Tavasztúra Morningside Heights-ban – avagy az egyházak, az elitképzés és a new yorki mindennapok kavalkádja

Morningside Heights Manhattan egyik kevésbé ismert negyede, fent van a messzi északon, a 120-dik utca táján, ide rendes midtown-i lakos már ritkán merészkedik, a Wall street bankáriaról már nem is beszélve. Nagyon kellemes városrész, két oldalról park határolja (az már csak részletkérdés, hogy az egyik park másik oldalán már Harlem van – ami manapság egyébként egyáltalán nem olyan balhés, mint amilyen híre van), van egy rakás templom és kórház és hát az egész közepén a Columbia University csücsül. Utóbbi a neves Ivy League (Borostyán Liga) tagja, mely eredendően nyolc amerikai magánegyetem sportligája volt; ma már inkább nagyon gazdag és nagyon elit egyetemek metaforájaként használják – nem véletlen, hiszen például a Harvard, a Yale és a Princeton is az Ivy League oszlopos tagjai. Let’s roll :)

Ott, balra fent

Légikép – azért nem saját :P

Szamárvezetőként egy frissen beszerzett könyvet használtam.

Ezt.

Ajánlom mindenkinek, aki valaha errefelé keveredik, nekem sokkal jobban tetszett; mint a hagyományos útikönyvek, melyek sokszor csak drága szállodákkal, zabálási lehetőségekkel, shoppingolással és reklámokkal vannak tele. Tisztelet a kivételnek. Szóval Morningside Heights egy kis huplin található, innen Heights („magaslatok”) elnevezés.

Morningside Park – az épületek már a Heights-on vannak

Lépcsős-lámpás dzsungel

A Morningside Park körülbelül egyidőben készült a Central Parkkal, hasonló stílusban is, rengeteg pad, tavak és sok-sok fa, itt-ott virágágyásokkal és természetesen elmaradhatatlan kutyafuttatókkal és baseball-pályákkal (utóbbiak, azt hiszem, későbbi korok termékei).

Teknőnapoztatás

Egyes kövek olyan menők, hogy sorbanállás van :)

Mint említettem, Heights :)

Tavaszhangulat

Az 1800-as évek végén Morningside Heights – mára elképzelhetetlen módon – még VIDÉK volt, New York nagyjából az 50-ik utcáig tartott, onnan már ha nem is éppen a 'Wild, Wild West', de békés legelők és vidéki házak következtek; így építettek ide szanatóriumtól kezdve árvaházig mindent – mondván a vidék csendessége elemi gyógyító erő mindenkinek, akit az élet megviselt ilyen vagy olyan módon. Aligha képzelték el a Broadway mai forgalmát mindehhez támogató környezetnek. Később egymást érték a grandiózus templomtervek is, több terjedőben levő vallás is ezt a terület látta megfelelőnek a katedrálisaik felhúzására.

Cathedral of St. John the Divine

Katedrális kerttel

Nem semmi kerttel -  ez csak a díszlánc dísze :)

Még hipogriff is van – na jó talán inkább
szárnyra kapó unikornis akar lenni, de akkor is elegáns :)

Talán még Sandy (a hurrikán) műve

Nappáfrányok (azért az látszik, hogy egyébként
elég árnyékos a hely, különben nem lenne ennyi)

Főbejárat

Ma a katedrális udvarában egyébként a szomszédos iskola tornapályája található – kiváncsi vagyok mennyi a labdával kirugdosott ablakok évi költsége.

Utcakép

Közjáték – visszaváltható üvegeket válogatnak a kitett szemeteszsákokból

St. Luke’s hospital – spéci rendszámos autókból akadt jónéhány

Nem sikerült rájönnöm, hogy ezek a kórház autói; vagy helyi orvosok között szokás az „MD” hirdetése ország-világnak. Ahogy láttam, errefelé a latin betűk és arab számok kombinációinak 99%-át lehet rendszámként használni; a rendszámkeret (ami otthon általában az autószalont hirdeti) pedig csak hab a tortán – sokan furikáznak a kedvenc sportcsapatuk (Go Giants!), az egykori egyetemük (’Harvard Alumni’) vagy általános életfilozófiájuk (’Once a marine, always a marine.’ – „Aki egyszer tengerészgyalogos volt, mindig az marad.”) hirdetésével. Ebben az országban mindent szabad.

Továbbsétálva (mégsem továbbevezve)

Tavaszhangulat

Morningside Park – a háttérben Harlemmel

Becsöppenve a Columbia University kampuszára – piciny könyvtárépület

Kampuszlátogatók – nem lehet elég korán kezdeni :)

A kék épületek mind a Columbiához tartoznak

Pirosajtós templomok – még mindig lájk.

Még inkább tavaszhangulat

A Broadway közepén

A Broadway – a színházat takaró, átvitt értelmű jelentésén kívül New York azon kevés útjainak egyike, amely nem derékszögben találkozik a többivel – hanem keresztbe-kasul szeli át a szigetet a 14. utca tájától majdnem egészen Bronxig. Annak idején ugyanis indián ösvény volt, a telepesek is elkezdték használni és megmaradt a nyomvonala a számozott utcák eredejében. Szélesebb is, mint a sugárutak (Avenue-k, röviden Ave-ek) többsége, középen szinte végig virág- (és időnként fa)ágyás fut, padokkal, itt-ott szobrokkal, kis szökőkutakkal és persze az elmaradhatatlan metrószellőzőkkel.

Ezüsthernyó – a 120. utca táján megy be a föld alá

Ha már sok templomot emlegettem: íme, két utcával arrébb John D. Rockefeller házikedvence – a város egyik leggazdagabb polgáraként 4 év alatt húzatta fel a Riverside Church-öt az 1920-as években (csak mert nem tetszett neki különösebben; hogy a város ezen negyedében korábban jelenlevő episzkopális túlsúly eltűnőben van az újabb templomok épülésével). Mire a templom kész lett; addigra már nem nagyon szentelt neki különös figyelmet – utóbbit eddigre ugyanis a még monumentálisabb Rockefeller Center tervei kötötték le. Igen, ugyanarról a Rockefellerről van szó.

A hagyományos templomépítési szokásoktól eltérően a felhőkarcolók
építési technikájával készült – különben nem lehetett volna
4 év alatt pikk-pakk befejezni

A szabadszelleműség jegyében épült - a bellétes kapun Galileo,
Kepler és Einstein (aki még javában élt akkoriban) mellett
még Darwin (!) is megtalálható :)

A templommal szemben, a Riverside Park szélén nem lehet nem észrevenni Grant elnök sírját. Ulysses S. Grant a polgárháború után volt elnök; komoly köztiszteletben állt, halála után versengtek a városok, melyiket érheti a megtiszteltetés, hogy az Egyesült Államok 18. elnökét ott temetik el. Nagyon méltóságteljes lett síremlék; még az sem tudott sokat rontani az összbenyomáson, hogy beléptemkor két középiskolásnak kinéző lány azon vitatkozott hangosan (egy mauzóleumban); hogy akkor kik is alusszák örök álmukat az előttük álló két koporsóban (az elnök és a felesége, mellesleg). Szerencséjükre a gondnok (aktuálisan nemzeti parki vadőr egyenruhában, mivel ez is nemzeti emlékhely – és nem tudok nem a Maci Lacira gondolni, amint meglátom őket), szóval a fickó segítőkész volt, megkérte őket, hogy kicsit halkabban tegyék fel a kérdéseiket, főhajtással róják le tiszteletüket az elnök előtt, majd elmagyarázta részletesen, hogy ki volt Mr. Grant és mit tett az Államokért. ’Local story’ című rovatunkat olvasták.

Felzászlózva – a félkör alakúak az 1800-as évek Amerikáját idézik

Szárnyra kap – háttérben a Riverside Church

A mauzóleum mellett pedig Gaudí-beütésű padocskák :)

Az utca túloldalán a Sakura Park egyike a New Yorkban gyakran előforduló, egy-két házhelynyi kis parkocskáknak. Ebben a betondzsungelben minden talpalatnyi helyet kihasználnak, ha gizgazokról vagy parkról van szó, nem véletlen, hogy világviszonylatban is vezető mennyiségű közösségi kertjük van :) A Sakura Park onnan kapta a nevét, hogy 1960-ban a japán trónörökös egy tōrō-t, egy tradicionális japán lámpást ajándékozott a városnak, abból az alkalomból, hogy New York Tokió testvérvárosa lett. Ezt sem sokan gondolták volna 15 évvel korábban.

Több tonnás ajándék :)

Útkeresztezkedés - egy másik elnök után szabadon

Visszafelé sétálva még benéztem a Barnard College kampuszára is – ez a Columbia tanárképzéssel foglalkozó része – itt éppen tavaszi kirakodóvásárt tartottak a nyolcvanas-kilencvenes évek kincseivel.

Cseresznyefák és vintage motyók mindenütt

Ezt meg mindenki ismeri, de amiért megörökítődött…

… az a ’B’ betűben található – beköltöztek :D

És az előző képen még a kedves mama/papa is ott ül a szomszéd betűn :) Körülbelül ennyi fért bele a nagyjából háromórás sétámba – na, ezért szeretem nagyon New Yorkot. Tényleg minden utcasarkon találni valami néznivalót, érdekeset, valami olyat, ami történetet mesél – kedvenc úticélom. Záróképként pedig egy jellegzetesség :)

Hármasával :)