Parázsférgek Te Anauban

Az időjárás Milford Soundban még elment, de másnapra még pocsékabbat ígértek az egész Déli-szigetre, így lemondtunk az eredetileg tervezett Doubtful Soundról. Helyette délelőtt kialudtuk magunkat, aztán körülnéztünk egy kicsit a sziget legdélebbi részén, aztán beneveztünk egy barlangtúrára parázsférgeket nézni.

Esőt ígértek délutánra

Már készülődik

Déli-sziget – profilkép. Még egy birka kéne rá.

McCracken’s rest – ideális piknikhely,
 már ha nem lóg éppen az eső lába.

Kilátás

Később megálltunk a nem messze található
 Gemstone Beach-en is

Sokféle ásványt és féldrágakövet lehet lelni, innen az elnevezés.

Mi rögtön leragadtunk a kis pataktorkolatnál, amivel remekül el lehetett játszani a homokban – jó fél órán keresztül néztük, hogy mossa el a víz a kis homokgátakat, amiket építettünk. Aztán kezdtünk nagyon ázni, úgyhogy feladtuk a további építkezést.

Helyszín – ennél délebbre nem mostanában leszünk…

Tengerparti „a világ vége után kettővel” hangulat

Meg az uralkodó szélirány

Te Anauba visszaérve ismét hajóra szálltunk, a tó túlpartján található ugyanis a helyi. parázsférgekkel teli barlang. A glow wormok, vagyis parázsféreg-félék olyan legyek lárvái, melyek barlangok mennyezetén szeretnek lakni és lumineszcencia segítségével vadásznak. A barlang melletti látogatóközpontban mutattak egy rövid filmet – szerencsére a látogatás után néztük meg :) Egy-egy glow worm akár 70 db, 30-40 cm hosszú, ragadós selyemszerű fonalkát választ ki, ezek lógnak a barlangplafonról, ő pedig elhelyezkedik közöttük. A farka vége világít, hasonló reakciónak köszönhetően, mint a szentjánosbogarak potroha. A sok kis kékeszöld pontocska a koromfekete barlangban pont úgy fest, mint a csillagos ég, így a repkedő, vagy a vízből éppen kikelő rovarok örömmel repülnek feléje – amíg bele nem ragadnak a kis lelógó, ragacsos fonalakba. Ebéd tálalva.

Vadászháló (kép innen)

A parázsférgek meglehetősen territoriálisan viselkednek egymással szemben, ha például egy fiatalabb, kisebb féreg túl közel merészkedik egy idősebbhez, az nemes egyszerűséggel lelöki a plafonról. De ha túl kitartóan próbálkozik egy kisebb a nagyobbnál, az is előfordul, hogy egyszerűen megeszi. A videón szépen lehet látni, ahogy a hasában a kis fény elhalványul… Ja, és egyébként az éhesebb parázsférgek kis lámpáspopója sokkal jobban világít, mint azoké, akik nemrég kajáltak. Mother Nature néha nagyon morbid tud lenni.

Barlanglátogatás (kép innen)

Látványkép (forrás) - további képek erre

Sajnos fotózni nem lehetett (meglehetősen érzékenyek a parázsférgek), de nem is nagyon lett volna praktikus – amint csónakba ültünk, lekapcsolták az összes lámpát így tényleg csak a töksötét, kékeszöld pöttyökkel teli plafont bámultuk. Meg hallgattuk mellé a csónak legkisebb utasának gyüszmékelését – a sírós nyafogást ugyanis az egy év körüli kislány csakis a csónakban töltött tíz-tizenöt percre tartogatta. Valahol oké, hogy a kislány szülei szerették volna megnézni ezt a szép helyet, de egy barlangban, ahol vaksötét van és parázsférgeket lehet nézni a mennyezeten, úgy, hogy közben semmi, de semmi zaj nincs a nagyvilágból, csak nagyon a halk loccsanások a part mentén, ahogy halad a csónak és külön tizenhétszer megkérik a nagyérdeműt, hogy legyen szíves csendben maradni – nos ez nem ideális környezet egy ekkora, nagyon is mozgékony gyereknek. Aki leginkább szeretne kiszállni a csónakból. Kérdés kisgyerekes szülő olvasóink felé, mi ilyenkor a helyes poliszí? Az örökmozgó csemete maga még semmit sem fog fel a helyből, a szülő el van foglalva azzal, hogy megakadályozza a csemete első úszóleckéjét, a csónak összes többi utasa pedig a parázsférgek helyett a kis családra figyel és némileg morcosan szitkozódik. Remek kombináció. Ezzel együtt azért persze élvezhető volt a program, nagyon szép volt a „barlangi égbolt”, de nem lehetett különösebben elmélyülni gondolatokban.

Utóbbit pótoltuk a barlangtúra után, a töksötétben, szakadó esőben végigvezetett két és fél óra során, estére ugyanis el akartunk jutni a queenstowni reptér környékére. Szállásunk ezúttal egy bed & breakfastben volt, egész pontosan egy családi háznál, egy cottage-ben. Egy idős házaspár lakik egy vagy 4-5 szobás, hatalmas családi házban, egy-egy szobát rendszeresen kiadnak és jár mellé nagyon finom reggeli is. Nagyon jópofa hely volt, reggeli közben pedig ki is faggathattuk vendéglátóinkat a következő úti célunkról – ők ugyanis jó húsz évig éltek Aucklandben. Mi meg éppen oda indultunk :)