Serengeti

Előzmények erre. Reggel csodás ködre és szakadó esőre ébredtünk a Ngorongoro-kráter peremétől nem messze található szállásunkon – ez jó kétezer méter magasan arrafelé sem ritka dolog. Gyors reggeli aztán útnak is indultunk a Serengeti felé – a kráterbe majd a visszaúton nézünk be.

A masszív vörös sártól eltekintve egészen svájcias az időjárás

Ömlik az eső

Kilátóhely a kráter szélén –egyébként elképesztő
 látvány nyílik innen, de a felhőalap nagy úr itt is

Bekúsztunk alája

Ez már inkább a várakozásoknak megfelelő látkép

Felhőfoszlányok gnúkkal

Jó háromezres szomszéd – egykori vulkáni kúp, szép nagyra hízott

Ahogy a kráter peremének lejjebbi részére értünk,
 bele lehet látni a kráterbe is

A Ngorongoro egy hatalmas kaldera, az alja
 1800 m tengerszint feletti magasan található

Rengeteg védett állat él benne, többek között néhány, kihalófélben levő
 orrszarvú – de a képen pár zsiráfot és struccot rejtettünk el

Sorban állás a kapuban – a Ngorongoro az egyik legjobban
 őrzött természetvédelmi terület, pont az orrszarvúk miatt

Leértünk a Serengeti-síkságra.

Innentől csak kövesút van, mármint zúzottköves. Az előző bejegyzésben említett afrikai masszázs innentől vált igazán intenzívvé, nem beszélve az időtartamáról.

Nettó három és fél óra az esti úti célig. De igazából egész nap.

De a cél közben az, hogy mindenféle érdekeset lássunk, szóval nem panaszképpen. Viszonylag hamar meg is álltunk egy maszáj faluban, ahol 50 dollárért cserébe egy húsz percet tölthettünk. Láttunk törzsi táncot, benézhettünk az egyik házikóba, az egyik, angolul is beszélő srác segítségével beszélgethettünk egy kicsit velük és megnézhettük az iskolát. Utóbbi nem fér teljesen a fejembe. Mindjárt kifejtem.

Maszáj falu kívülről – a szúrós gallyakból álló sövénykerítés
 elsősorban az oroszlánokat hivatott távol tartani

Házikók

Kb mellkasig érnek, bemenni görnyedve lehet

Az egyik kislány sprintel a suli felé

Kézzel készített ékszerek – újabb bevételi forrás

Az iskola

A gyerkőcök elénekelték az ábécés dalt,
 elszámoltak egy darabig és nagyon mosolyogtak

Ír, olvas, számol – azt hiszem, ez lehet a koncepció

De ezek a gyerekek ránézésre hat-nyolc különböző évjáratba sorolhatók és valószínűleg csak azért ülnek a suliban, mert túl fiatalok a kecskepásztorkodáshoz. Ha nem csak show az egész. Persze jó, ha megtanulnak már csak olvasni, számolni és írni, vagy kb bármit, de nem nagyon tudok hinni a látványnak. Mármint hogy jön a fejlett világ turistája, mit akar látni? Azt, hogy a gyerekek iskolába járnak. Hát akkor adunk neki iskolát. Pedig hosszabb távon az iskolátztatás jelenthetné a kontinens jövőjét.

A maszáj falu után eljutottunk a Serengeti
 egyik bejáratához, a Naabi Hill Gate-hez

A Serengeti-síkságon nem kevés kopje akad, ezek a fűtengerből kiemelkedő gránitsziklák, melyek sokkal keményebb anyagból vannak, mint a környező, már lepusztult kőzetek. Hasonlóképpen keletkezett az Uluru elképesztő tömbje is. Itt is tucatnyi kisebb-nagyobb kopje akad, vannak pár méteresek és vannak Gellérthegy méretűek. A Naabi Hill az utóbbihoz tartozik.

Kilátás a síkságra

Felhőfoltok

Az egyik épület mellett volt egy kisebb itató,
 ebben pompás fényseregélyek fürödtek

Igen, tényleg ez a nevük

Persze nagyobb állatokat is lehetett látni – mondjuk,
 én nem mennék ilyen közel egy vadon élő elefánthoz

Porzik az út utána

A bejutás és egy gyors ebédszünet után a délutánt a Serengeti-síkságon töltöttük, különböző állatokat keresve.

Thomson-gazellák a remegő levegőben elmosódott struccokkal a háttérben

Igen, az ott egy…

Hiéna. A valóságban néha csak távcsővel is
 csak sejteni lehetett, hogy mit látunk.

Néha meg az út mellett egy bokor tövében
 heverészett ez-az, például egy gepárd.

Vagy egy víziló frissen mázolva

Tájkép magányos fával

Meg víztükörrel

Néha egy-egy fáról belógó oroszlánfarokkal

Szieszta

És a valóság. Igen, fent a fán és az út mellett is van egy.
 Meg körülöttük 6-8 terepjáró.

Rezignáltan tűrik a rivaldafényt – elég jól hozzászoktak a terepjárókhoz.

Egy a fán, egy a fűben

Mancsok

Na, őket nem tudom, hogy mik, valami mongúzfélére tippelnék.
 Aki tudja pontosabban, ne habozzon megírni!

Eső a horizonton

Egy kisebb kopje – a környékükön érdemes figyelni, a leopárdok
 ugyanis kedvelik őket. Ezen is van egy, jobb oldalt a nagy, kerek kövön.

Itt ni.

Még él.

Zuhé

Vízilószigetekkel teli tavacska. A lakói meglehetősen hangosak
 és sokat szörcsögnek, röfögnek.

 

Tipikus

Zsiráfkoma

És az albérlői

A sárgacsőrű nyűvágók az emlősökön élősködő
 rovarokkal táplálkoznak, így mindenki jól jár

Egyfajta büfékocsi

Zebrák – a vízben valószínűleg krokik is vannak,
ezért méregetik ennyire gyanakodva

Alkonyattájban pedig még egy kis rájátszást is
 kaptunk – ahol ennyi dögevő ül egy fán, ott eksön van

Főleg, mivel nem csak egy fán ülnek

Vacsora

Sőt, mindjárt kettő – a háttérben a kocsisor mellett
 is van egy oroszlán, aki egy zebrából falatozik.

Utóbbit meg tudtuk nézni közelről is, nem tudom, mi hátborzongatóbb az oroszlánok kaja közbeni cuppogása vagy a csontropogtatás, ínszaggatás hangja. Fotót az érzékeny gyomrok védelme érdekében itt nem közlünk.

A tett SZÍNhelye

Meg néhány pávián így estére :)

Aznapra és másnapra a Serengeti kellős közepén volt szállásunk, telepített katonai sátrakban.

Így kell elképzelni.

 Belül meg így.

A kaja remek volt, nagyon finom leveseket és sülteket kaptunk vacsorára, rántottát reggelire, éjszakára pedig kaptunk egy walkie talkie-t, hogy ha valami van, ne csavarogjunk egyedül a sátrak között, hanem szóljunk és kapunk egy kísérőt (egy maszáj tinédzsert egy éles dárdával) és ő eljuttat bennünket a központi sátorba. Mármint értjük, az oroszlánok miatt. Biztatóan hangzik, nem? Az említett dögök mindjárt első éjjel koncerteztek. A természet csodálatos, az oroszlánok méltóságteljes és gyönyörű állatok, de amikor minden bőgés közelebbről hangzik, majd egyszer csak átkerül a sátor másik oldalára és úgy hangzik, mintha az ágyad végében ülne... Aztán persze szép lassan elhalkul, ahogy távolodnak, de az érzés megfizethetetlen. Nem voltam kipihentebb a második napon, mint az elsőn, na. Serengeti, szép vagy, de ez a kaland nagyon kívül van a komfortzónámon. Vagy az oroszlánok vannak túlságosan benne.