Igeeen,
Svájcba is eljutottunk! Nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Idén tavasszal és nyár elején ugyanis
rendszerint csak munkanapokon volt hajlandó hétágra sütni a nap, péntek
délutánra pedig szürke fellegek érkeztek menetrendszerűen, szombat reggelre
felhőbe ragadt az egész ország, tizenkét fok volt és csöpögött az eső. Úgy
hétfő délelőttig. Kivételként erősíti a szabályt az az eset, amikor az idő
szép, hétvége van, Bagoly áldja a szombatot és a hétalvást, én meg dolgozom.
Szerintem a Napnak megvan a beosztásom, gyanúsan sok volt az egybeesés…
A
Viamala egy szoros, Graubünden kantonban található a Hinterrhein, vagyis az
egyik (rendszerint) patak méretű Rajna-ág mentén. A szurdok neve szó szerint „rossz utat/ösvényt” jelent, még a Római Birodalom idejéből származik és a legnehezebb szakasz
volt a Splügenpass és a San Bernardino felé. Utóbbi hágó egyébként a
vízválasztó a Rajna és a Pó vízgyűjtője között. Ezzel sejthetitek is, hogy
miért a rómaiaknak gyűlt meg először a bajuk a Viamalával. Földrajz óra over.
maximum egy kitaposott ösvénnyi
és a szélesebb, most is használt, közúti híd
A
két, előtérben levő, fehér szikla nem a szurdokból és nem a környékéről származik,
más kőzetből van és igazából lövése nincs a scientific community-nek, hogy hogy
került ide…
Úgy
sejtik, hogy ezek alapvetően vízesések alján alakulnak ki, amikor is a lezúduló
víz a törmeléket megforgatja és ezzel csiszolja ki évezredek
alatt ezeket a formákat.
(egyébként több tonnásak, de azért elmennek kavicsnak)
Akkoriban
már bőven dübörgött a turizmus Svájcban, így már a szurdokhoz vezető lépcsők is
ki voltak építve, viszont az árvíz elvitte az egészet. A faragott kőlépcsőket
ezután beton lépcsőkkel pótolták.
Ez
a nagyon elegáns útjelző bója hallótölcsérként szolgál, elég jól felerősíti a
tíz-tizenöt méterrel lejjebbi vízcsobogást.
szemügyre vettük a szemközti falat.
végigtipegni mielőtt még aszfaltút vezetett át a Viamalán.
A
Viamala után felmentünk azért a San Bernardinóra is, persze mire felértünk,
elkezdett befelhősödni, így ott olyan sok mindenre már nem jutott időnk,
mielőtt elkezdett csöpörögni az eső.
kőlapok, nem csoda, hogy beindult a legómánia :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése