A kaliforniai Death Valley, avagy Halál-völgy Észak-Amerika legmélyebb,
legszárazabb és legforrób területe; 1913-ban 56,7°C-ot mértek. Árnyékban.
Nagyjából áprilistól októberig lehet arra számítani, hogy legalább 30°C van, de
nyáron inkább 40°C+, tűz a nap és víz, hát az nincs. Turistacsalogató hely,
nem? A neve is. Az aranyláz idején kapta, pont azért, mert „idilli” hely a
túléléshez. Mégis évente 800 ezren érdeklődnek iránta. A képekből látjátok
majd, hogy miért :)
Szóval
a Death Valley National Parkról lesz szó, a Hoover-gát után jártunk arrafelé;
ez volt az utolsó napuk programja. Bár korán keltünk, rohanni kellett egész
nap, mert ötre le kellett adnunk a kölcsönzött paripát és sok-sok mindent meg
akartunk nézni.
hogy miért is olyan különleges ez a kiszáradt teknő
és azon kevés helyek egyike, ahol van folyóvíz a völgyben…
A
Death Valley-ben elképesztő mennyiségű látnivaló akad, különösen a mindenféle
geoizéknek és szendvedelmes túrázóknak. A nemzeti parkok nagy részében ehhez
bőven adnak tájékoztatást is, a térképektől kezdve a pontos ösvényleírásokig.
A
Death Valley egy részét aszfaltúton, egy részét földúton lehet megközelíteni,
de vannak olyan területek is, ahova már csak négykerék-meghajtású dögökkel
engedik fel a népet. És persze egy csomó pontról indulnak túraútvonalak. Sok
tereppel ellentétben itt viszont sehol nincs vízforrás, ezért rengeteg helyen
felhívják az ember figyelmét, hogy vigyen vizet magával mindenhova. Amikor
megérkeztünk a völgybe, még felhős volt az idő, de szépen lassan kitisztult és
délutánra egy szál pólóban is meleg lett – pedig február van. Képzelem, milyen
lehet ez júliusban…
A
kapott térképet alaposan megszemlélve, először a Mosaic Canyon felé indultunk
elve, de útközben eltérítettek bennünket a homokdűnék.
a semmi közepén, körben hegyek
muszáj kanyarodnia
egyre fogy a zöld
Bagolyból sivatagi homokfutó lett
El
akart menni odáig, ahol már nincsenek növények. Mire visszaért, már meg is volt
a nap jelmondata – de kár, hogy csak egy(fél?) napunk van erre, olyan jó lenne
egyet túrázni!
A
Mosaic Canyon egy-egy ponton annyira szűk, hogy nem nagyon fér már el két ember
egymás mellett. A kanyon falait szinte teljesen simára csiszolódott márvány
alkotja, csodaszép – bár a képeken nagyobbnak néz ki, mint amekkora a
valóságban. Attól még érdemes megnézni :)
A
túraútvonal tovább is halad, lehetne mászni elég sokáig – jött is lefelé egy
kis család, egy totyogós, meg egy hasonhordós csemetével, korán helyes útra
terelik őket :) – de itt jegyeztük meg másodszor, hogy jó lenne még két-három
nap erre a Death Valley-re.
hogy egészen szépen rálátni a dűnékre
Folytatása
következik =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése