2016. október 6., csütörtök

The Narrows – Zion National Park

Az esti gyors kör után másnap felkészültünk a kanyon felső szakaszának, amely The Narrows, vagyis A Szoros néven ismert.

Reggeli felhők


Útmenti bámészkodó


Szűkül

A kanyonban egy idő után térdig, combközépig a patakban gázolva lehet csak haladni. Vannak, akik ilyen nagyon spéci vízi cipőben tolták a túrát, ezt úgy lehet bérelni a környéken, túrabottal együtt. Úgy döntöttünk, megteszi a túrabakancsok is – legalább alaposan ki lettek mosva. Homokkal, ez meg a ’lesson learned’.

Vízicipők


Érdeklődő – este nem voltak sehol,
 de nappal pofátlanabbak, mint a koátik

A busz után egy darabig az erdőben trappol az ember, aztán egyszer csak nincs mese, bele kell mászni a vízbe. Először bokáig, aztán térdig. Később combközépig is. Balról-jobbról egyre közelebb vannak a sziklafalak. Igazából nagyon jópofa, az egyetlen zavaró dolog, hogy az erős sodrású patakon és a sípcsontos közepéig érő köveken kívül oda kell figyelni az eszméletlen tömegre. Mármint hogy egymás sarkát tapossák a látogatók, néha szó szerint.

Népsűrűség – igen, Bagoly gázol középen

A többi fotón nem nagyon fog látszani, hogy hemzseg a nép körülöttünk, igyekeztem mindig megvárni, amíg éppen kevesen szaladgálnak a képben, de képzeljetek körénk 30-40 embert állandóan, a kisebb, felduzzasztott medencéknél kétszer ennyit, aminek a fele visongva fürdőző gyerek.

Patakpart


Bakancsúsztatás


Hátizsákok


Majmok a szorosban


Itt nagyjából már combközépig ér a víz – ja,
 azt mondtam, hogy egyébként meglehetősen hideg?


Persze kint 30-40°C tud lenni nyáron, ilyenkor nem olyan rossz 20°C-os vízben gyalogolni, olyan, mintha az ember állandóan hűtőfolyadékban caplatna. Bagoly kipróbálta a fürdést, hősiesen több mint öt percet ült egy kis öbölben, úgy, hogy csak a feje lógott ki, de ’54, 55, 56, eznagyonhideg, 58, 59, holatörölközőőőő?’ lett a cold creek challenge vége.

The Narrows

Körülbelül egy órányit másztunk felfelé a szorosban, de egyrészt még aznap sok volt a terítéken, másrészt nagyon nagy volt a tömeg, ezért nem sokkal később visszaindultunk. A szorossal kapcsolatban egyébként még egy dolgot szokás emlegetni, mégpedig a ’flash flood’ (= ’villámáradás’) lehetőségét. A villám a jelenség hirtelenségére utal: mivel félsivatagos terület, a hirtelen leszakadó, nagy mennyiség csapadék nem beszivárog, hanem lefolyik és ha van egy ilyen hatalmas, mély teknő, amely egyébként is a lefolyó víz legkedveltebb újta – hát a plusz 60-80 mm is ott fog összegyűlni, a szűk kanyonfalak között a semmiből több méteres vízfallá duzzadva. No, olyankor nem szeretnék ott kirándulni. Az ösvény elején egyébként kint van minden nap egy tábla, amin időjárás-jelentést, illetve a flash floodok potenciális valószínűségét tárgyalják – kiegészítve azzal, hogy egyébként mindenki saját felelősségére megy tovább innen, szép napot!

Kisbuszra várva


Roadtrip feeling


Zion


Nem sokkal később felszedtük a saját járgányt és elindultunk


Útközben


A Zionból kiérve még megálltunk a kanyon felett


Némi gyaloglás árán be lehet mászni egy oldalág
 pereméig, ahonnan belátni a kanyonba


Azért itt-ott ez az oldalkanyon sem kutya


Vöröskő


Ivókút


Teletankolva a csíkos


Átkelő


Zion Canyon


Lenézve a lábunk elé


Apró oázis


Zöld pöttyök


Zárókép – back to the road =)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése