De
azért nem brazil szappanopera. Szóval az ember jön-megy São Paulóban és kicsit
olyan érzése van, mintha a Fifth Avenue-n grasszálna. De csak részben. Van egy
csomó öltönyös úriember, vannak kosztümös, okostelefonos, konytos nénik, pénzes
fiatalok, akik egyik boltból ki, a másikba be… döbbenet. Ugyanakkor azért a
mellékutcákban már nagy számban akadnak kéregetők, sokszor kicsi gyerekekkel és
ott a házak sincsenek annyira fényes állapotban, mint a Paulistán. Utóbbin a
korábbi évtizedek felhőkarcolói mellett megjelentekn az üveg-acél tornyok is.
elsőre a megfelelő beállításokat :)
inkább
a ragyogó napsütésben nehéz
a
ragasztós zacskón kívül nem sok minden volt…
A
modernebb épületek nagyrészt bankok székhelyei, illetve kormányzati épületek –
hiába Brasília a főváros, itt is vannak – ottjártamkor estére kordonokkal vették
körbe nagyobb részüket a tüntetések miatt (ez még a Konföderációs Kupa idején
volt). Tüntetőket nem nagyon láttam, egy-két fiatal transzparenseket festett a
mellékutcákban, meg a fokozott rendőri jelenlétet lehetett érzékelni, de
törés-zúzásnak nem voltam szemtanúja.
Ugyanakkor
az is igaz, hogy a balhék nagyobb része este zajlott a mostani tüntetések során
és bizony este a helyiek sem nagyon mászkálnak egyedül, még a Paulista
környékén sem, különösen nőként. A rengeteg Edifíció alja szinte mindenhol
rácsokkal van körülvéve, 3-4 méteres magasságig és a mellékutcák lakóházainak
alja is szinte mindenhol be van kerítve, míg az alsó ablakokon mindenhol rács
van és az igazán menő házakat még biztonsági őrség is védi. Ez a rácsozhatnék
egyébként egész Közép- és Dél-Amerikára jellemző, függetlenül az éppen akkori
közbiztonsági helyzettől… megszokás. Itt most éppen oka is van, ahogy valószínűleg Brazília minden nagyobb városában. Hiába gazdasági potenciál, meg helikopterek meg minden, emellé nagyon sok szegény, kilátástalan sorsú család társul, komolyak a drogproblémák - mind közegészségügyi, mind bűnözési szempontból - a favellákról pedig külön kisregényt lehetne írni. A favella/favela (magyarul/portugálul) a bádogvárosok helyi megnevezése, São Paulóban inkább a város külső peremén helyezkednek el, viszont Rióban a belső részekbe is beékelődtek és turistaként bizony jobb messze elkerülni őket - rengeteget lehet olvasni egyébként ezekről a neten, tudjátok, a Google a barátotok :)
12 órányi alvás és önkéntes kijárási tilalom után - ha az ember előző éjszaka dolgozik, valamikor pótolni kell - még másnap is sétáltam egyet a belvárosban, hiszen csak
estefelé indultunk vissza. Az itteni utcákon azt még nagyon szerettem, hogy
közép-európaiként tulajdonképpen remekül be lehet olvadni a helyiek közé – amíg
meg nem kell szólalnom. Ugyanis kinézetre teljesen vegyes a népesség, vannak egészen
sötét bőrű, hajú és szemű emberek, afrikai, spanyolos beütésűek és akadnak
teljesen szőke, világos bőrű kék szemű brazilok is. Igaz, szeplős, fehér bőrű,
vöröses hajú nem sok van; de legalább nem teljesen nyilvánvaló, hogy nem
közülük való vagyok, nem úgy, mint Dél-Afrikában :) A másik pedig, hogy
ruházkodásukban így télvíz idején (24-25°C-ban) a brazilok egészen hajaznak
Közép-Európára – messze nem hordanak annyi nyilvánvalóan jó minőségű és drága
cuccot, mint a nyugat-európaiak, ugyanakkor elég gyakran látni a klasszikus ’kínai’
ruhaboltok kínálatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése