2014. január 18., szombat

Victoria Peak

Hongkong egyik legnépszerűbb látványossága a Peak Tram, a Hong Kong Islanden viszi fel az érdeklődőket a város felett található Victoria Peakre, ahonnan egész jó kilátás nyílik a városra.

Útközben – Hongkong kettőssége


Felújítás szinte minden harmadik utcasarkon akad


Hongkongi szombat – a helyiek
legfőbb elfoglaltsága a shoppingolás

Erre egyébként roppant büszkék, hogy szinte minden létező árkategória termékeit lehet kapni a városban, szinte minden méretben, a Ferrariktól a „tíz karkötő egy dollár” típusú akciókig. És ezt ki is használják, szombaton lényegesen nagyobb tömeg folyik a boltokba be és onnan ki, mint hétköznap…

Valahol persze közben a rávalót is elő kell teremteni
– a pálmafáktól eltekintve tiszta Avenue of the Americas (NYC)


Körkép

Közben szépen lassan odaértünk a Peak Tram aljához, de kezdett gyanús lenni, hogy kilóg a sor az épületből – és akkor nem még nem is tudtuk, hogy belül tulajdonképpen bálteremnyi hely van a sorbanálláshoz... Szombat lévén ugyanis nem csak a szokásos turistaadag várta, hogy végre feljusson a Victoria Peakre, hanem a helyiek tömegei is sorbaálltak. Ráadásul az én idegeimet meghaladóan erőszakosan és tülekedve. Nyilván itt ez a szokás, de ez nekem annyira sok volt, hogy jó fél óra nyomakodás és tülekedés után úgy voltam vele, még tíz perc és itt hagyom ezt az egészet. Szegény Bagoly próbált lelket önteni belém, magyarázott a kulturális különbségekről, meg hasonlókról, de ő is nehezen viselte, hogy a lábára taposnak, belegyalogolnak és a hátába állnak. Valahol a holtpont táján meglódult a tömeg és vállalható távolságba került maga a Peak Tram, de mire feljutottunk, rá kellett jönnöm, hogy ha a jármű ajtajában előre engedek egy idős nénit, utána esélyem sincs visszaevezni a kocsiba beáramló tömegbe, így szinte utolsóként szálltunk fel az adott járatra. A járgányon a padló meglehetősen huplis, mintha két lábfejnyi, 6-8 centi magas háztetők lennének sorban lerakva. Mindez értelmet nyert abban a pillanatban, amint a villamos elkezdett mászni – olyan meredeken kúszik ugyanis felfelé, hogy az oldalra billentett „háztetőkből” kevésbé meredek lépcsők lesznek, melyeken a kiadós zakó veszélye nélkül lehet ácsorogni, miközben döcög felfelé a Peak Tram.

Azért megérte :)

Fent kaptunk egy interaktív, érintőképernyős kis ketyerét, ahol rá lehetett kattintani 30-40 különböző pontra (épületek, városrészek, környező hegycsúcsok) és utána az adott ponthoz kapcsolódóan rövidebb-hosszabb szövegek, videók és számtalan fénykép között böngészhettünk a témában. Egyik oldalról érdekes volt a megoldás, mert így mindenki a saját tempója szerint mehetett végig a látnivalókon, másik szemszögből viszont roppant személytelennek tűnt, ugyanis mindenki a monitorját bámulta a kilátás helyett, csak elvétve nézett fel a látnivalókra, hogy beazonosítsa őket. Én is ezen kaptam magam, úgyhogy egy idő után félretettem a ketyerét és inkább a kilátással folgalkoztam.

Megérte :)

Aztán hamarost lefelé vettük utunkat, mert még akadt egy-két programunk aznapra. Némi sorbanállás itt is akadt – szerencsére a nagy tömeget elkerültük, mert az még vásárolt. Igen, a Victoria Peak kilátója egy többemeletes pláza tetején található, csak hogy itt is adott legyen a shoppingolás lehetősége. Szóval szerencsénkre a nép nagyobbik része vásárolt, így csak a kisebbik felével kellett sorba állni, jó húsz perc alatt be is jutottunk a járgányba és már döcögtünk is lefelé.

Ha fel-le közlekedésről van szó,
rengeteg helyen derült már ki, hogy ’Made in Switzerland’ :)

Peak Tram után betértünk a Hong Kong Parkba –  a városvezetés nagyon vigyáz minden olyan zöldfelületre, ami még megmaradt a városban, ugyanakkor roppant kevés van ilyenekből, így eléggé tömve vannak.

Hong Kong Park a környező házak között


Akad benne egy kisebb madárház is


Amiről később kiderült, hogy annyira nem is kicsi,
csak ez elölről nem látszik :)


Környék – háttérben a Victoria Peak


A függöny itt sem feltétlenül szokás

Utóbbi egész sok helyen fordul elő Nyugat-Európában is... a skandinávoknál még valahogy próbáltunk okot találni erre – például abból a kevés napsütésből, ami télen jut nekik, nem akarnak semennyit sem kicsukni egy függönnyel… na de mi van nyáron, amikor csak éjfél körül megy le a nap és hajnali négy körül már fel is jön, ilyenkor hogy alszanak? Na mindegy, szóval valamiért itt sem favorizálja mindenki a függönyöket…

Ittragadt a gyarmatosítás idejéből


Újabb korok gombagyorsasággal szaporodó palotái


’Itt fotózz!’ – szájbarágó


Valóban szép :)


Flagstaff House – a brit erők
hongkongi parancsnokának egykori háza


És amikor megfordulsz és felnézel…


Kétnyelvűség útközben


A toronyházak rengetegében
azért itt-ott eldugott parkok is akadnak :)


A szomszédos St. John’s Cathedral


Más szögből :)

Alkonyat táján még beneveztünk egy körre a hongkongi tömegközlekedés specialitásán – a Hongkong-szigeten ugyanis még járnak a félig nyitott, double-decker villamosok :)

Egyik-másik egészen emlékeztet a londoni buszokra


Persze az, hogy tetőtől talpig reklámok borítják őket,
mindjárt más külsőt eredményez


Esti suhanás

Némi villamosozás után elindultunk vissza Kowloonba, ahol még körülnéztünk az ICC századik emeletén berendezett Sky100 kilátóból. Szép az éjszakai Hong Kong is, de valahogy ott hiányzott az az érzés, hogy igen, ezt most órákig tudnám bámulni… lehet, hogy azért, mert nem ismerem annyira a város történetét, mint Londonét vagy New Yorkét, ahol úgy voltam vele, hogy legközelebb ide (magas épület kilátójába) egynapi hideg élelemmel kell feljönni, hogy egész nap bámulhassam :) Utolsó programpontként pedig nem maradt más, mint összeszedni a motyónkat és elindulni a reptér felé, hogy újra rájöjjek, ezek a 12-13 órás utak sokkal, sokkal gyorsabban és kényelmesebben telnek el, ha az ember dolgozik! Még akkor is, ha kellő mennyiségű zenével, olvasnivalóval (Trónok harca, nehogy a végére érjek útközben) és keksszel készül az ember, a tizenegyedik óra táján már nem tudja, hogy kínlódjon jobban, fáj minden tagja, száraz a levegő, nem bír eleget inni, ha igen, akkor sorba kell állni a mosdónál és egyáltalán, ott vagyunk mááááár??? First world problem, tudom, mindenesetre azt leszűrtem, hogy jobb nekem dolgozva repülni =)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése