2018. december 3., hétfő

Lavaone


Az éjszakai lávatúra után a nappali verzió következett – lávából sosem elég. Délelőtt a Kīlauea Iki Trail került sorra, ez a túraútvonal a Kīlauea Iki kráterén vezet keresztül. A kráter alját kitöltő láva nagy részét 1445 körülre datálják, jó 500 évvel később, 1959-ben néhány földrengést követően a repedésekből feltört egy-két lávaszökőkút, de azóta nagyrészt nyugalom van. Amennyire egy aktív vulkánon lehet = )

Erdő a kráter peremén


Pálmárnyék


Igen, az ott lent a kráter alja


Iki és rajta keresztbe a trail


A távolban a Puʻu ‘Ō‘ō-kráter továbbra is köpköd


Íme


Jó félóra ereszkedés után leértünk az Iki-kráter aljára


Trópusi Bagoly


Pár évtized nyugalom már elég néhány növénynek a kolonizációhoz


Feltörve


Kráteralj


Járókelő méretarány


A kráter körül trópus


Azért elég jól nézhetett ki, amikor lávaszökőkutak voltak az alján –
mondjuk, olyankor nem tanácsos a szélén ácsorogni…


Az útról letérni meg még most sem,
mert lépten-nyomon előtörhet a földből valami…


Lava tube, avagy föld alatti lávafolyás által
 kialakított lávaalagút (itt volt róluk szó bővebben)


Ő a Thurston Lava Tube – a hivatkozott bejegyzésben szereplővel
 ellentétben ez hivatalosan is látogatható…


Nem sokkal később elköszöntünk az Iki-krátertől
 és újra lezúztunk a partra…


Hogy ezúttal a vízről nézzük meg
ezt a ’tengerbe folyik a láva’-című dolgot

Ez a fémteknő a Lavaone névre hallgat, Lava Boat néven reklámozzák és vízre viszi a népet, oda, ahol éppen a láva belefolyik. Már amikor belefolyik, mint megtudtuk, mert azért ez nem állandóan történik így; néha hónapokig lávaínség van. De, most szerencsénk volt, éppen lefolyt a láva a sziget szélén, úgyhogy vizes lávaképek következnek. A hajóra a parkolóban a kis fémgrádicson kúszik fel az ember, aztán lecsüccsen, kötelező biztonsági oktatás, nem megyünk egyszerre mind a lávaoldalra, meleg lesz a víz, nem nyúlkálunk bele, etc.; aztán beletoltak bennünket a vízbe (egy elképesztő méretű terepjáró tolja bele az utánfutót a hajóval), aztán hajrá…

A hajó jó egy fél órát körözött fel-alá az előtt a szakasz előtt,
 ahol a láva belefolyik a vízbe


Mindjárt az elején sikerült elkapni egy ilyet…


Meg egy ilyet… bár egy imbolygó hajóból lényegesen
 nehezebb fotózni, mint két lábbal a földön állva


Néha csak ennyit láttunk (a beömlő forró láva miatt
 a tengervíz állandóan párolog)


Néha itt-ott kivillant egy-egy lávacsík


Vagy éppen megszilárdult a felfröccsenő láva


Aztán egyszer csak elfújja a szél a gőzt
 és előtted húsz méterre terem egy ilyen :)


A környék


Ahol a part szakad


Meg gőzölög


Fent a partoldalban is folyik valami


Egy nagy rakás láva


Aztán néha megint csak ennyit látni


Zoom lent


Zoom fent


Fotó a szomszédos partszakaszról – látjátok a parton
 ácsorgó érdeklődőket? Onnan néztük mi is előző este.


Ott, ni.


Forró víz


Ott meg a peremen egész közel is
 ácsorog valaki – instant Darwin-díj.


Homály


Na, talán most…


Áh, majdnem…


Egy kicsit még…


Hah, ott folyik.


Közelkép – továbbra is egy méteres hullámokon billegő
 hajón vagyunk, közben 3-400 fotónál járok valahol.


Ebbe is belelógott valami a szélén,
 de szerencsére nem a láva elé.


Azért ez a színkombináció sem semmi


Kék-fekete-vörös


Hah, na ez egész jó lett!


Felfröccsen – na ezért nem megyünk túl közel…

A Lava Boatnak egyébként azóta volt egy kisebb balesete, egy vulkáni bomba (egy nagyobb, replüő lávadarab) pont feléje repült, átszakította a tetejét az egyik túrán és többen égési sérüléseket szenvedtek. Ennek a valószínűségén szerencsére akkor nem gondolkoztunk. Persze aláíratják veled, hogy ha bármi történik, akkor sem pereled le róluk a hawaii inget, meg safety first, de azért mégis egy vulkánról van szó…

Azért a látvány mindentől függetlenül elképesztő.


Csurog


Zoommal is


Nem lehet betelni vele = )


Na, ilyenek a vulkáni bombák, csak ezek kicsik


Meg aprók – képzeljetek el egy focilabdányit…


Mindenből egy kicsi


Gőztenger


Amikor éppen elfújja a szél


Az egyik legjobb kép talán…


Még közelebbről


This is Hawaii.

Hihetetlenül gyorsan eltelt az a bő fél óra, amit lávabámulással töltöttünk, utána egy jó húszperces hajóúttal visszaszállítottak bennünket a parkolóba.

Itt még egy kellően hawaii jelenetnek
 lehettünk szemtanúi. Lazaság rulez.

A lávatúra után visszamentünk a szállásunkra és (lassan cipőkanállal) beletuszkoltuk a teljes pereputtyot a két bőröndbe, másnap délután ugyanis indultunk vissza Oahura. Folyt. köv. = )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése