Spanyolos húsvét Madridban

Vagyis hát majdnem. Az úgy volt, hogy a húsvéti nyuszi repülőjegyet hozott, csak éppen még nem tudtuk, hogy hova = szabadnapjaink voltak húsvét körül, így kihasználva a négy, egybefüggő napot nekiindultunk. Az elején felmerült Svájc is (még mindig nem voltunk Zermattban például, de Lugano is egy évet váratott magára); de annyira pocséknak ígérkezett az idő az egész hétvégére, hogy hamar lekerült a listáról. Maradtak még mindenféle európai városok, az egyik felét a pocsék idő miatt, a többit meg a megtelt járatok miatt kellett viszonylag hamar eliminálni a listáról; ugyanis lőn Svájcban tényleg négynapos eső és 13°C, úgyhogy minden derék svájci igyekezett elhúzni a csíkot az országból. Így mi, mivel az üres helyekre pályáztunk, csak péntek este léphettünk le az akkor már októbert idéző Svájcból és borzasztóan örültünk neki, hogy akadt az utolsó madridi járaton még két hely. Több nem.

Szóval Madrid, Barajas repülőtér, csomag megszerez, keres internet, foglal szállás, merre van a metró, pff, most melyik jegy is kéne? Megoldottuk és már robogtunk is a kis kinézett hostel felé. Nem is lett rossz szállásunk, de másnap reggel megállapítottuk, hogy bizony az ágy kemény, mi meg öregszünk. (Tudom, most szüleim együttes erővel hördülnek fel, hogy de a kemény ágy jót tesz a hátnak. Lehet, de én hason alszom.) De legalább fel sem merült a délig alvás veszélye :)

Szóval nyakunkba vettük a várost. Az első programpontunk kihagyhatatlan volt, különösen Bagoly számára, aki az utóbbi időben nézett vele focimeccset, az sejtheti is, hogy miről van szó.

Estadio Santiago Bernabéu

Bizony, a Real Madrid otthona.

Meccs 1954-ben, az akkor még fedetlen Bernabéuban

Századeleji felszerelés

A kiállításon elég sok kis apróságot közszemlére tettek,
nekem ez az 1947-es vendégkönyv különösen tetszett

Az ördög a részletekben, mint mindig :)

Puskás csukája

Kölcsönben

Légifelvétel a hátunk mögött – Bernabéu

Az azon a héten ismét elhódított Copa del Rey,
avagy Király-kupa

Alagsori ablakmatrica – Santiago Bernabéu
a Real Madrid klubelnöke volt 35 éven keresztül

Pályaközelben

Az öltözőkbe is beengedték a népet – sajnos a játékosok nem voltak ott.

A Bernabéu után elsétáltunk a Plaza de Castillára, megnézni a Vuelta (Vuelta aEspaña – a spanyol kerékpáros körverseny, a Giro d’Italiával és a Tour de France-szal együtt ez a három legnevesebb verseny a kerékpárosvilágban) finisének jellegzetes helyszínét. Az obeliszk Madrid alapításának 300. évfordulója alkalmából került a tér közepére a 2000-es évek elején; a két irodaház pedig a Puerta de Europa néve hallgat (Európa kapuja).

Plaza de Castilla

Estefelé elindultunk Madrid legnagyobb parkja felé. A Casa de Campo régen királyi vadaspark volt, ma a város legnagyobb, potom 1700 hektáras parkja. A városközponttól metróval is, de kabinos libegőszerűséggel is el lehet érni, amely a Manzanares folyó völgye fölött libeg át a lelkes vállalkozókkal. És még közben dumál is a helyi látnivalókról, borzasztóan idegesítő amerikai akcentussal és fake (=hamis) lelkesedéssel (legalábbis angolul, olyan fülkébe szállítottak be bennünket, ami angolul vakerolt végig). Viszont a szerkezetet jellemző módon Svájcban gyártották – még nem is találkoztunk olyan komoly felvonóval a világon, amit nem – csak itt már azóta kétszer lecserélték a ’70-es éveket idéző kabinokat a hasonló korú szerkentyűkön. Az itteni bennszülötteknek ez másik hobbijuk az alagtépítés mellett. No, de vissza Madridba.

A park méreteinek szemléltetéséhez

Balra a királyi palota a dombon

Zöld tenger kis szigettel

Egész komoly dombok voltak ebben a parkban, egy-két helyen csak némi csúszkálás árán lehetett lejönni a taposott utakon. Bagoly komótosan leballagott, én viszont pingvineket idéző, a terep miatt viszont rendkívül gyors totyogást választottam, aminek következtében a táskámban levő mentolos cukrok olyan hangosan zörögtek a dobozukban, hogy még Bagoly is hallotta a domb tetejéről, így a nap hátralevő felében én lettem a ’madridi zörgőpingvin’.

Bagoly alásiklik a domboldalon

Az egyik utolsó libegőkabint elcsíptuk
visszafelé – alattunk a Rio Manzanares

A város felőli oldalon – Parque del Oeste naplementében

Tűzgolyó

Templo de Debod

Igen, egy egyiptomi templom. Az asszuáni gát építésekor ugyanis több ókori templomot ki kellett telepíteni az elárasztani készült területről, Spanyolország pedig sok segítségett nyújtott az Abu Szimbel-i templomok körüli munkálatokban, az egyiptomi kormány hálája jeléül pedig megajándékozta őket a szintén kiemelt Templo de Deboddal. Hát így került a madridi királyi palota tőszomszédságába.

De mindenképpen jól mutat a naplementében :)

Utcakép – nem gondoltam volna,
de Madrid meglehetősen hepehupás

Esteledik

A nulla kilométerkő a Puerta del Solon,
Madrid legforgalmasabb terén

Itt már első este is láttuk az attrakciózó görkorisokat

De most meg is álltunk egy kicsit bámulászni

Hopp a dobozok felett

Aztán a közönség felett – a végére
vagy 6-7 embert gyűjtöttek oda. Mind túlélte.

Folytatása következik – másnap beneveztünk egy free walking tourra, most sem csalódtunk :)