Days of our Svájc: Bálnalesen Vancouverben

2016. szeptember 21., szerda

Bálnalesen Vancouverben

Két napunk volt a városban - igyekeztünk kihasználni, bár a jet lag még időről időre elővett bennünket. Érkezés után este elvonszoltuk még magunkat a Vancouver Lookouthoz, körülnézni a környéken. Méghozzá trolival.

Vancouver belvárosa – üvegtornyok és trolivezeték mindenhol

Napnyugta – a stadionféle a BC Place, ahol kanadai futballt
illetve soccert (vagyis igazi focit) játszanak többek között

A távolban Burnaby belvárosa, ha minden igaz

Nem vagyok biztos benne, pedig elég sokat vadásztam rá, hogy az-e vagy a szintén ebbe az irányba található Coquitlam városka – Vancouverben és környékén ugyanis valahogy az épületek nagyrésze passzol az észak-amerikai nagyváros képéhez, de alig-alig vannak jellegzetesek, a skyline pedig semmiképp sem az. Emiatt pont kedvelt forgatási helyszín, amikor egy átlagos amerikai nagyvárosra és környékére van szükség. Van is egy nagy határ filmstúdió és forgatnak itt bőven sorozatot, több mint tíz éve itt pörög a Supernatural (Odaát), de itt készült az X-akták első évada is, sőt, pár évadon keresztül MacGyver is rohangászott a városban fel-alá.

Akár San Francisco is lehetne

Napfénnyel szemben

The Lions Gate Bridge

Az oroszlánok két hegyre utalnak, melyek Vancouver felett ülnek és őrzik a várost, őket hívják The Lionsnak, vagyis Az Oroszlánoknak. Mialatt ott voltunk, sajnos végig annyira alacsonyan volt a felhőalap, hogy semmit nem láttunk belőlük.

Pedig szépek (kép innen)

Belváros

Utcakép

Miután kigyönyörködtünk magunkat a naplementében és a városban, visszabuszoztunk a szállásunkra. Másnapra kitaláltuk, hogy elmegyünk bálnákat nézni. Whale watchinggal elég sok cég foglalkozik a környéken – az öbölben ugyanis több cetféle is előfordul, a fókákról és az elképesztő mennyiségű halféléről nem is beszélve.

Elég retek idővel indult a nap

Állandó társaság – egy csomó hasonló méretű
csónak horgonyzott a kikötő előtt

Időnként jutott egy kis napsütés is =)

A háttérben West Vancouver, a környék
egyik legmenőbb és legdrágább lakóhelye

Visszanézve a város felé

És a nap első felbukkanó sztárvendége

Ez a whale watching-dolog úgy néz ki, hogy több cég hajói kimennek a vízre és aki lát bármi érdekeset, rádión leadja a többieknek, hogy ’itt vannak, itt vannak’. Legyen az egy csapat fókától egy falka orkáig bármi. Erre az összes hajó, mint tyúk a takonyra, odarongyol, mire persze az állatok arrébb mennek, asszem ilyen ’anyádhoz gyere ilyen közel’-alapon. A legtöbb cég azzal hirdet, hogy ők csak annyira mennek közel az állathoz, amennyira az ökológiailag értelemes – értsd: elég közel, hogy a nép lássa az állatot, de nem annyira közel, hogy elüldözze őket. Ez a kb. öt óra alatt, amit kint töltöttünk, csak részben volt így, mert előfordult, hogy a cetek egész egyszerűen alánk úsztak…

Az elsőre egyébként jó másfél órát kellett várnunk, utána viszont szerencsénk volt, mert a városhoz egészen közel merültek fel újra és újra.

A parkoló hajók között

Közelről

A kardszárnyú delfinek (vagy orkák) ugyanis emlősök, 1-4 percet töltenek víz alatt, majd 3-5 részletben, 10-30 másodpercre bukkanak fel levegőt venni – ilyenkor nem nehéz észrevenni őket, különösen, mivel a kifejlett példányok 6-8 méteresek. Ráadásul 5-20 fős családokban élnek, így ha eggyel találkozik az ember, esélyes, hogy hamarosan a többiek is felbukkannak.

Vancouver a háttérben

Azért még mindig elég felhős az idő

Hopp, ott kettőt is látni

Kilégzés

A delfinféléknek a fejük tetején található a légzőnyílása, amikor feljönnek, ezen fújják ki a levegőt, ez néz ki úgy, mintha pár másodpercre gejzírnek képzelnék magukat. Utóbbit egyébként egy példányon Bagoly figyelhette meg közvetlen közelről – a népek nagy része ugyanis éppen a hajó másik oldalán felbukkanó három-négy példányra figyelt, amikor is egy az ő oldalán, a hajótól pár méterre bukkant fel – szerencsére nem ugrott. Bagoly minden biológia iránti fogékonyságával így kommentálta az esetet: „Ennek lyukas a teteje.”

Egy jó három órán keresztül mentünk az orkák után, láttunk is jópárat, lett vagy 300 életlen, meg fél orkát tartalmazó fotó, meg kb. öt jó (utóbbiak vannak a bejegyzésben), meg persze messze nem tudtunk lekapni mindent, az orkák ugyanis nem dugnak ki egy kicsi sárga zászlót a víz fölé, mielőtt feljönnek, hogy ’na, ide és most a fókuszt!’. Szóval a fotózott pillanatok mellett láttunk kiugró orkát, sőt a hajó egyik fele látott éppen másik delfint fogó orkákat is, kettőt, akik éppen orról orra dobtak egy szerencsétlen porpoise-t vagyis disznóorrú delfint… Egy-két spyhopping is akadt – ezt olyankor csinálják, amikor körül akarnak nézni alaposan, hogy mi is van a környéken (ugyanis a cetféléknek elég jó a látásuk, bár a szemük nem az első dolog, ami feltűnik a kis buksijukon).

Spyhopping (kép innen)

A cetek után megnéztük a piknikasztalt is. Az öbölben ugyanis elég nagy volt a hajóforgalom, ez egy egész család orka jelenléte pedig elég volt ahhoz, hogy a fókák kimeneküljenek a partra…

… egész pontosan a közeli fatelep rönkjeire.

Távolról remekül beleolvadnak a rönkök színvilágába

De közelről a pofikákat is látni

’Mit akartok tőlünk?’

A kis öböl másik felén már a feldolgozott fa állt halmokban

Azért ezen is ’fogtunk’ valamit,
egy fehérfejű rétisas trónolt az egyik kupacon.

Elindultunk vissza a kikötő felé

Mini Sydney Harbour Bridge

Jó öt óra hajókázás után a kikötőben beugrottunk még a vásárcsarnokba, ahol már reggel meglepően finom elemózsiát sikerült szerezni: kolbászt, kérem, tisztességes, paprikás kolbászt! Megkerestük a kis standot és bár nem vásároltunk be három hétre (másnap délelőtt továbbindultunk az Államokba, ahova lényegében csokin kívül semmit nem lehet bevinni) – de nagyon megörültünk a további finomságoknak.