Bryce Canyon

A hirtelen felindulásból elkövetett Grand Canyon-látogatás után késő este odaértünk a Bryce Canyonhoz – másnap került terítékre. A három kanyon egyébként lényegében egy geológiai képződmény különböző rétegeibe mélyed – utóbbit nevezik Grand Staircase-nek, vagyis ’Nagy Lépcsőnek’.

The Grand Staircase (kép innen)

Útközben a környék hasonló, mint a Grand Canyon felé

A túrát a kanyon felső vége felé kezdtük

Kilátás a Rainbow Pointról

Elképesztő színek

Fenyők

Formák

Rengeteg kép lesz, én szóltam.

Gombaféle

’Natural Bridge’ a neve – igazából nem híd,
hanem ív, de attól még ugyanolyan szépséges =)

Közeledünk a kanyon leglátványosabb részéhez,
a Bryce Amphitheaterhez

Ő az.

Vörös és kék

A Bryce Amphitheaterben túráztunk egyet. A kanyonnak ebben a részében halad a Navajo Loop Trail, amin le lehet ereszkedni az aljára, majd kicsivel arrébb visszamászni a peremére az elképesztő színű sziklák és formák között.

Itt indul lefelé a Navajo Loop Trail

A két figura ott lenn két kiránduló – kicsit
meredeken kanyarog lefelé az ösvény

Felnézve

A katlan mélyén

Elkezdett dörögni az ég, meg csöpörögni az eső – számítottunk rá
az időjárásjelentés révén, de reméltük, hogy nem lesz nagyon pocsék az idő

Poros mókus

Sőt, vizes is, kicsit megázott

Leértünk az aljára

És akkor rákezdte, úgy rendesen

Utah, meg száraz, meg magasan is van,
de most kikaptunk egy igazi zivatart

Mindketten előkaptuk az esőkabátokat, Bagolyé szokás szerint működött, én meg gondoltam, kipróbálom a kanadai hatdollárost, amit a kajakozáshoz szereztünk – és az első mozdulattal kidugtam a fejem a kapucni mellett… mármint széttépve a nyakát, satöbbi… Bagoly a térdét csapkodta a röhögéstől. Szerencsére egy hullámcsattal sok mindent meg lehet oldani =) Később, ahogy az eső úgy igazán ömleni kezdett, már kevesebb kedve volt vigyorogni, mert ’úgyse fog esni’-alapon félcipőben jött le, míg én bakancsban, ami a lassan elfolyósodó ösvényen határozottan jobban tapadt, mint az ő sportcipője. És nagyjából ekkortájt rántották fel úgy igazán az ösvényt, így a kuncogást lassan felváltotta a szentségelés…

Kanyarog – Bagoly közben kitartóan
korcsolyázik valahol felettem

A kilátás a zuhé ellenére elképesztő

Trutymó

Ereszcsatorna

Szépséges

Vizesen még erősebb ez a vörös

Mindkét irányba

Bryce

A pocsolya nem túl gyakori errefelé,
ki kell használni az erőforrásokat =)

Fehér foltok

Rálátni innen is az ösvény elejére

A rengeteg toronyfélét Silent Citynek, vagyis Csendes Városnak
nevezik, ezek között kanyarog a Navajo Loop Trail lefelé

Elefántcsonttornyok

Silent City a magasból

Perspektíva

Sunrise Point – szép lassan elköszöntünk a kanyontól

Kifelé menet még találtunk egy öreg benzinkutat

Az épület újabb, de a kútfejeket legalább 40-50 évesnek tippeltük

Ezzel vajon a belsőket lehetett felfújni? Ha valaki
tudja a választ, ne habozzon megosztani velünk!

A Bryce Canyontól késődélután indultunk el, vissza Salt Lake Citybe, pontosabban az egyik elővárosába, ott foglaltunk szállást, hogy másnap reggel az autót leadva ismét belevethessünk magunkat a székfoglalós játékba, ezúttal Denver felé. Folyt. köv. =)