Ott hagytuk abba, hogy…
Alulról
is meg lehet szemlélni, csak onnan nem ajánlatos megközelíteni, mert bármikor
busznyi darabok omolhatnak. Vagy nagyobbak. Az Athabasca után gyorsan bevágtunk
egy kései ebédet a látogatóközpontban, aztán indultunk tovább.
A
Sunwapta folyó mentén megy tovább az út Jasper felé – a hegyoldalba pedig egy
kilátót szereltek, ahonnan egész jól látni a völgyet.
Olyan,
mint aminek az alján most továbbtekereg a folyó –
és az is látszik, hogy már egy kicsit feltöltötte a völgy legalját
és az is látszik, hogy már egy kicsit feltöltötte a völgy legalját
A
völgy rengeteg havat kap, de annyira meredekek a Mount Edith falai, hogy nem
marad meg rajta a hó, hanem alatta gyűlik össze és ott tömörödik össze és
alakul a Cavell-gleccserré.
Valóságban
Ha
nem azt nézném, hogy hol nincsenek medvék (merthogy addig még egyet sem
láttunk), akkor még el is ücsörögnék egy kicsit. Persze mindenhol ki van írva,
hogy ha messzire kirándulsz, vigyél bear spray-t, de a ’messze’ kicsit nehézkes
definíció. Én a parkolóba is vinnék szívem szerint, Bagoly szerint meg azért
mindennek van határa. Így marad az, hogy Pararoo minden bokrot és fát medvék
után vizslat, Bagoly meg röhög rajta. Pár nappal később egyébként láttunk
feketemedve bocsot autóból, kb. két hétre rá meg bocsot közelről (a bocs a
meglepetéstől az egyik irányba, én a másikba szaladtam – még akkor is, ha ez
részemről nagyon nem a megfelelő reakció volt), sőt felnőtt feketemedve is
trappolt át előttünk az úton pár méterre. Szerencsére lassan gurultunk. Na, de
visszatérve az aznaphoz, medve sehol, mi le az autóhoz és onnan el Jasperbe,
megkerestük a szállásunkat és ZZZ. Aludjatok jól ti is! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése