Kanyonba be, kanyonból ki - második rész

Miután első nap sikerült lényegében a legnagyobb melegben (beszámoló erre), abszolválnunk a lefele menő utat a South Kaibab Trail-en, este nem nagyon volt szükségünk altatóra. Azért végül nem a patakban aludtunk, bár a kísértés erre nagyon erős volt, hanem visszavánszorogtunk a sátrunk közelébe, sőt még a Phantom Ranch itatógödréhez (kocsmájához) is elmásztunk egy bambira, meg feltölteni a vízkészleteinket – a négy liter víz fejenként a minimum és naponta értendő, az aznapi készletet addigra már másfélszer megittuk.

A kanyonban van egy darab vízvezeték ivóvízzel, de nagyon gyakran tropára megy, ezért kell lennie mindenkinél víztisztító tablettának, just in case. A North Kaibab Trailen, amely a kanyon északi falán kanyarog felfelé és kb. kétszer olyan hosszú, mint ugyanennek a déli része, éppen akkor sem volt víz, ha arra mentünk volna tovább, akkor nekünk is jól jöttek volna a tabletták.

Tájékozódásképpen (kép innen)

De szerencsére Phantom Ranchnél még tudtunk vizet szerezni, utána visszasétáltunk a Bright Angel Campgroundra és megpróbáltuk fellőni a pizsit. Ugyan nem volt nagyon nehéz, de döbbenetes élmény, amikor annyira forró este kilenckor a talaj az egész napos napsütéstől, hogy a sátor alján és a matracon keresztül is érzed, ahogy árad belőle a meleg felfelé és eszedbe sem jut takarót keresni. A sátorponyváról nem is beszélve – azt eszünkbe sem jutott felrakni, a belső szúnyogháló alatt aludtunk és így is szakadt rólunk a víz.

Hajnali három körül aztán megindult az élet a táborban, az első, igazán korai indulók szedelődzködni kezdtek. Mi is tanultunk az előző napból, hogy úgyhogy háromnegyed négy körül, fáradtság ide vagy oda, mi is kikóvályogtunk a sátorból, felpakoltuk a motyót, még egyszer feltöltöttük a vizeinket és nem sokkal öt óra előtt már úton voltunk. Addigra kb. világos is volt, nem kellett már fejlámpával vándorolni.

Reggeli látogatók a Bright Angel Campground mellett

Az előző napi életmentő – Bright Angel Creek

Colorado

Két gyalogos függőhíd is van, az egyik (amin lejöttünk),
 a két Kaibab trailt (North és South) köti össze,
 ez pedig a Bright Angel Trail-en található

Hajnali derengés a Colorado felett - lassan a nap is felkel

Azért egész más a reggeli 20-25°C-ban, a kanyon árnyékában
 mászni, mint a perzselő napon 39°C-ban…
Elég tempósan is haladtunk felfelé.

Tájkép – közben azért kisütött a nap

Az ösvény a Bright Angel Campgorund és Indian Garden
között elég sokáig követi a patakpartot

Térkép (innen)

Nem sokkal később a Phantom Ranch
vendégei is elkerültek bennünket

Nem azért mondom, de egy dolog, hogy nem kell vinni
a háromnapi házadat a hátadon, de hogy
még a fenekedet is más cipeli felfelé…

Patakpart – ahol víz van, zöld is van

Kis kanyon a nagy kanyonban

TeherBagoly – aznap egyébként valamiért ő bírta nehezebben
az utat (pedig kevesebbet és korábban is mentünk, igaz felfelé).

Úgyhogy amint felértünk Indian Gardenbe, összedobtuk a sátrat és aludtunk egy-két három órát (a legnagyobb melegben) – mindjárt jobban telt a második délutánunk a kanyonban, mint az első. Utána kerestünk egy fürdésre alkalmas kis medencét a patakban és eljátszottuk az előző napi jeges fürdős dolgot és ez megint csak egy életmentő regenerációval ért fel.

A vízcsap népszerű hely ebben a kempingben is

Mivel a sátrunk már délelőtt 11-kor a helyén állt, a padló sem volt annyira forró estére, plusz napközben nagyrészt árnyékban volt az egész kempingplaccunk egy fa alatt, így egész kellemesen lehetett aludni – régen volt már pizsifellövés probléma nélkül este nyolckor.

Másnap reggel a tömeggel együtt mi is fél négykor keltünk és negyed ötkor már úton is voltunk felfelé. Döbbenetes egyébként, hogy ebben a melegben és vad időpontokban mennyire nem éhes az ember (legalábbis mi nem voltunk azok), minden falattal meg kellett küzdenünk, hogy márpedig le kell mennie, főleg az izzadás miatti sóveszteség pótlása miatt. Fura egy szitu az, amikor négy liter vizet iszol egy nap, de egy fél zacskó M&Ms elfogyasztása kutyakemény kihívás, a tartós kolbászkákról és némi kekszről nem is beszélve.

Eyes on the prize – a kivilágított pont a peremen
 a Bright Angel Lodge, oda tartunk ma

Éppen hogy csak pirkad – jobbra a Bright Angel Lodge,
balra a Yavapai Geological Museum & Bookstore kivilágítva

Lassan világosodik

Persze sokkal frissítőbb úgy mászni,
hogy végig árnyékban van az ember

Visszanézve –a zöld pamacsok a völgy alján,
középen az Indian Garden Campground fái

Felnézve – már nincs is olyan messze, nem?

Lelkes túrázók

Reggeli pára – egész más érzés úgy mászni,
hogy reggel hétkor már túlvagy a táv felén =)

Indian Garden a völgyben – ha lefelé ezen az útvonalon
mentünk volna, simán meg lehetett volna pihenni ott is

Árnyékban, még mindig

Lassan azért bekúszik mindenhova a napfény

De ha megnézitek, az útvonal szinte még végig árnyékban van

Yup. Lesson learned, különösebb macera nélkül,
de részünkről biztosan. A 40°C nem vicc.

Haladunk felfelé

Ösvény a Plateau Pointra – biztos szép a kilátás,
de ez egy borzalmasan meleg kitérő
lehet reggel kilenc és délután öt között

Nem messze a Bright Angel Trail elejétől –
annak idején, 2014-ben, amikor először jártunk itt,
kb. idáig sétáltunk le felülről

Csak akkor kicsit hidegebb volt, muhaha
(2014. februári kép, a bejegyzést meg erre találjátok)

Kilátás most

Amikor már annyira közel vagy a célhoz, hogy az izomlázat is
rószaszín szemüvegen át és mosolyogva szemléled

Fentről minden szebben fest

Sárga pamacs a peremen

Az alagút túloldalán

Bagoly az utolsó száz méteren még képes volt felfelé sprintelni is – aztán persze majd kiköpte a tüdejét, de ilyenkor annyira elönti az embert az eufória, hogy igen, megcsináltuk, hogy ez is csak percekkel később tűnt fel neki.

Helló, ösvény eleje!

Én egyébként egy jó darabig nem hittem benne, hogy meg tudom csinálni, elsősorban a pocsék jobb térdem miatt, de egyrészt azzal éppen pont semmi bajom nem volt a három nap alatt, másrészt egy család három, tíz év alatti gyerekkel csinálta meg a második két napot velünk párhuzamosan, szinte ugyanakkor kelve és indulva, szóval ha értelmesen van kitalálva a terhelés, akkor nem lehetetlen. Utóbbit megtanultuk, első nap kettőkor kell kelni és négykor indulni a kanyonperemről... majd legközelebb =)

Ahogy felértünk a Bright Angel Lodge-hoz,
 reggel háromnegyed tíz körül…

Ott éppen indult a nap, érkeztek a buszos látogatók
hullámai és bámultak lefelé a kanyonba velünk együtt

Fura volt reggel tízkor, jó öt óra gyaloglás után
(de még mindig adrenalinnal tele) és
 persze csatakossá izzadva ácsorogni közöttük…

… hogy ’onnan jöttünk, nem mondjátok,
hogy aztaaa, milyen mély…’

A Bright Angel Lodge-ban ezután beneveztünk egy nem túl masszív (alig ettünk valamit az elmúlt három napban), de mégis meleg és friss reggelire és Roo kapott végre egy kávét is, amitől az aznapot már teljesnek nyilvánította. Nem sokkal később azért kezdett kifogyni belőlünk az adrenalin, de levezetésképpen még sétáltunk egy kicsit a Grand Canyon Village-ben

Zuhé a kanyon felett – első nap nagyon jól jött volna
egy ilyen úgy délután kettő körül. Csak pár perc erejéig.

Benéztünk a Visitor Centerbe is –
South Kaibab Trail, ezen mentünk lefelé

És ezen másztunk ki. Megcsináltuk!

A Grand Canyon felfedezői ilyen hajókkal vállalták
 be az utat a Coloradón – nem volt egy életbiztosítás

De a nagy földrajzi felvezetések mikor voltak azok?

Egy Junior Ranger éppen felesküszik
 a nemzeti parkok értékeinek megóvására

A Visitor Centerben egy idő után elfogyott a kakaónk, és amikor az olvasott infóknak kevesebb, mint a felét fogtuk fel, úgy döntöttünk, itt az ideje szállást keresni. Autót megvan, elmásztunk vele Tusayanig és egy villámgyors booking.com-os kör után rendes óvodásokat is kenterbe verő délutáni alvás következett. Csak hogy estére mindent elsöprő harmadnapi izomlázra ébredjünk – a szokatlan terhelés az edzőtáborokban megszokott ütemben, harmadnap estére jelentkezett úgy igazán, úgyhogy aznap este már csak egy kört PizzaHutban és a szállásunk pezsgőfürdőjében való brüggölését vállaltuk be. Utóbbi sokkal kevésbé volt hatékony regenerációs szempontból, mint bármelyik patak, de azok nagyon messze voltak és nem volt kedvünk odáig lemenni…

Záróképként kettőt is kaptok,
panoráma az első nap reggel tíz körül…

És a harmadik nap fél tíz körül,
kb. ugyanabból a magasságból =)