Zermatt - első nap

Júniusban akadt egy háromnapos hosszú hétvégénk – némi szerencsével sikerült nekem is szabadnapokat szerezni, mind a három napra! Ki kellett használni az ilyen ritka lehetőséget, úgyhogy péntek este felpakoltuk a túramotyókat és irány Wallis, azon belül is Zermatt – már nagyon régóta szerettünk volna ide eljutni, de egy-egy hétvégébe önmagában nem nagyon fér bele, mert az út Zürichből autóval 3-4 óra (útvonaltól és forgalomtól függően). Pedig csak 200-220 km, de fel kell mászni az Alpok egyik felén, aztán le a közepén és kis kétsávos főúton kanyarogni a falvak között. Ami nagyon szép, de meglehetősen hosszú :)

Odafelé - Grimselpass hótakaró alatt

Zermatt – eldugva az Alpokban (kép innen)

Zermattba konkrétan csak külön engedéllyel lehet behajtani, azt is leginkább főleg az ott lakóknak, akik nagyrészt vicces, kis golfautószerű elektromos járgányokkal gurigáznak a falu utcáin. Így a turisták nagy része vonattal érkezik Täschből („tes” és nem „tés”, ahogy azt az ember gondolná) és utána leginkább gyalogol, meg biciklizik. Ettől egészen érdekes hangulata van Zermattnak.

Täsch-Zermatt – 20 percenként

Hegyek között, völgyek között…

Vajon melyik irányba lehetnek a hegyek és a túraútvonalak?

Rengeteg sétálós, biciklizős utcácska

Játszótér :)

Az üres telkeken nem éppen franciakertesre nyírják a pázsitot

Méhlegelő – the first class.

Itt már látszik egy kicsit Zermatt legnépszerűbb látványossága

Városkép – non-stop építkeznek

Wallisi kőtető – arra nagyon figyelnek, hogy az új házak is stílushűek legyenek

A Matterhorn trónol a város felett

Zermatt körül a négyezres hegyek oldalában rengeteg gleccser van
(kép innen)

A 19. században itt kezdett el kialakulni
az alpi turizmus fogalma – érthető az inspiráció :)

Kőtető-újrarakás

Ha hagyományosan, kötőanyag nélkül készül a kőtető, tavaszi hóolvadás után lekapják a borítást a tetőről és néhány nap alatt újra összerakják, hogy következő télre is rendben legyen.

Libegő felfelé

Gondolom, ezeket a tetőket már nem kapják széjjel évente
– de a stílust sikerült megőrizni

Mattertal

Zermatt a völgy alján – 1600 méterrel a tengerszint felett

Függőhíd a Gornerschlucht felett

Később a szurdokban játunk, de a függőhíd kimaradt. Vissza kell jönni, nincs mese.

Wanderweg

Fahatár és hóhatár között

Zermatt eltörpül

Matterhorn

Gleccserbámulás úton a gerinc felé – jobb szélen pedig
a szembejövő 60-80 fős kabin (méretaránynak nem rossz)

Homokviharnyomok

Ablak mögött kicsi kékes, de talán látszik, hogy a hó itt is kapott abból a szaharai homokviharból, amitől idén St. Moritz és környéke sárgás színben játszott a szezon nagy részében…

Unterer Theodulgletscher

A Gornergletscher teknője

Azért az ott töltött 3 napunkat erősen végigkísérte az a gondolat, hogy ez olyan szépséges, de nemhogy az unokáink, jó eséllyel a gyerekeink sem fogják már így látni. A jég eszméletlen tempóban olvad, évről évre rövidülnek ezek a hatalmas jégfolyamok...

Panoráma

Breithorn a Monte Rosa masszívummal a háttérben

Klein Matterhorn – kilátóplatform 3883 méter magasan

Jobbra a Breithorn (4164 m); lent a Gornergletscher völgye

Matterhorn – innen nem emelkedik ki annyira a környezetéből,
mint Zermatt felől, a völgyből

Kilátómajmok – még a fehéregyensúlyt is felborítják

Szebb a Matterhorn nélkülünk :)

Csipkés csúcsok

Figyelmeztetés

(„Ön most magashegységi régióban tartózkodik. Mozogjon lassan, ne rohanjon!”) – A kevesebb oxigén roppant alattomos dolog, az ember nem tudja, hogy mitől érzi magát annyira zizinek, hiszen látszólag pont olyan minden, mint 3000 méterrel lejjebb. Emiatt nagyon veszélyes repülésnél (nem a repülőre, hanem a gépen tartózkodó élőlényekre) a decompression, vagyis ha valamiért megszűnik a kabinnyomás és meglép az összegyűjtött oxigén. Utazómagasságon (10-12 ezer méteren) kb. 10 másodperc alatt eszméletvesztést okoz az ilyen mértékű oxigénhiány, ezért ha megjelennek a sárga maszkok, azonnal, azonnal felvenni! „Repülési jótanácsok” rovatunkat olvasták.

A kilátó mögött van egy kis elkerített hóhomokozó

A távol-keleti turisták kedvenc pózolóhelye :) Azért mi is sétáltunk benne egyet, már nagyon hiányzott a talpunk alatti hóropogás…

Alagút a Bergstation (hegyi állomás) felé

Azért amint nem süt a nap, érzi az ember hogy június ellenére itt fent csak 3°C van.

Breithorn lefelé menetben

A Gornergletscher nyelve

A sárgás, Szahara-homokkal megszórt hóból
 kilátszanak a Theodulgletscher kékes bordái

A terep - a Dufourspitze Svájc legmagasabb hegycsúcsa.

A Matterhorn szegény éppen erről lemaradt, a kép jobb szélétől nem messze lakik.

Távolabbról szemlélve – a völgyben lent Zermatt

Közben leértünk Zermattba

Nem csak a tetőt lehet cserélni, néha az alapzatot sem árt :)

Szállodák egymás hátán

Shiny =)

Még helyi csipke is akad, méteráruboltban lehet kapni :)

Zermatti városkép

Közben az olaszok szép lassan áttolták az összes felhőjüket

A zermatti katolikus templom kertjében található a környékbeli hegyekben szerencsétlenül járt hegymászók sírkertje. A sírok nagy része a 19. századból származik, de akad köztük néhány az utóbbi évtizedekből is. Elgondolkodtató sétálni a kis utacskákon és látni hogy lavinában eltűnt, gleccserhasadékba zuhant, elszakadt a kötele és így tovább. A sírok nagy része gondozott, virágok, mécsesek jelzik, hogy vannak, akik hiányolják a hegyen maradtakat.

Templomkert

Keskeny, kavicsos utacskákkal

I chose to climb.

(„a mászást választottam”, de a climb jelent (fel)emelkedést, a choose pedig választást és tudatos, átgondolt döntést is, szóval nem lehet két-három szóban pontosan lefordítani – a szerk.) A kis sírkert után elég sokáig vitatkoztunk azon, hogy vajon a hegymászás, mint sport, mint kihívás és/vagy mint szabadidős tevékenység vajon milyen terhet ró az illető családjára, környezetére, ugyanakkor az is valahol egy nehéz kérdés, hogy vajon meg kellene tagadnia magától ezt a dolgot, annak, akit hív az új, az ismeretlen, a próbatétel? Már George Mallory (a Mount Everest egyik első hegymászója, akiről nem tudni, hogy végülis megjárta-e a csúcsot) válasza arra kérdésre, hogy miért akarja megmászni az Everestet – „Mert ott van.” – önmagában ezer kérdést vet fel.

Közben azért tovább szemléltük Zermattot - jópofa szökőkút a főtéren

Veréb Matyi csatlakozott az ivó mormotákhoz

A helyi polgármesteri hivatal, előtte pedig egy elektromos kisbusz

„Nagyon megtetszett”-ablak

Grand Hotel – potom 100 ezer forintért már lehet itt aludni

Sétálóutca – éttermek és szuvenírboltok váltják egymást

Szépen visszagaloppoztunk az állomásra, levonatoztunk Täschbe és a szállásunkon igyekeztünk megtervezni, hogy másnap pontosan merre is menjünk túrázni, ugyanis a felvonók egy része még mindig zárva volt – Zermattban a „szezonok közötti félálom” július elejéig tart, ugyanis az olvadó hó kb. eddigre tűnik el a túrautak felső részéről. Erről másnap egész sokat tanultunk, tapasztalati úton…

Közben az erkélyről a hegytetőt elérő utolsó napsugarakat bámultuk
 – nem lehet kétséges, hogy hol van a lokális maximum :)