Májusban
ismét akadt hosszú hétvége, amit ki kellett használni – vagyis én dolgoztam,
Bagoly pedig elkísért, ezúttal Pekingbe. Első nap nem volt túl jó időnk, talán
ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy egy háromórás power nappel kezdtük a
programot. Jó, én előtte letoltam egy tíz és fél órás utat, otthon meg hajnali
egy volt, amikor is városnézéshez nagyon eltökéltnek kell lenni… néha ilyen is van. Azért utána nyakunkba vettük a belvárost.
Elmetróztunk
a Tienanmen térig és körülnéztünk a Tiltott Város egyik oldalsó kertjében –
utóbbi aznapra már bezárt.
Elég
sokan gyülekeztek a zászlótartó rúd környékén, nem tudtuk, hogy miért, aztán
egyszer csak megjelent a Tiltott Város középső kapujában egy regiment katona.
Közben
a közterületesek (nem rendőrök voltak, de mindenképpen
hatóságnak tűntek) szépen lassan kiürítették és lezárták a teret
hatóságnak tűntek) szépen lassan kiürítették és lezárták a teret
Ezután
úgy döntöttünk, megnézzük a nyolc évvel ezelőtti (tejóég, már annyi) olimpiai
helyszínek egy részét, leginkább a Madárfészket.
Komolyan,
mekkora pech kell az életben, hogy olyan úszóként, mint Cseh László,
egy Michael Phelps és egy Ryan Lochte közé szülessen az ember?
egy Michael Phelps és egy Ryan Lochte közé szülessen az ember?
A
két falat legalább egy húsz percen keresztül vizslattuk, aztán újra megtárgyaltuk a
magyar sport összes megvitatható kérdését legalább tíz sportágban és hogy mennyi
mindent nem gondoltunk volna akkor… például azt, hogy valaha eljutunk ide,
nemhogy ennyi mindennel a hátunk mögött :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése