Vegyesfelvágott New Yorkból

Ezt a várost nem lehet megunni. Az utóbbi fél évben szinte minden hónapra jutott egy New York-kör, az év elején még néha barátságtalan időjárással, később aztán egyre szebb, naposabb, ’rohanunk a Central Parkba tavaszi, virágzó fák közé sétálni’-idővel. Legutóbbi alkalommal jutott ez is az, az első délután esős, latyakos 15°C-kal és az én szemmagasságomban közlekedő nyitott esernyőkkel; a második nap felhős-napos nyáreleji mászkálós-múzeumos délelőttel. Inkább képekben mesélek.

Esős délután

Éppen a napokban tartott Tony Awards egyik aprócska díszletét igyekeznek beletuszkolni a kamionba a Radio City Music Hall előtt. Nézzétek meg, mekkorák a munkások a díszlethet képest (négyen is fogják/állnak mellette).

Másnap reggel – SoHo
(utóbbi jelentése: SOuth of HOuston street, a negyed neve)

A SoHo legnevezetesebb házaiban öntöttvas oszlopok tartják a súly nagy részét, a szokásos teherhordó falak helyett, így ezekben egyrészt jóval nagyobb és szélesebb ablakok vannak; műsrészt kívülről is látszanak a jellegzetes oszlopok – szinte az összes ilyen ház műemlékvédelem alatt áll. Természetesen a tűzlépcsőikkel együtt :)

Cast iron architecture

Őt sem most láncolták le az oszlophoz

A régi Police Department oldalán

Egyébként így fest az épület – ma luxuslakások találhatók benne

Little Italy

Annak idején egy egész negyednyi, nagyrészt olasz lakókkal teli városrész volt, napjainkra tulajdonképpen egyetlen utcácska, tömve turistacsalogató, pizzát kínáló, olaszos beütésű étteremmel. Hogy ebből mennyi mára az, ami ténylegesen olasz, jó kérdés. Ahogy az is, hogy vajon mennyire tudja tartani magát a kis utcácska a körülötte mindent bekebelező, növekvő Chinatown-nal szemben. Mivel turistalátványosság, valószínűleg kap támogatást a várostól is, de döbbenetes látni, hogy az egyik utcában kis olaszos éttermek, pesto, espresso, pizza napolitana, a következőben jobbra-balra pedig a keletről ismert erős fűszerszag, ismeretlen étkek és gyümölcsök az árusok pultjain és a sarkokon pedig számomra ismeretlen hangszereken keleti dallamokat játszó zenészek. Ja és az Egyesült Államok legnagyobb városának kellős közepén vagyunk.

Chinatown

Testetlen hegedűnek kinéző ,pengetős hangszer –
megköszönöm, ha valaki megnevezi

Visszatévedve a SoHo szélére

Kiskertes, virágos, madárodús

Az utca végén

A SoHo után átkeveredtünk Manhattan nyugati felére, elindultunk megnézni a helyi tűzoltó múzeumot. Nagyobbrészt történelmi tűzoltókocsikat, egy-két elmúlt évtizedbeli eszközt, egyenruhát láttunk, emelett volt még egy bemutatóterem, ahonnan a füstben való menekülést lehet kipróbálni, éppen demonstrációt tartott egy kisiskolás csoport, eszméletlen sikoltozás éd visítás közepette. És mint rengeteg múzeumban a városban, itt is volt a kiállításnak egy, a 9/11-hez köthető része.

Kikeveredtünk a SoHo-ból, no more műemléképület

A hely, a négyzetméter (négyzetláb???) drága dolog errefelé

Pirospont – bár még látszik, hogy nem kaptak rá nagyon a helyiek

Fire museum – ponyva, csak akkor használták, ha már semmilyen
más út nem maradt az égő házból való menekülésre

A mobiltelefonok kora előtt

Gyűjtemény

A 9/11-terem

A kiállított tárgyak nagy része a Ground Zero-ról származik

Makett

Itt jól látszik, hogy az új, One World Trade Center
hol található a Ground Zero-hoz képest

A Fire Museum után kerestünk egy alkalmas ebédhelyet, bedobtunk egy-egy kisebb adag olaszos tésztát, illetve salátát, aztán hipp-hopp, már mennünk is kellett a dolgunkra :(

Zárókép – hazaút a Bryant Park-on keresztül