A Canyonlands Nemzeti Park tőszomszédságában található
a sokkal kisebb, de ismertebb Arches Nemzeti Park – utóbbit a látványos, a park
nevét is adó kőhidaknak köszönheti. Moab, Utah fele akkora városka, mint Page,
Arizona – alapvetően az idegenforgalomból él, még gátjuk sincsen, mint
Page-nek. A két park együtt viszont vagy két és félmillió látogatót vonzott oda
2018-ban, azért ez éves szinten már nem elhanyagolható. Az Arches Nemzeti
Parkban több mint 2000, homokkőből álló kőhíd található, vannak köztük kisebbek,
nagyobbak. Folyamatosan képződnek újak is, de ugye ez emberi szemnek borzasztó
lassan történik. Az omlások már gyorsabb események, mi ilyet nem láttunk, de
nem minden kőhíd alatt célszerű ácsorogni.
Kicsit
homályos, de a lényeg látszik
Ő
a Balanced Rock, vagyis a Kiegyensúlyozott Szikla
Indításképpen
mindjárt körbejártuk
A
képen keresztül nem jön át igazán,
de egy 39 méter magas formációról van szó
Egy
fia felhő nem volt az égen, ez nem kivételes eset,
ahogy azt a gizgazokon is
látni
Így
képződnek a kőhidak (kattintással kinagyítható)
Itt
is, de távolról nem tűnik annak
Kőhíd
– azért itt jól látszik, hogy
itt-ott hatalmas formációkról van szó
Alatta
– a Nemzeti Park elég egyértelműen jelzi,
ha nem célszerű bármelyik kőhíd alól
szelfizni - ez nem olyan.
Ez egyébként egy repülős (szarkasztikus)
szakkifejezés: „A két gép olyan közel repül el egymáshoz, hogy éppen csak elfér
közöttük egy papírlap. [Az a lap, amin a feljelentést majd megírják.]” (Háy,
Gy. 2006). Szóval ez jutott eszembe a fenti képről. A könyv (forrást lásd a
bejegyzés végén) egyébként állati érdekes, még (főleg?) olyanoknak is, akik
néha éjt nappalá téve lógnak repülőkön (a.k.a. dolgoznak…). Úgyhogy ezúton is
köszönöm Birinek remekművet, már többször végigrágtam magam rajta és a
kedvencem a Malév-szleng témakör. Zseniális és sokkal fantáziadúsabb, mint
bármely másik nyelven J
A
távolban a Balanced Rock
Ott
meg sok kis kőhíd készülőben
Ez
pedig a nagyon találó nevű…
…
Spectacles (vagyis Szemüveg) formáció!
(És csak átlósan fért bele a képbe teljesen.)
Kezdődő
kőhíd. Már csak pár
tíz(száz?)ezer év és ő is igazi kőhíd
lesz.
Salt
Valley, a Sóvölgy, tele színes sófélékkel
Ugye
hogy a „kövek” nem csak szürkék lehetnek?
Itt
pedig, fent a sarokban az Arches legismertebb kőhídja figyel
A
Delicate Arch (vagyis a Kecses kőhíd)
Fent van, magasan, meg jó messze a domboldalban – mi
pedig már elég későn értünk oda ahhoz, hogy túl meleg legyen ekkora túrára
elindulni.
Így
marad a távolból fotózás.
Next
stop – the Fiery Furnace, avagy a Tüzes kohó
Ez
kellően veszélyesen hangzik,
pedig messze nem látszik annak…
A sziklák között viszont kevés napsütéstől is
embertelen meleg tud lenni, ezért csak bizonyos időszakokban, vezetett túra
keretében, vagy csak special permittel lehet bemenni közéjük.
Az eddigi megállók pár perces, esetleg félórás
gyalogos kitérők voltak, délutánra azonban bevállaltunk (egy részben árnyékos)
és nem magasra mászós sétát (persze fejenként vagy két liter vízzel
felszerelkezve).
A
Landscape Arch-hoz (vagyis a Tájkép kőhídhez)
vezető utat homokkő falak szegélyezik
Néha
meg csak úgy a háttérben
Jó
kontrasztokat is képeznek
Aztán
ez történt (1991-ben, valaki
meg pont itt és pont akkor fotózgatott)
Ezt
sem sok tartja már a helyén
És
bizony továbbra is potyognak belőle darabok
Zöld
gombócok a vörös falakon
Homokkőbe zárva – egyébként erről a coloradói
Garden of the Gods jut eszembe :) (bejegyzés róla itt)
Ha
valaki meg tudja határozni,
az
eredményt ne habozzon megosztani velünk!
Útközben
kifelé – a Fiery Furnace távolról.
Zárókép
– Arches, szép vagy te is, egyszer még
jó lenne alaposabban megismerkednünk egymással!
Irodalom:
Háy György:
Amit a repülésről tudni kell. Budapest, Typotex,
2006.
