Barcelona meghódítása – 0. rész

Valószínűleg az utóbbi évek hatása, hogy mostanában, ha azt hallottam, Barcelona, eszembe jutott a katalán kertitörpe-válogatott – attól még remek játékosok, csak kisnövésűek – aztán a kézilabda, kosárlabda csapatok, a Camp Nou és csak utána ugrott be, hogy igen, ez mellesleg egy tengerparti város. Ahemm. Mivel annak idején az egész mediterrán térség történelmét és földrajzát rövidre zártuk a spanyol inkvizícióval, Colombussal és Franco nevének említésével, valamint a turizmussal és a narancs- meg a citromtermesztéssel, így Spanyolországról sem ugrott be hirtelen sokkal több. Aztán gondolkodtam egy kicsit, mint Micimackó. Azért még a geográfiai alapok megvannak, a városok, tartományok nevei rémlenek, sőt a Pireneusok, Gibraltár és a Mezeta is beugrott. Meg olyan szókapcsolatok is rémlenek, mint „baszk”+„terrorista”. Aztán még Pizzarro, vagy a konkvisztádorok, vagy Izabella királynő neve is mond valamit (akiről egyébként az Izabella-fakó lószínt nevezték el, melyet az általa fehérnek varratott, de a 15. században hamar piszkosfehérre hordott ruhák ihlettek). Jó, a napi hírekből is értesülni mindig, hogy jelenleg a görögök, a portugálok és az olaszok mellett a spanyolok is hatalmas erőfeszítéseket tesznek saját gazdaságuk bedöntésére… Vagy, hogy egyes területeken 30%-os a munkanélküliség és a fiatalok között különösen magas a munkanélküliek aránya. Meg végülis a flamenco és a bikaviadal is Spanyolországhoz, pontosabban Andalúziához köthető… Aztán melóügyben meg mostanában többször megfordultam (szó szerint) Madridban, Barcelonában, Málagában és Mallorcán is, de ezzel csak a spanyol nyelvtudásom bővült kb. 5-ről 15 szóra. Agua (con gas, sin gas), vamos, hola, buenos días, gracias, catalá, El Mundo, castellá, El País, adiós, mañana és asszem most így ennyi. Szóval jó nagy kavarc volt a fejemben és idő hiányában nem volt nagyon időm előtte kicsit utánaolvasni a dolgoknak, így elindultunk "lesz, ami lesz, megnézzük Barcelonából, amit három nap alatt meg lehet"-alapon. Itt jegyezném meg, hogy Balázs nélkül (tulajdonképp az ő meglátogatása volt az akció valódi célja) édeskeveset láttunk volna, így ezúton is köszönjük a szállást, az idegenvezetést és a jobbnál jobb vendéglátóipari egységek bemutatását! :)

Mindjárt az utóbbival kezdtük is a programot, esti érkezés után elsétáltunk egy tapas bárba, ahol jót vacsoráztunk, kellően mediterrán hangzavarban. Utóbbihoz a svájci visszafogottsághoz szokott érzékszerveinknek nehéz volt alkalmazkodni, de hát azért lát világot az ember, mert ’life begins at the end of your comfort zone’. És bizony a változatosság nem rossz :) Szóval a tapas, az bármilyen, kis mennyiségű, általában főtt/sült kaját jelent, melyet rendszerint alkohol mellett fogyasztanak. Hangulatosak ezek a kis helyek, a személyzet mérsékelten beszél angolul általában, kb. úgy, mint otthon. Vacsora közben sokat beszélgettünk Katalóniáról, Spanyolországról, a helyi szokásokról, így legalább egy kicsit képbe kerültem – azóta még olvasgatok a témában, a 20. századi Spanyolországról ugyanis csak címszavakat tudtam mondani és ez rendkívül zavart. Szóval Katalónia gyakorlatilag Spanyolország leggazdagabb autonóm közössége (ezt használják a kanton/shire/county/Bundesland helyett), a hétköznapokban a katalán nyelvet használják, az iskolákban pedig első idegen nyelvként a spanyolt (kasztíliait) tanulják – talán ez is magyarázza egy kicsit a gyér angol nyelvtudást. A katalán nyelv egyébként átmenet a francia és a spanyol között, így a katalán nyelvű feliratokból általában többet értettem, mint a spanyolból – bár egy bankautomatánál azért már elveszettnek éreztem magam katalánul. Katalónia mellett Valencia, Andorra és a Baleár-szigetek hivatalos nyelve is (a kasztíliai mellett), bár utóbbin vannak különböző mallorcai, menorcai és ibizai nyelvjárások is. A katalánok különösen büszkék származásukra és nyelvükre (különösen, mivel a Franco-éra alatt be volt tiltva pl. a katalán nyelv használata), kb. hasonló a viszonyuk a kasztíliaiakkal, mint a skótoknak az angolokkal – csak éppen sokkal frissebbek a történelmi sebek. Ennek megfelelően minden lehetséges alkalommal igyekeznek demonstrálni, hogy ők katalánok és nem spanyolok – kivéve a focit.

Lehetséges alkalom – spanyol zászló önmagában szinte sosem,
csak a katalánnal együtt. Fordítva viszont bármikor,
az egész város tele van katalán zászlókkal.

Bár, néha még ott is előfordul, ha jól emlékszem a történetre, Pep Guardiola (a Barcelona sikeres ex-edzője – a szerk.) nyilatkozta még játékos korában, hogy „szakmailag a lehető legnagyobb megtiszteltetés a spanyol válogatottban játszani, de ő inkább lenne katalán válogatott”. Egyébként Baszkföld és Andalúzia, meg kb. minden spanyol tartomány önálló szeretne lenni, minek a nyakukra Kasztília; de azért egyelőre nem kell talán a szétszakadástól tartani – ebből a szempontból a jelenlegi skót jobboldali kormány sokkal komolyabb szándékot mutat – már ha lehet a nyilatkozatoknak hinni.

A tapas bári gyorstalpaló társadalomismereti foglalkozás után lesétáltunk a tengerpartra. A tenger még meglehetősen hideg, ezért a fürdésről hamar lemondtunk, viszont jót sétáltunk a friss, tengeri levegőn. Utána még betértünk egyet inni (lévén itt az élet csak este 11 után kezdődik), teszteltük a mojito minőségét egy venezuelai tulajdonossal bíró bárban.

 A díszletek magukért beszéltek.

A fenti sál egyébként egy caracasi baseball-csapat sálja – na, ezt sem gondoltam volna :) És hogy szót fogadjak Gyöngyinek, íme, a bizonyíték, hogy a képek nem a Google támogatásával készültek :D

Mojito-s poharak és látogatók :)