2015. március 29., vasárnap

Vulkánháttér – Lake Taupo

A Tongariro Alpine Crossing (beszámoló itt és itt) után másnap ellátogattunk a Taupo Volcanic Activity Centre-be, hogy még többet megtudjunk az elképesztő környékről, ahol mászkáltunk.

Útközben megálltunk még a Lake Taupo partján


Körülnézni egy kicsit


Kacsamama csemetékkel


A túlparton a Ruapehu, a Ngauruhoe és a Tongariro


Kormoránféle – kicsit Michael Jacksonos pózban


Ruapehu


A Tongariro egykori lávatava


Ők sem a szomszédból jöttek :)


Útközben


Gabonamező és vulkánok

A Volcanic Activity Centre-ben rentegeg érdekességet találtunk az Északi-sziget vulkánjairól, a Déli-sziget földrengéseiről, meg arról, hogy ezzel hogy küzdenek meg az új-zélandiak a mindennapokban.

Makett – Lake Taupo és a Tongariro Nemzeti Park


A sárga vonal a Tongariro Crossing
 – jópofa volt látni így kicsiben :)


A tengerpart és a Lake Taupo között
 található Rotorua is a gejzírekkel


A Taupo Volcanic Zone aktív pontjai
(kis lámpákkal megvilágítva)

Utóbbi jó 350 kilométer hosszú, 50 kilométer széles – legdélebbi vulkánja a havas Ruapehu, a legészakibb, még felszíni pontja Whakaari, vagyis White Island, mely meglepő módon szintén egy vulkán, Új-Zéland partjaitól 50 km-re. Szinte folyamatosan aktív, 2012-2013-ban több, nagyobb kitörése is volt.

Folyamatos a vulkanológiai kutatás és megfigyelés


Ideális terep – a szigeten csak tengeri madarak laknak


Tongariróék


Földrengéstörténet


Christchurch itt is külön figyelmet kap


Földrengés-szimulátor – gyakorlatilag nem lehet egy helyben
 megmaradni a padokon, hiába ül és kapaszkodik az ember


Döbbenetes élmény – jobb nem belegondolni az igaziba


Címlap 2007-ből


Új-Zéland mindig ficereg

A Ruapehu kitört 2007 szeptemberében, de még előtte, márciusban a krátertavat visszatartó tefragát átszakadt és jó másfél millió köbméter hamu, sár és víz lahar formájában alázúdult a hegyen – majd végig a Whangaehu folyó völgyében. Mivel nem először fordult elő lahar a Ruapehu környékén, már működött a riasztórendszer, lezárták a környéken az utakat és a vasúti pályákat, senkit nem engedtek a lahar útvonalába.

Fekete laharnyomok a hegyoldalon


Kibírta a vasúti híd is

Elődjét 1953-ban elmosta egy lahar, pár perccel azelőtt, hogy áthaladt volna rajta a Wellington-Auckland expressz. Ez volt Új-Zéland történetének legsúlyosabb vonatbalesete.

A 2007. szeptemberi kitörés hamufelhője


Hó és hamu


A Ruapehu lejtőin van az Északi-sziget két legnagyobb
 síterepe. A szeptember még bőven főszezon.

A film, amit a bemutatóhelyen is láttunk, arról is beszámolt, hogy külön kellett győzködni a síelőket, hogy menjenek már le a hegyről, miközben ők azt magyarázták, hogy de hát ez csak egy kis hamu…

Pillanatkép ebéd előtt


Úton a délutáni programra :)


Miután már végiggyalogoltuk, megfigyeltük, végigfotóztuk


Utánaolvastunk, múzeumoztunk, megtárgyaltuk


Úgy voltunk vele, hogy érdemes felülről is megnézni a terepet

Folytatása következik :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése