak kanyonos képek következnek
– ezen éppen Bagoly mereng a mélység felett

Részletek

Cipők és az út pora

Jó fél órát ücsörögtünk a kanyon felett,
 aztán egyszer csak kisütött még a nap

Mákunk volt, egyébként sem ronda a hely, na de ilyenkor…

Árnyék

Napnyugta előtt

=)

Vége a műsornak

Megvártuk, mire teljesen eltűnt a napfény a kanyonból, aztán még kisétáltunk az egyik legtávolabbi kilátópontra.

Visszanézve a perem felé

Nem sokkal később elindultunk – tekintve, hogy az eredeti úti célunk most jó három és fél órányira találtatott. Sötétben kevésbé volt vicces ugyanezen a kihalt útszakaszon vezetni, egyrészt mert Bagoly bealudt (alvó ember mellett vezetni mindig álmosítóbb, mint csevegni közben), az öszvérszarvasok viszont felkeltek… az első egy óra alatt több mint hússzal találkoztunk, hol egyedül, hol gidával ácsorogtak az út mellett. Szerencsére egyik sem sétált ki elénk – sebességkorlátozás ide vagy oda, nem szerettem volna zokogva szarvast vakarni a hűtőrácsról. Mert ha lassan is megy az ember, van olyan pillanat, hogy a szarvas dönt, és ha hülye, akkor a satufék és/vagy árok felé kerülés sem menti meg. Az utolsó órára cseréltünk (Bagoly lokálisan kialudta magát), viszont itt még egy momentum volt, amit meg kell említenem: soha nem jártunk még ennyire ’sötét’ helyen. Ugyanis amikor megálltunk cserélni az út mentén a csillagos, tiszta éjszakában, a semmi közepén végre megértettem, hogy honnan ered a Tejút neve. Fényszennyezéstől mentesen, nagyvárosoktól több száz kilométerre, elképesztő színvilággal és milliónyi lobogó pöttyel ott fénylett teljes valójában. Nem bámészkodtunk sokáig, mert már nagyon szerettünk volna aludni és még mindig egy órányira voltunk a szállásunktól, de hihetetlen látvány volt. Utóbb kiderült, a mindenféle kanyonok mellett Utah-ban rengeteg csillagbámulós program is van – bakancslista, még egy tétel egész estés programnak felvéve =)

Képzeljétek el, hogy horizonttól horizontig ilyesmit látni…
(kép innen)