2018. június 28., csütörtök

Hófehér csodavilág - Salar de Uyuni


4000 méter tengerszint feletti magasságon aludni egyrészt tökjó, mert egy átkirándult nap után nem esik nehezére az embernek elaludni. Tényleg, ritkán van olyan, hogy leteszem a fejem és tschüss, fertig, alvás. Munkahelyi ártalom. De itt viszont végre így volt – persze erre csak másnap reggel jöttem rá, mint ahogy az érem másik oldala is akkor tűnt fel, egy tizenkét fokos szobában sok minden csalogató, csak a három takaró alól kimászni nem :)

De, aznap délutánra a Salar de Uyuni volt beígérve és egy sósivataggal még bennünket is meg lehet győzni, így hamar összeszedtük magunkat, betoltuk a reggelit (az ebédlőben volt kályha!), megittuk a kokateát – igen, a kokacserje leveléből készül, alig van hatóanyagtartalma, de állítólag segít az álmosságon és a hegyibetegségen is. Persze a vödör kávéhoz szokott szervezet nem biztos, hogy érzékeli. Meg aztán van a placebo-hatás. Megittam, amit javasoltak, ettől kevésbé kéne szédülnöm. Fene se tudja. Ide nekem azt a sósivatagot!

Reggeli hangulat – ismét egy fia felhő sem


Ez meg egy nandu, kérem – a struccok megvoltak a múlt héten,
 egy emut kéne még szerezni valahonnan. Ja és a háttérben vikunyák!


Kőgomba - délelőtt még megálltunk sziklákat csodálni,
hiszen a környék továbbra is szépséges.


Steinmännli


Lávafolyás oldalról


Tíz-húsz méter magas, nagyon durván néz ki


A tövében pedig egy egykori kősír


Persze mára már a kősírok túlnyomó többsége üres,
 csak a ’héja’ maradt meg


Kanyarog


Ez pedig a Csók nevű formáció


Lagúna flamingókkal


A sziklák között néha ilyesmi völgyek bújnak meg


Tépett árnyékok


Ha jól emlékszem, Snake Valley-nek,
 Kígyó-Völgynek nevezte az idegenvezetőnk


Tájkép


Llamas! (’Jamasz!’ – és ezek tényleg lámák.)


Bagoly bámul a távolba egy tóparton – itt ebédeltünk


Az Uyunitól nem messze meglátogattunk még egy kisebb barlangot


Cueva del Diabolo – vagyis az Ördög Barlangja
 (a képen nem ő van, hanem Bagoly)


Hófehér kőzetből áll, van benne jó néhány, már üres kősír


És döbbenetesen száraz és meleg
az általunk megszokott barlangokhoz képest


Fehér falak


Olyan, mintha egyszer megolvadt majd újra megszilárdult volna

A barlang után már nem volt messze a Salar de Uyuni. Az Uyuni a világ legnagyobb sósivataga, valójában egy hatalmas tó maradéka, amelynek az aljában felgyűlt és kikristályosodott a visszamaradt só. Utóbbi felszín kőkemény, szilárd, simán lehet autókázni rajta – Bolívia egyéb útjaihoz képest autópálya minőségű útnak számít az Uyuni. Ja és egyébként az egész hófehér. Ja és egyébként még mindig 3600 méter tengerszint feletti magasságon járunk. Rengeteg fénykép következik.

Salar de Uyuni – mellette van egy kicsi városka is azonos névvel
(a képek kattintással ismét nagyíthatók)


Kicsit több, mint 10 ezer négyzetkilométeres, ezzel nagyobb,
 mint Bács-Kiskun megye (az ország legnagyobb megyéje)


Megérkeztünk a szélére – képzeljetek el egy megyényi ilyet.
 Nagy megyényit.


A só alatt csapadéktól függően még találni benne vizet
 (vagyis inkább egy tömény sóoldatot)


Szépséges kék színnel, ha elég mély a gödör


Határátkelés


Innentől egy jó darabig minden kék-fehér. És vakít.


Ezen a sztrádán simán lehet 120-130-cal repeszteni.
 Szürreális élmény.


Az Uyuniban akad pár sziget


Ez az egyik legismertebb, az Isla Incahuasi


Vagyis az Casa del Inca,
 az Inkák otthona/háza – majdnem minden út ide vezet


Természetesen megálltunk és mivel
 fel is lehetett mászni a tetejére, már caplattunk is


Négykerekű


Nyúlfej


Korlátok (kő és kaktusz) közé szorítva


Nyomok – az egész Uyuni felszíne ilyen szép hatszöges,
 a sófelszín így szilárdul meg


Még a napfény is tükröződik egy kicsit


A látogatók itt is építettek ezt-azt


Meg áldozatként hagytak itt pár kokalevelet – helyi szokás,
 az Isla Incahuasi teteje tele van kokalevelekkel


Egyensúly


Három


Nyomok


A sziget után továbbálltunk,
megnézni közelebbről is a sófelszínt – méretarány


Kristályok


Látvány – a teljesen sík, fehér felszínen
 alig érzékelni a távolságot, így alkottunk pár fotót


Sózuhany


Helycsere


Bagoly dekázott is egyet.


A síkságon van egy sóhotel is


Ahol padlótól plafonig majdnem minden sóból készült.
 A plafon már éppen nem.


Sóláma


2014 óta a Dakar-rali egyik szakasza is áthalad az Uyunin
 (a verseny 2009-ben került át Dél-Amerikába)

Az eddigi kalandokról volt valamennyi előzetes sejtésünk – Gyöngyi és Balázs ugyanis három évvel korábban jártak erre a nászútjuk alkalmával és mind a fotókról, mind a beszámolókból sejtettük, hogy körülbelül milyen fotók készülhetnek majd. Persze ott lenni hatalmas élmény volt, de a vezetőink a nap végére tartogatták az Uyuni tél eleji meglepetését: ha elég eső esik, a síkság egy részét egy vékony (pár centis) vízréteg borítja…

Itt még inkább csak trutyinak tűnik a dolog


Ugye kezditek látni, hogy ez miért extra?


Szinte tökéletes tükör – a fehér gombócok kiálló sókristályok


Három

Az idegenvezetőnk, Eddie egy fejjel kisebb nálam, Bagoly egy fejjel nagyobb, így ez volt a maximum szimmetria, amit ki tudtunk hozni a helyzetből =)

A sókristályok a víz alatt is kemények és élesek
(a háttérben látszik, hogy ugyanaz a rücskös felszín van a víz alatt is)


Békaperspektíva


Tájkép


Fele-fele


Lehetne akár méter mély is, ebből a szögből meg nem lehet
 mondani, hogy csak két centi vízről van szó


Napos oldal


Árnyékos oldal


Nem mi voltunk az egyetlenek


Sőt, az autó is tükröződik


Jól ki van találva a program,
 napnyugtakor még látványosabb a végtelen víztükör


Egy idő után feltűnt a vízen egy ralizó ürge

Utóbbi nem túl okos dolog, a só is csúszik (mondjuk, hely éppen van), de leginkább az autó szempontjából. A száraz részen lehet repeszteni, a vizesen viszont mi is lépésben jöttünk, az eset kapcsán ki is derült, hogy miért: ez a masszívan sós víz nem tesz túl jót sem az alváznak, sem a motornak, így igyekeznek minél kevesebbet belefröcsögtetni – sőt, mondták, hogy amint kiérünk és esti pihenő lesz, megy is a kocsi alvázmosásra, a korrodálóziót elkerülendő.

Alkonyodik


Sótükör


Nem tudom, honnan van a koncepció vagy mit jelképez,
 de tökéletes :)


Katalógusfotó a Toyotának


Bagoly a naplementében


Roo is, messzebbről


Meg így is – itt próbáltam nem elzakózni, mert a víz arra pont elég,
 hogy az ember kellemesen vizes legyen egy esés után


Sárga


Rózsaszín


Kék


Már félig megette


Csak egy szelet Nap


Napudvar


Tömeg


Ezek valódi színek. Uff.


Sztenderd fotótéma


Zárókép – elképesztő hely vagy Salar de Uyuni,
 érdemes volt eljönni hozzád.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése