Pireusz és Monastiraki

A beosztás ismét Athént dobta, sőt másnapra még egyszer (utóbbiról majd holnap), így kénytelen voltam újabb látnivalókat felhajtani. Gondoltam, lezizzenek Pireuszba, ha már egyszer ennyire közel van a tenger, nagy forgalmú kikötőt meg még úgysem sokat láttam... Nem zongoráztam végig magamban, hogy milyen lesz, csak ránéztem az órára ("hűbmeg fél 5 és nem fél 4 van, a szentségit az óraátállításnak", "hiába érünk ide pontosan, mire a reptér, kisbusz, szálloda, minden...", "holnap svájci idő szerint 3.40-kor kell kelni, basszus, indulás, még ma vissza kellene érnem..."), villámgyorsan összepakoltam a legszükségesebbeket (ész, pénz, zsebkendő, fényképezőgép) és sipirc a metróállomásra.

A metró árban korrekt, 1,40 euró a menetjegy, napijegyet meg 4 euróért lehet venni, utóbbi kétharmada a budapesti árnak, ha jól emlékszem. Három metróvonal van, az egyik Pireusz és Kifissia között közlekedik, ennek az elődje 1904-ben indult, elővárosi vasútként. A 2-es és a 3-as vonalat viszont a '90-es években kezdték és a 2000-es években fejezték be, miközben az 1-es vonalat felújították, így az állomások és a szerelvények viszonylag tiszták és újak :) Legalábbis belülről, kívülről valamiért ugyanis az összes metrókocsi tele van graffitivel. Talán festés helyett. Egyébként a nagy teljesítmény a belváros és a reptér metrós összekötése volt, az Elefthérios Venizélos ugyanis 30 km-re van a városközponttól, de azóta is időnként 1-1 állomással meghosszabbítják valamelyik vonalat. Mondhatnám, hogy bezzeg a négyes metró, de inkább nem. A metró utazóközönsége inkább hasonlít a budapestire, napi meló után hazafelé utazók tömegelnek a külváros felé és esti partiba készülő, sokszor okostelefonos, divatos fiatalok a belváros irányába. Azért nem minden egyes fiatal, mégsem Nyugat-Európa. Mindemellett nagyon meleg van, sok a felszíni állomás a külvárosban, tűző napsütés, pálmafák és fehér/sárgás athéni panelek jobbra-balra, szóval elég mediterrán hangulata van még a metrózásnak is.

 Monastiraki metróállomás - átszállás

Szóval, az eredeti úticélom, Pireusz, valójában egy önálló város, vagy 160 ezer lakossal, akkora, mint Debrecen, az athéni agglomeráció része és kikötője. Valóban, már az Ókorban akadt itt egy-két vasmacska, de az 1800-as években, amikor Athén lett az egyesített Görögország fővárosa, tudatosan választották ki Pireuszt, a kihalt kisvárost, hogy na, ez lesz "A kikötőváros". Be is jött, ma Pireusz Görögország hajóforgalmának a felét bonyolítja le, mind teher-, mind személyszállításban jelentős, papíron az ország harmadik legnagyobb települése - mivel a hárommilliós Athén vonzáskörzetében található, ezért ez csak demográfiai információ - és emellett még a kikötő nemzetközi forgalma is elég ütősre sikeredett. Szóval Pireusz már nem 300 lakosú halászfalu, mint 150 évvel ezelőtt...

 Így fest távolról, az egyik mólóról.

A metróvágányok mintegy 100 méterre a parttól végződnek, utána a hatsávos út felett kecses kis felüljáró, mozgólépcsővel, az egészséges életmód jegyében...

Mögötte hol üvegpaloták, hol a tradicionális sárgásfehér házak.

Közelről látszik, hogy fontos a marketing, a második emeletig mindent elborítanak a reklámtáblák.

A parton a repülőterekhez hasonlóan gate-ek, vagyis kapuk vannak, úgy 10-15, innen indulnak az egyes hajók. Köztük buszok közlekednek, gyalog nagyon macerás lenne eljutni a 2-től a 12-ig (néhány kilométer), de a menetrend görögös - a busz hol jön, hol nem, de köszönőviszonyban sincs a kiírt menetrenddel. A sárgára festett partvonal mentén...

 ... kisebb-nagyobb hajók parkolnak...

  ... a teherhajókat tudtam megnézni közelebbről.
Itt éppen egy Olimpiai Bajnok nevű példány.

 

 Csak a vasmacskája akkora, mint én.

 Rögzítés.

 Ha nincs hajó, van sirály. Akkora, mint egy tyúk.
A dunai sirályfajokhoz képest óriás.

Más óriások is vannak, az egyik korábbi képen már lehetett látni egyet - a szerencsétlenül járt Costa Concordia egyik testvére, a Costa Magica éppen indul. 

Ez a bárka egyébként a Costa Crociere társaság egyik legnagyobb hajója, 270 méter hosszú, 1000 fős legénységgel 2700 utast tud ellátni. És én még az Airbus A380-ra hittem azt, hogy monstrum. Ott legalább a crew/pax arány jobb :)

A teherhajóknál egyébként a boarding is kicsit máshogy működik, mint egy repülőtéren, délután hat körül már állnak fel a kamionok az egyébként este fél tízkor induló hajókra. Most, hogy így belegondolok, lehet, hogy egy cargo gép (mondjuk egy Antonov) rakományát sem dobják össze fél óra alatt, mint ahogy az egy utasszállító esetében történik :)

 Pireuszi plázs

  Modernül görög

 A part

 Látvány a felüljáróról - azért mégiscsak
valahol el kell férnie a 160 000 lakosnak

 Hatsávos parti forgalom
(jobb oldalon fent a kapukat mutató tábla).

 Várják az Utast.

Pireusz alapvetően nagyon zajos, hatalmas és összevissza élményként maradt meg, elképesztő forgalom van, földön, vízen. Levegőben csak azért nem, mert az Attika másik felére szorult. A görög zavargásoknak is van azért nyoma, az egyik parkolóban láttam kiégett autóroncsokat is, de mivel jobbról-balról roma famíliák szegélyezték, nem álltam neki fotózni. Szóval ahogy maga Görögország is, egyik oldalról virágzó turizmus, euró, pénzes fiatalok, Starbucks és Swarowski; a másik oldalról ugyanazokkal a társadalmi problémákkal küzd, mint a Balkán legnagyobb része, munkanélküliség, pocsék államháztartás, korrupció, munkamorál-problémák, tüntetések... furcsán kettős világ ez.

 

A kikötő után még Monastirakinál megálltam egy kicsit körülnézni, ez a turistaparadicsom-bazárnegyed Athénban, közvetlenül az Akropolisz alatt. Maga a tér tele van emberekkel, körben változatosabbnál változatosabb házak. Képek.

Egy kis görög (jobbra), egy kis nyolcvanas évek (balra),
egy kis templom (elöl, középen).

Bazársor.

Piac.

Éttermek.

Globalizáció.