East Village, NYC

Az elmúlt hónapok Newark járatai után végre kaptam egy korai JFK-t, helyi idő szerint már dél körüli landolással. Deboarding, immigration, baggage claim, háromkor már Manhattan utcáit róttam a szokásos walking tour könyvecskémmel. Inside the Apple, Tour 7, The East Village.

Az East Village volt már sok minden New York City majd 400 éves története folyamán: elegáns lakónegyed, német-amerikai enklávé, hippinegyed, az „óccó” lakóhely, sőt, mindezek előtt, még „vidék” is :)

East Village (kép innen)

A ma East Village-ként ismert terület tulajdonosa 1651-ben lett Peter Stuyvesant, New York utolsó holland kormányzója, akinek a családja 7 generáción át gazdálkodott a farmon, mielőtt a 19. század elején elkezdték felosztani a területet. Utóbbi az 1840-50-es években indult be, ekkoriban tömegével érkeztek az ír és német bevándorlók. Olyannyira, hogy az 1850-es évek és a huszadik század eleje között Berlin és Bécs után itt volt a világ harmadik legnagyobb német nyelvű „városkája”, melyet Kleindeutschland néven emlegettek. A közösséget azonban megrendítette a General Slocum gőzös tragédiája. A hajót 1904. június 15-én Kleindeutschland evangélikus német közössége bérelte nyári hajókázásra, Long Islandre indultak piknikezni. A hajó majd’ 1400 utassal (főként nőkkel és gyerekekkel) a fedélzetén indult útnak az East Riveren, azonban kigyulladt és több, mint 1000 utasa vízbe veszett. A német közösség ezek után néhány évtized alatt teljesen eltűnt Amerika nagy olvasztótégelyében. Valahol döbbenetes, hogy a város történetének ez volt a legtöbb áldozattal járó balesete – egészen 2001. szeptemberéig. Az 1800-as évek második felében főleg lengyel és ukrán bevándorlók érkeztek – így a huszadik század első felére keveredett a bevándorlók ezer szokása a helyben kialakuló munkásélettel. A ’60-as évek közepén felkapott környék lett a művészek körében (Manhattanben kb. évtizedenként változik a „menő művészkörnyék” – most éppen a brooklyni Williamsburg nagyon felkapott); ekkor nevezték el East Village-nek a Greenwich Village mintájára, hogy megkülönböztessék a Lower East Side szlömösödő (tejóég, ez hogy néz ki leírva, pedig ez a szakszó) déli részétől. Az East Village mára népszerű lakókörnyék, viszonylag magas árakkal, ugyanakkor rengeteg bár, szórakozóhely akad, vicces, különleges és kicsit hippi boltok pedig tömegével vannak. Fotóskincsesbánya :)

A Union Square-en kezdtem a sétát, mely még a szögletes utcahálózat előttről kapta a nevét, itt futott össze a Broadway és az akkor Bowery Road (ma 4th Ave) – Manhattan akkor legforgalmasabb útvonalai. A manhattani utcahálózat terve egyébként az 1800-as évek elején készült el – város népessége akkoriban elképesztő mértékben nőtt, lépést kellett tartani vele. A Houston (ejtsd: „háuszt(ö)n”, nem „hjúszt(ö)n”) St-től egészen a harlemi 155th St-ig jelölték ki a kis téglalapokat, 20 blokk tett ki egy mérföldet, később a blokkokat pedig tovább osztogatták 100 láb mély és 25 láb széles telkekre.

Ettől ilyen Manhattan :)
(kép innen)

A házak között helyet szinte sehol sem hagytak, hátsó utcákat, közöket alig-alig terveztek, mert egyrészt így több volt a lakásépítésre használható hely, másrészt az akkori new yorkiak nagyon kis százaléka engedhette meg magának, hogy kocsit és lovakat tartson, semmi értelme nem volt istállóknak helyet hagyni. Így mérik ma aranyárban a manhattani parkolóhelyeket :)

Comic book store – képregénybolt ajtaja
 nem messze a Union Square-től

Strand bookstore – elképesztő méretű könyvesbolt,
 olcsó használt könyvekkel – ide nem szabad pénztárcával beszabadulni...

Grace Episcopal Church

Utóbbi New Yorknak még abból az idejéből származik, amikor a társasági élet szerves része volt, hogy ki melyik (és mekkora, milyen szép, etc.) templomba jár vasárnaponként. Amikor még a padokon ki volt írva, hogy az adott sorban melyik család tagjai ülnek…

Óhazai hangulat – Oxford jut róla eszembe

Broadway

Egy másik világ

Ablakminta

Esteledik

A fehér ház szerintem a nevezetes cast-iron architecture
 nevében készült, végülis nincs messze a SoHo – erre :)

A baloldali pedig annak idején a St. Denis szálloda volt, ahol 1877 májusában egy bizonyos Alexander Graham Bell demonstrálta a telefonkészülék használatát egy szobányi potenciális befektető előtt – egy, a még akkor befejezetlen Brooklyn Bridge-en átvezetett kábel segítségével távrecsegett az A&P Telegraph brooklyni irodájával. A megfigyelők közül legalább egy meghívott így nyilatkozott: „jó játék, hacsak nem az egész humbug”. Egy brooklyni gyártulajdonos még abban az évben beköttette a telefont a gyárába és a lakásába is, a következő évben pedig kiadták az első new yorki telefonkönyvet, 252 bejegyzéssel – amiből 17 magánlakás volt! :)

Grace Church

Felhős

Plakáttenger az E 4th St és 4th Ave sarkán

Biciklisáv! – Manhattanben sokan bringáznak,
 de… hát, van tér a fejlődésre :)

Az East Village újabb jövevényeinek egyike – Astor Pl

És igen, itt szereztem uzsonnát!

Többek között ezért is választottam az East Village-et úticélul, mert a Lángos Truck fészbuk-oldaláról kiderült, hogy aznap négytől az Astor Place-en lesznek. A Lángos Truckról egy-két hónapja olvastam először (talán itt), hát, mondom, ezt ki kell próbálni. Helló, egy sajtos-tejfölöst kérek! Teljesen korrekt lángos, ugyan nem a jó kis íztelen trappista van rajta, mert azt itt nem kapni, de attól még finom. Sőt, kaptam bambit is, ’on the house’, miután kiderült, hogy ideiglenesen a svájci lángosrajongókat képviselem :)

A lángostól megerősödve továbbdöcögtem kelet felé

Manhattanben minden négyzetcentiméter zöld
 aranyat ér – ennek megfelelően vigyáznak is rá

Church of St. Mark in the Bowery

1st Avenue – csak tudnám, mit vétett az a szegény medve.

És most egy kis dzsungel következik…

nagyon megtetszett…

ez a sok kis kaktusz…

meg ez a rengeteg gizgaz…

egy virágboltban :)

Tűzlépcsőőő

Micsoda mozaik!

Tompkins Square Park és a new yorki Bubik

Ebben a parkban található a General Slocum gőzhajó balesetének emléktáblája, de bent van a játszótéren, ami már épp zárva volt, így nem tudtam megnézni :(

Úgyhogy körbesétáltam a parkot,
 és két utcával lejjebb elindultam visszafelé

Közben talál az ember…

ezt-azt :)

Bárhangulat

A piros lépcső

Kirakatfények

McSorley’s – New York legöregebb ír kocsmája

Kizárólag a saját főzésű sört szolgálják fel, ha az ember rendel egy „kört”, akkor hoznak egy kis kupával a világosból és a sötétből is. A McSorley’s több, mint egy évszázadik 'Men Only'-bár volt, a ’Good Ale, Raw Onions and No Ladies.’ jelmondattal. Utóbbit 1970-ben helyezték törvényen kívül, a hagyma és a good ale még mindig megy :)

A Cooper Union épülete

Előtte pedig Peter Cooper szobra, de megfordulva
csak ezt láttam, gyanítom, hogy őt dobozolták be

Peter Cooper az egyik első, klasszikus self-made man volt az Államokban. Kalapkészítőként kezdte, később átnyergelt a ragasztóiparra, gyárat vett és viszonylag fiatalon New York egyik milliomosává vált. Mivel ő maga nem részesült túl sok oktatásban (fiatalon nem volt elég gazdag a Columbiához, az akkori New York egyetlen felsőoktatási intézményéhez), megalapította a Cooper Uniont, ahol tehetséges diákok mérnöki és alkalmazott tudományokkal ismerkedhettek, ingyen. Ezt már akkoriban sem volt könnyű megvalósítani arrafelé, elég hamar elfogyott a Cooper által erre a célra adományozott 100 ezer dollár, ezért az intézmény ingatlanbizniszelni kezdett, hogy legyen folyamatos bevételi forrása. Utóbbinak legfontosabb eleme a Chrysler Building alatt található telek, mely a mai napig a Cooper Union tulajdonában áll és lízingelik az épület tulajdonsainak, a wikipedia szerint mintegy évi 7 millió dollárért… Az oktatás azonban igen drága dolog, éppen idén tavasszal jelentették be, hogy minden próbálkozás ellenére, már nem tudják biztosítani az ingyenes oktatást az undergraduate (kb. a BSc./BA.-nak megfelelő) képzés esetében és idén ősztől, 155 év után először tandíjat fognak kérni.

Közben visszaértem az Astor Place-re – középen a Kocka
 (The Cube); Tony Rosenthal absztrakt szobra

The Public Theater

Utóbbi szervezi nyaranta a Shakespeare in the Park előadásokat a Central Parkban – ezek New York legkedveltebb és legnépszerűbb nyári színházas programjai. A jegyek ingyen vannak, azzal az elgondolással, hogy Shakespeare mindenkinek jár! Az előadás napján délben kezdik osztani őket, de sokszor már reggel hatkor, a park nyitásakor elkezd kígyózni a sor a stand előtt…

Az idei program – Lear király és a Sok hűhó semmiért

Utóbbit nagyon szeretném megnézni, de ha lehet még inkább egy tavalyi, londoni változatot, amiben Catherine Tate és David Tennant voltak a címszereplők! De Joss Whedon 2012-es filmadaptációja sem lehet rossz :)

Washington Square Park úton hazafelé - zárókép :)