Days of our Svájc: Kings Canyon

2015. február 8., vasárnap

Kings Canyon

A Watarrka National Park sokkal kevésbé ismert, mint az Uluru és környéke – előbbinél így kisebb is a tömeg, ami nem feltétlenül baj. Az Uluru és a Kata Tjuta nagyon látványos, de néha az egymás sarkát taposó látogatók meglehetősen illúziórombolók tudnak lenni.

Útközben – sivatagi benzinkút

A Watarrka National Park lényegében a Kings Canyonból áll, van két rövidebb túra a kanyonban és az egyik szomszédos völgyben, illetve a felettébb látványos Rim Walk, amely körbevisz a kanyon peremén. Mindet kipipáltuk, de csak szép sorjában :)

Első délután a Creek Walkot próbáltuk ki,
végigsétálunk a Kings Canyon alján.

Zöld gombócok

Szkinkszerű cukiság – vicces, csak a hátsó lábain
is tud szaladni, mint egy mini T-Rex :)

Kanyonfal

Részletek

Rétegek

Vörös

Törzsminta

A kanyon félkör alakú falban végződik

Egy kis tavacska van az alján

A kis túra után hamar visszatértünk a szállásunkra – pihenni akartunk egy nagyot a másnapi korán reggeli indulással tervezett Rim Walk előtt.

Kilátás a kemping naplementenézős dűnéjéről

Lángol az ég alja

Persze néha izgalmasabbra sikerül a program, mint azt az ember előtte gondolja. Éjszaka kibotorkáltam a mosdóba – hát ilyenkor az ember félálomban van, papucsot azért húz (kemping, közös vizesblokk), odataláltam, de valamire ráléptem a sötétben még kint. Fura érzés volt, úgyhogy kifelé menet megnéztem kicsit nyitottabb szemmel is. Bakker, skorpió, de vagy tíz centi hosszú. Tényleg erre léptem rá? De hát nem fáj, meg semmi. Félálomban odáig eljutottam, hogy ha meg is csípett, jobb tudni, hogy ő volt az (sőt, halványan még az is felmerült bennem, hogy lehet, hogy ellenméregnek kell – túl sok Durrellt olvastam), no mindegy, biztos ami biztos, jobb ha megvan a kis dög, úgyhogy szereztem a szobából egy csészét, visszarongyoltam az állathoz és gyorsan rátettem, nehogy meglépjen. Persze egy kempingben a női vizesblokk bejáratának közepén nincs a legjobb helye egy csészének (meg alatta egy addigra már zaklatott idegállapotban levő skorpiónak), úgyhogy visszamentem a szobába keresni valamit, amit alá lehet csúsztatni a csészének, hogy átköltöztessem a kis disznót valami biztosabb helyre. Ezen a ponton mind Márti, mind Győző érdeklődött, hogy mégis miért túrom át a konyhásládát (abban kaptuk a konyhai eszközöket) hajnali háromnegyed egykor, de nem nagyon kavarta fel őket a válasz, illetve a haditervem részletezése... Utólag reggel rákérdeztek, hogy tényleg teáscsészével kergettem egy skorpiót éjszaka, vagy csak álmodták? Na mindegy, szóval találtam a szobában egy laminált lapot, az elég stabilnak és vékonynak tűnt, nosza vécé, teáscsésze, lap alácsúsztat, egész cucc megfordít, állat csapdában. Átvittem a házunk elé, lefordítottam, rátettem a csészére egy követ (ki tudja, milyen erős egy skorpió???), meg föléje egy széket (nehogy a dingóknak is megtetsszen a dolog és nekiálljanak vizslatni a skorpióbörtönt) és mint aki jól végezte dolgát, elmentem aludni. Közben még azért még rágtam magam egy kicsit rajta (úgy 117-szer végiggondolva a dolgot), hogy megcsípett-e vagy akkor most nem, vagy akkor most mi van, de úgy voltam vele, hogy nem fáj a talpam (oldalt hozzáért a kis dög, az biztos), meg, ha el tudok aludni, olyan nagy gáz nem lehet... Reggel megtárgyaltuk az éjszakát, meg hogy nem, nem álmodták a skorpiót, hanem itt ül kint az ablak alatt a bögredutyiban. Reggeli után fel is fordítottuk a csészét, kipottyant alóla az addigra már meglehetősen ingerült fenevad. Nem nagyon akart semerre se menni, csak hajlítgatta magát C alakban, de nem akartuk otthagyni a ház előtt, nehogy valaki tényleg belelépjen és megcsípje (addigra elég biztosak voltunk benne, hogy én utóbbiról az éjjel lemaradtam), úgyhogy egy bot segítségével elterelgettük a sziklakertig. Kifelé menet még beugrottam a recepcióra, hogy kezicsókolom, ez történt, az itteni skorpiók csípése szokott fájni? Szegény recepciós lány csak pislogott, de azt mondta, hogy azt nagyon egyértelműen tudnám, ha megcsípett volna - azt hiszem az 'excruciating pain' (kínzó fájdalom) kifejezést használta. Szóval így végződött a sztori, mákom volt, meg egy azért elég nyugtalan éjszakám, de egy darabig még fogjuk emlegetni - mi hárman biztosan, utána napokig felmerülő megoldás volt a problémás helyzetekre, hogy "Rátegyek egy bögrét?"

A börtön

És a fogvatartott – utólag arra jutottam,
hogy egy black desert scorpion

Ja és szerencsére Ausztráliában eddig nem találtak olyan skorpiókat, melyeknek halálos lenne a csípése. Csak nagyon fáj. Halálosnak ott vannak a pókok, kígyók, medúzák, cápák, krokodilok, bőven túljelentkezés van a ’animals that kill you’ pozícióra.

Szóval az éjszakai nagy kaland után nekiindultunk a Rim Walknak, mely felmászik a kanyon egyik felén, végig a peremen, le a kis tavakhoz (több is van), aztán le a másik oldalon.