Admirals Arch és Remarkable Rocks

A második napunkat Kangaroo Islanden a sziget nyugati végén kezdtük (beszámolónk az első napról errefelé található), a Flinders Chase National Parkban kezdtük. A sziget csücskén van egy hatalmas sziklaív, az Admirals Arch, a körülötte levő szirteken pedig egy csomó új-zélandi medvefóka is lakik, őket is meg lehet látogatni.

A szigetcsücsök felett a Cape du Couedic világítótorony áll őrt

Sétál a part felé

Fókagyerekek a sziklák közötti csendes kis medencékben

Remek helyek az úszóleckékhez

A sziget szélét ugyanis többméteres hullámok
 ostromolják, szinte folyamatosan

A folyamatos hullámzásnak köszönhető
 az Admirals Arch is – időközben leértünk hozzá

Útközben azért találkoztunk
egy egész kicsi fókagyerekkel és a mamájával

Ebéd

Kilátás az Admirals Arch alól

Méretarány

Töltött zoknik mindenfelé

Az itt lakó új-zélandi medvefókáknak van egy plusz réteg rövid, rendkívül tömött szőrzetük a külső, hosszabb fedőszőrzet alatt (kell is a hideg vízben) – viszont ez azt jelenti, hogy kint a parton időről időre melegük van, úszniuk kell egyet, hogy lehűljenek. Az előző bejegyzésben szereplő ausztrál oroszlánfókáknak nincs ilyen szőrrétegük, csak a fedőszőr, így ők sokkal hosszabb ideig tudnak háborítatlanul heverészni a strandon. Az új-zélandi medvefókák Új-Zéland déli szigetének partjainál és Ausztrália déli részeinek partjainál élnek, szeretik a sziklás partszakaszokat, ahol el tudnak bújni a kisebb-nagyobb kövek között, de hamar vissza tudnak ugrani a vízbe, ha úgy érzik és akad egy-két sekélyebb medence is a kövek között, ahol szintén meg lehet mártózni néha. A fókabébik a víztől kicsit távolabb születnek, ahol az életük első 8-10 napját töltik, majd szépen lassan hozzászoknak a vízi életmódhoz.

Ő valószínleg csak pár napos lehet

Ő sem sokkal idősebb – bár rejtély, hogy sikerült felküzdenie magát
erre a sziklára. Mindenesetre nagyon kényelmes alvóhelynek tűnik.

Siheder kalandok a gyerekmedencében

Fókatekercs

Az Admirals Arch a külső oldaláról – a szaggatott cseppkövek
látszanak jobbra középen, alatta található az ív

Újabb remek pad az élet értelméről való merengéshez –
 közben elindultunk visszafelé

Cape du Couedic

Távolba révedve

A világítótoronytól biztos távolságban,
ebben a kis kunyhóban tárolták a kerozint

Nehogy egyszer csak fáklya legyen a világítótoronyból. Az hetvenes évek óta nem fenyeget már ilyesmi, a tornyot ugyanis automatizálták és azóta kevésbé gyúlékony árammal működik.

Az Armiral’s Arch után átvonultunk a nem messze található Remarkable Rockshoz – a nevük ’Rendkívüli Sziklákat’ jelent. Tényleg elképesztően néznek ki.

A Remarkable Rocks a távolban

Több mint 500 millió évvel ezelőtt – kikristályosodott a gránit dóm

Jó 200 millió éve a legfelső réteg már lekopott,
 az alatta levő tele lett repedéssekkel

Mára pedig ennyi maradt belőle

Tényleg folyamatosan kopik – még fényképes bizonyíték
 is van erre, 104 évvel ezelőttről :)

Így fest a valóságban

Közelebb sétáltunk (úgy néz ki, mintha megolvadt,
 majd újra megszilárdult viasz lenne)

Kilátás a kövek közül

Szűkebben véve

Valami vöröses moszatféle szinte beteríti az egészet,
 de csak hozzáad a az amúgy is elképesztő színekhez

Más fókusszal

Perspektíva

Öböl a háttérben

Márti, a méretarány

Belógó kőcsepp

Bagoly is a távolba réved

Mindennek a teteje

Az képi bizonyítékos fotó saját verziója.
Reméljük száz év múlva ez is kint lesz a táblán.

De még inkább ez, ahol hősiesen megmentjük
az urakat a rájuk leselkedő veszélytől.

Apróság útközben

Meg nem is annyira aprók – a kenguruk nappal elég félénkek

Mákunk volt, hogy éppen előttünk volt kedvük
 átszökdécselni a gyalogúton

Szervusztok, Rendkívüli Sziklák,
reméljük, még találkozunk egyszer!

Ebédszünet, a történet folytatása hamarost következik :)