Viamala, Graubünden, Svájc

Igeeen, Svájcba is eljutottunk! Nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Idén tavasszal és nyár elején ugyanis rendszerint csak munkanapokon volt hajlandó hétágra sütni a nap, péntek délutánra pedig szürke fellegek érkeztek menetrendszerűen, szombat reggelre felhőbe ragadt az egész ország, tizenkét fok volt és csöpögött az eső. Úgy hétfő délelőttig. Kivételként erősíti a szabályt az az eset, amikor az idő szép, hétvége van, Bagoly áldja a szombatot és a hétalvást, én meg dolgozom. Szerintem a Napnak megvan a beosztásom, gyanúsan sok volt az egybeesés…

De a türelem napos, mindkettőnknek szabad délelőttöt…

Meg Viamalát terem!

A Viamala egy szoros, Graubünden kantonban található a Hinterrhein, vagyis az egyik (rendszerint) patak méretű Rajna-ág mentén. A szurdok neve szó szerint „rossz utat/ösvényt” jelent, még a Római Birodalom idejéből származik és a legnehezebb szakasz volt a Splügenpass és a San Bernardino felé. Utóbbi hágó egyébként a vízválasztó a Rajna és a Pó vízgyűjtője között. Ezzel sejthetitek is, hogy miért a rómaiaknak gyűlt meg először a bajuk a Viamalával. Földrajz óra over.

Hinterrhein

A valamikori út a szoros (és a fénykép) felett haladt

Persze az sem volt túl széles,
maximum egy kitaposott ösvénnyi

Kékség a mélyben

Lépcsők után alagút – az aljára utóbbin keresztül lehet lejutni

Ferde rétegek – geocsemege útközben

A szurdok – legfelül a keskenyebb régebbi (elöl)
és a szélesebb, most is használt, közúti híd

Részletek összegyűrve

Kékség kanyarog a sziklafalak között

Örvényes

Patakmeder

A két, előtérben levő, fehér szikla nem a szurdokból és nem a környékéről származik, más kőzetből van és igazából lövése nincs a scientific community-nek, hogy hogy került ide…

Pothole, vagyis örvényüst

Úgy sejtik, hogy ezek alapvetően vízesések alján alakulnak ki, amikor is a lezúduló víz a törmeléket  megforgatja és ezzel csiszolja ki évezredek alatt ezeket a formákat.

Parányi páfrány :)

Az ominózus két fehér kavics
(egyébként több tonnásak, de azért elmennek kavicsnak)

Vízszint árvízkor 1951 augusztusában

Mármint hogy ez ilyen magasan, a hátunk mögött volt a falra pingálva

Akkoriban már bőven dübörgött a turizmus Svájcban, így már a szurdokhoz vezető lépcsők is ki voltak építve, viszont az árvíz elvitte az egészet. A faragott kőlépcsőket ezután beton lépcsőkkel pótolták.

Itt még kettő látszik a régiből, a többit elvitte a Rajna.

Mind víz alatt volt – nehéz elképzelni

Polírozott sziklafal

Kékség

Ez a nagyon elegáns útjelző bója hallótölcsérként szolgál, elég jól felerősíti a tíz-tizenöt méterrel lejjebbi vízcsobogást.

Reuse, sőt reinvent – pirospont :)

Felnézve a magasba

Miután kimásztunk a szurdokból,
szemügyre vettük a szemközti falat.

Igen, a kis figurák (középen, a szamárral) jelzik, hogy hol lehetett
végigtipegni mielőtt még aszfaltút vezetett át a Viamalán.

Még a hidak előtt...

A turistalépcsők a szurdok aljára

És onnan lentről lehetett szemlélni a a fehér vendégkavicsokat

A Viamala után felmentünk azért a San Bernardinóra is, persze mire felértünk, elkezdett befelhősödni, így ott olyan sok mindenre már nem jutott időnk, mielőtt elkezdett csöpörögni az eső.

Tájkép a hágón

Steinmännlik fehér…

… meg szürkés háttérrel

Tópart

Repedezett alapanyag – szinte teljesen egyenletes vastagságú
kőlapok, nem csoda, hogy beindult a legómánia :)

San Bernardino

És ahogy várható volt, az eső is rákezdett – zárókép a hazaútról

Csatornatúra Amszterdamban

Második napunkon délig aludtunk. Néha ilyet is kell. Utána azért belehúztunk a világlátásba is – első körben hajóval a csatornákon. Beszállás után szegény Bagoly hamar levonta a következtetést, hogy a lapos hajók tetejét nem magas emberekre tervezték. Meg a körülöttünk ülő öt sornyi másik utas is, akkorát csattant szegény feje az egyik keresztgerendán.

Amsterdam Centraal kívülről

A város legnagyobb kínai étterme – mögötte egyébként
 a könyvtár, ahonnan az előző napi zöld gombócos képek készültek

Jobboldalt a Science Center hajószerű épülete

Még több zöld

Hídforma

Pitlik

Lakóhajó kerttel

A nap legmenőbb (és leghollandabb!) hajója

Hídforma másképp

Kékeszöld

Ablaktükörkép

Bringák

Csatornalátkép

Csúcsforgalom

Keresztforgalom

A csatornákon vasárnap egyébként ténylegesen csúcsforgalom van. A papucshajótól kezdve a turistahajókon keresztül a családi bárkákig és a vízi biciklikig minden van, a kanyarokban problémás kérdés, hogy kinek van elsőbbsége és néhány kisebb koccanást is láttunk, de azért ezek vízen nem olyan súlyosak, maximum csúnyán néznek egymásra a aktuális kapitányok.

Házak költöztető-kampókkal

Lakóhajó egy rakás cseréppel

Békaperspektíva

Apró bicikliparkoló az állomás mellett

A hajós kirándulás (és a hétvége második kiborított kávéja) után átnyergeltünk a talpalásra. A belváros elég nagy ahhoz, hogy az előző napi kétórás túra után még mindig találjunk újat, úgyhogy nekiindultunk…

… és mindjárt leragadtunk az első keresztcsatornánál

Legalábbis én fotózni

Meg aztán a következőnél is

Közelkép

Vöröslámpás

A vörös lámpák tényleg azokat az épületeket jelzik, ahol üzlet folyik – innen a név. És mellesleg teljesen legális, bejelentett munkahelyeknek számítanak Amszterdamban, egészségbiztosítással, adóval és munkaidővel.

Tükörkép

A híd másik oldaláról

Színes házas

Árnyas

Félig zöld

A D-vitamin fontos dolog!

Lépcsőlakók

Torony az utca végén

Még egy sor lakás a csatorna szélén :)

Ahogy sétáltunk át a hídon, láttuk, hogy egy madár és egy angolnaféleség eszméletlen harcot folytat a vízen – méghozzá azért, mert a halféle fennakadt a madár csőrén, az meg mindenáron megpróbálta lenyelni, noha az angolna legalább olyan hosszú volt, mint ő maga, szóval ez nem volt egyszerű. Végül a madár nyert, úgy tűnt, lenyelte az egészet, de nem tudom, hogy fért el benne…

Ebédidő

Zöld utcasarok

Részletek

Morcos

Kék égbolt

Estefelé ismét összefutottunk Gyöngyivel, Balázzsal és az itt lakó ismerőseikkel, teszteltük az egyik helyi sörfőzde söreit – mármint leginkább a többiek, mert Bagoly nem igazán iszik sört, helyette borozott, én meg kipróbáltam a meggyes és málnás sört, ami meg a többiek szerint nem sör. De az esti csevegés remekül sikerült, ezúton is köszönet a társaságért!

Zárókép az amszterdami szállásunkról
– nem bízzák a véletlenre :)