... when the weather's high, you can stretch right up and touch the sky."
-->
Ha nem is az eget, de valami ahhoz nagyon közelit sikerült elérnem, bejutottam a Climate-KIC konzorcium hathetes nyári egyetemi programjába, mely a klímaváltozás és a vállalkozás, vállalkozói lét kapcsolódási pontjait veszi sorra gyakorlati szempontból. Így a nyár nagy részét Párizsban, Londonban és Zürichben töltöm, többé-kevésbé tanulás jellegű tevékenységgel. Itt meg kell jegyezzem, jelenleg a második napon vagyunk túl, a napi 10 órányi tropospheric physics és market analysis inkább a "többé" kategóriát valószínűsíti. No, de ne rohanjuk sehova, első mondataim között hódolnék a nagy elődök előtt: Zoliló, Kata, Bori, Márti, Laura, Gyöngyi valamint Müszy és Tschybe kalandjai nagy hatással voltak az életemre a reggeli kávé melletti ébredezésemre, így ezennel megígérem, igyekszem majd méltó módon a nyomdokaitokba lépni.
A történet valahol ott kezdődik, hogy Katáék gyönyörűséges esküvője és lagzija után reggel nyolckor kómásan sátrat bontottunk az emberrel - miután a szembeszomszéd fél nyolckor szentségelve kijött hálózsákostul, hogy nem tud aludni, remélem Norvégiában nincsenek hasonló problémái. :) Nem sokkal később egy M7-Kelenföld-idegbeteg összepakolás-Ferihegy útvonalat megjárva hirtelen egy startoló Airbuson találtam magam, az ülésbe préselődve. Persze hogy szokás szerint amint lezuttyantam a helyemre, elaludtam, nincs is hatékonyabb ébresztő, mint amikor egy tisztességes utasszállító nekilódul a kifutópályán. Ébredés utáni első pillanatban még az esküvő képe volt előttem, nehezen is tudtam összeegyeztetni azzal a gyorsulással. No, nem baj, van ilyen, két órával később már az Eiffel-torony szmogból kilógó sukár alakját csodálhattam leszállás közben, majd némi kerülővel elverekedtem magam a Cité Universitaire-hez.
A bennszülöttek tényleg nem viccelnek, már a reptérbuszon minden franciául van, életemben először hálával gondoltam Madame Guillotine által hajdanán belémvert mondatfoszlányokra. Az egyetemi kampusz is hasonló francia feliratokkal van ellátva, a tájékoztatók, a faliújságok, minden franciául van, amit azért nehéz felfognom, mert itt majdnem az összes hallgató külföldi, az egész egyetemen... Ennek megfelelelő volt a bejelentkezés is: hosszas rajzolós activity után átverekedtem magam az angolul maximum 17 szót beszélő portáson, majd elfoglaltam a helyem a House of Portugal 409-es szobájában. Menő minden, van saját fürdőkalitkám, megfordulni sem lehet benne anélkül, hogy be ne vernéd valamelyik könyököd, a hűtő is éppoly büdös, mint annak idején a Coliban, egészen otthonos, viszont nem nagyon merek belegondolni egy esetleges mikrobiológiai mintavételbe... Ezeket megállapítva kellő mértékben diszpergáltam az egy bőröndnyi cuccomat a szobában - ajánlom George Carlin Stuff című fantasztikus videóját a témában - aztán beájultam aludni, nos, nem nagyon kellett noszogatni. :)
A történet valahol ott kezdődik, hogy Katáék gyönyörűséges esküvője és lagzija után reggel nyolckor kómásan sátrat bontottunk az emberrel - miután a szembeszomszéd fél nyolckor szentségelve kijött hálózsákostul, hogy nem tud aludni, remélem Norvégiában nincsenek hasonló problémái. :) Nem sokkal később egy M7-Kelenföld-idegbeteg összepakolás-Ferihegy útvonalat megjárva hirtelen egy startoló Airbuson találtam magam, az ülésbe préselődve. Persze hogy szokás szerint amint lezuttyantam a helyemre, elaludtam, nincs is hatékonyabb ébresztő, mint amikor egy tisztességes utasszállító nekilódul a kifutópályán. Ébredés utáni első pillanatban még az esküvő képe volt előttem, nehezen is tudtam összeegyeztetni azzal a gyorsulással. No, nem baj, van ilyen, két órával később már az Eiffel-torony szmogból kilógó sukár alakját csodálhattam leszállás közben, majd némi kerülővel elverekedtem magam a Cité Universitaire-hez.
A bennszülöttek tényleg nem viccelnek, már a reptérbuszon minden franciául van, életemben először hálával gondoltam Madame Guillotine által hajdanán belémvert mondatfoszlányokra. Az egyetemi kampusz is hasonló francia feliratokkal van ellátva, a tájékoztatók, a faliújságok, minden franciául van, amit azért nehéz felfognom, mert itt majdnem az összes hallgató külföldi, az egész egyetemen... Ennek megfelelelő volt a bejelentkezés is: hosszas rajzolós activity után átverekedtem magam az angolul maximum 17 szót beszélő portáson, majd elfoglaltam a helyem a House of Portugal 409-es szobájában. Menő minden, van saját fürdőkalitkám, megfordulni sem lehet benne anélkül, hogy be ne vernéd valamelyik könyököd, a hűtő is éppoly büdös, mint annak idején a Coliban, egészen otthonos, viszont nem nagyon merek belegondolni egy esetleges mikrobiológiai mintavételbe... Ezeket megállapítva kellő mértékben diszpergáltam az egy bőröndnyi cuccomat a szobában - ajánlom George Carlin Stuff című fantasztikus videóját a témában - aztán beájultam aludni, nos, nem nagyon kellett noszogatni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése