Москва

Eredendően az első beosztásom alkalmával vetett volna ide a sors, de aztán átszervezések és egyebek miatt végül ez nem jött össze. Viszont azért várható volt, hogy előbb-utóbb utolér a moszkvai nightstop – amihez az időeltolódás miatt egy egész szabadnap jár.

Megérkezés hajnali 4 körül

Mi másra használná ezt az ember, mint körülnézni?

Még akkor is, ha ilyen hívogató idő van

Szóval Moszkva. Az itteni kollégáimnak (legalábbis az újaknak) izgalmas, érdekes, sokféle, mindenki látni akarja először, de kb. ugyanannyira szokatlan és más, mint Egyiptom vagy Peking, Nyugat-Európában még közel hasonlót sem lehet látni. Itt egy büdös mukkot nem ért az ember sem a nyelvből, sem a feliratokból, más méretek, más stílus, más szokások. Nekem viszont sokkal kevésbé volt egzotikus, kezdve onnan, hogy a szállás egy 10 újpalotányi lakótelep közepén találtatott, ugyanazokkal a csodás szürke panelházakkal körülvéve, mint amiket otthon megszoktam. A szomszédos plaza pedig csak fokozta az érzetet, McDonalds, Media Markt, vegyes, globalizált márkaválaszték és persze a legszebb, a madaras Teszkó…

Oroszul

Némi alvás után, szegény kelet-európai egyetemista külsőmet felöltve – hogy beolvadjak a helyiek közé – elindultam várost nézni. Rontotta az álcámat, hogy egy fiatal kollégámmal együtt mentünk, aki svájci létére svájcinak is nézett ki, ráadásul minimális veszélyérzettel rendelkezett – metrójegy automata megszakértésekor (merthogy ilyen is van, működik és eszik papírpénzt is), szóval képes volt percekre feltenni a tömött, bankkártyákkal és igazolványokkal teli pénztárcáját az automata tetejére, miközben a korláttal elválasztott oldalon a három metrónyi kisereglő ember közül bárki simán lekaphatta volna… Mivel ez nem történt meg, háromnegyed órányi metrózással később már a Vörös tér előtt ácsorogtunk. A metró tényleg ugyanaz, mint otthon, csak egy szerelvény háromszor olyan hosszú és ötször annyi ideig megy az alagutakban – persze nem hússzal-harminccal döcögve. Ez Moszkva méreteihez van szabva és talán ez is jelképezte leginkább az egész élményt – Moszkva bazinagy város, na.

Egyik bejárat a Vörös térre

Esküvőszezon

GUM áruház

Vaszilij Blazsennij-székesegyház

Visszatekintve – keskeny utcácska vezet fel hozzá

Kremlsarok

A Moszkva folyó a Kreml alatt

Szemben a Brit Nagykövetség – éppen a királynő
uralkodásának 60. évét ünnepelték a molinóval

Hídkorlát – egykori jelképek

Érdekes története van a Megváltó Krisztus Székesegyháznak. Eredendően I. Sándor cár építette hálából, amiért Napóelonékat megszívatta az orosz tél és elhagyták Moszkvát 1812. karácsonyán. Lenin és vezérkara később ezt a területet választotta ki A Szovjetek Palotájának helyszínéül, az akkor ott már több mint 100 éve álló templomot 1931-ben felrobbantották. Több mint egy év alatt elhordták a törmeléket, a márványlapokat felhasználták néhány metróállomás borításához. A templom helyen kiásott alapgödröt a Moszkva folyóból szivárgó víz időről időre elárasztotta, majd a II. világháború idején már úgy is maradt, egészen addig, amíg Hruscsov át nem alakíttatta Moszkva legnagyobb szabadtéri uszodájává. A rendszerváltáskor az orosz egyház (és a moszkvai adakozók) újjáépíttette 10 év alatt, 2000 augusztusában szentelték fel.

Megváltó Krisztus Székesegyház

Fehér lakat fekete rácson – mögötte a Kreml

Szombat a moszkvai esküvőszezonban

Lámpa a székesegyház mellett

Metróállomás lefelé

Szezonkezdő virágültetés az Alexander-kertben,
Moszkva egyik legelső közparkjában, a Kreml oldalában

Vörös csillag

Lovak

Szökőkút-padló

Az Ismeretlen Katona Sírja

Moszkva belvárosának jellegzetes méretei

Moszkva eszenciája - évszázados 

téglák, hagymakupolák és panel