Grand Canyon

Szóval a Grand Canyon. Sok képet ígértem, íme :)

Fonal-újrafelvétel

Szélen havas

Perem

Felhőfoltok

Kilátó

A Grand Canyon Village jóval nagyobb, mint azt az ember a beszámolók alapján gondolja. Egyrészt hosszú kilométereken keresztül lehet sétálni a kanyon mellett – persze mínusz fokokban ez kevésbé jó mulatság, mint nyáron. Van több látogatóközpont, egy nagy rakás külön kijelölt kilátópont és ezek közül bizony tényleg mindegyiknél érdemes megállni, mert bár ugyanazt az árkot bámulja az ember, mégis más a kilátás… komolyan. A Colorado folyó néha előbukkan – egy-egy kanyarulata itt-ott megcsillan a gödör alján. Pedig ő alkotta az egészet, ahogy évmilliók alatt belerágta magát a Colorado-fennsíkba. Abban egyébként nincs teljes tudományos konszenzus, hogy ez hány millió év alatt történt, újabb és újabb cikkek jelennek meg ma is a témában. Az egyes kőzetrétegek korát viszonylag pontosan meg tudják határozni, a nagy kérdés az, hogy az egyes rétegek mióta vannak újra napvilágon.

Csíkos

A Grand Canyonban egy csomó túraútvonal is akad, nagy részük lemegy egészen a Coloradóig, akad néhány a folyóparton is és persze a túlsó felén, a North Rim felől is vezetnek le ösvények. Idő hiányában most csak egy darabig sétáltunk le az egyiken – de ez volt az a pont, ahol biztosak lettünk benne, hogy a bakancslistánkat ismét nem rövidíteni, hanem hosszabbítani sikerült – ide vissza kell jönni túrázni, több napra!

Bright Angel Trail

Trailhead – így kezdődik

A legfelső néhány tíz méter még havas

Átjáró

A fehér egyébént jól mutat a kanyon vörös és sárga színeivel

Újra és újra azon kaptuk magunkat,
hogy megállunk az ösvényen és csak bámulunk lefelé

Lehet látni azt is, hogy lent merre kanyarog – jajj, ez milyen jó túra lehet!

Fehér hó és vörös por

Majdnem nyárias

Visszaúton – pedig úgy mentünk volna még tovább

De igyekeztünk minél többet kihozni a napból,
úgyhogy továbbindultunk

Desert View – az őrtorony már a turizmus korának terméke,
Anasazi mintára épült a ’30-as években

A kilátás innen is szépséges

A Colorado egész jól látszik

Vörös kövek, kék kanyarok

Villámcsapta

Meander

Minikanyon :)

Jégcsapos

Látszik, hogy nem ősi darab a torony, de illik a környezetébe

Milyen lehet a partról felfelé nézni?

Kanyon a kanyonban a kanyonban… inception :)

És a teteje tulajdonképpen teljesen lapos…

Égszínek

Naplementébe hajlik

Rétegek

Valaki mondja meg, hogy a táblán ez milyen macskaféle!

Félnünk jó lesz, az egyértelmű, de nem tudtunk rájönni, hogy milyen dögre figyelmeztet a tábla. Mármint hogy ugyanilyen sárga táblát használnak az Államokban minden útratévedő állatféléhez, Floridában láttunk aligátorosat/krokodilosat (mégis mi a teendő, ha keresztben mászik egy ilyen az úton, by the way?); de teknősöset is; de nem nagyon használnak ezeken méretarányt. Itt Arizonában láttunk olyat, ami az elkekre/vapitikre figyelmeztet (gímszarvasra emlékezető szarvasféle), de ugyanakkora rajtuk az állatrajz, mint ezen. Nem szeretnék olyan macskafélével találkozni, ami húst eszik és akkora, mint egy gímszarvas…

Naplementés

Már csak alig-alig süt be a kanyonba

A kék óra

Nappiramis

Tanúkövek – a felsőbb réteg keményebb, mint az alatta levő…

Így alakulnak ki ezek a „kőgombák”

Elköszönős-esteledős

Hazafelé, sötétben kevésbé volt izgalmas a jó négy és fél órás út, mint korán reggel – de azért sikerült nyélbe ütni a dolgot és bár remek helyen jártunk napközben, nem bántuk, hogy este tizenegy körül már Las Vegas fényei is feltűntek a horizonton :)

Zárókép