Skypekonferencia helyett… kihelyezett meeting Norvégiában :)

Lettországi látogatásom után ismét fejest ugrottam a dolgos hétköznapokba, méghozzá egy Zürich-Chicago-Zürichbe – viszont az időjárás megakadályozta a várossal történő ismerkedés minden értelmes formáját. Mármint hogy én lelkes és érdeklődő turista vagyok, de minden városnéző szándékomtól eltántorított a 5-6°C, a köd és a 24 órán keresztül masszívan szakadó eső; melyet három óránként zivatarok tarkítottak dörgéssel és villámlással; valamint az a tény, hogy a szobám a hotel épületének sarkán a 15. emeleten volt és szinte folyamatosan hallani lehetett a zárt ablakon keresztül a szél süvítését. Ily módon nem is lett katasztrófa, hogy nem mostanra sikerült Mókus ügynökkel randit szerveznünk – aki egyébként mintegy 3 órányira lakik Chicagótól – legközelebb ennél csak jobb időnk lehet :)

Viszont a hétvégére sikerült összehozni egy másik, többszörös randit: Márti éppen Gnuuu-nál és Majomnál vendégeskedett Norvégiában; és valamiért mindhárman úgy gondolták, jó ötlet a csapathoz egy Bagolyt és egy jetlag-es Zsebibabát hozzáadni. Utóbbiak nem ellenkeztek, sőt minden józan ész szerinti megfontolás (pihenés, alvás, hétvége, stb.) ellenére kifejezetten egyetértettek; így aztán pénteken délelőtt 11 környékén landoltam az éjszakai műszakból (Chicago-Zürich), délután 1-től 4-ig aludtam egyet; utána pedig irány-darány Zürich-Frankfurt-Bergen. Ripsz-ropsz, hajnali egykor már szerveztük is a másnapi programot, egy hardangerfjordi kirándulást – melyből végül vízeséstúra lett. Képek. Rákattintva kinagyíthatók :)
(Ja és egyébként minden létező szempontból megérte az egész hétvége, csak lettem volna kicsit kevésbé álmossündisznó - a szerk.)

Vízesés Bergentől nem messze – harmadszori találkozásunk alkalmával is
megállásra és megcsodálásra késztetett bennünket

Patacsoportkép

Következő kiszemelt áldozatunk

A házikó terasza éppen a fenti vízesésre néz – helyzeti előny a javából :)

Mász felfelé

Majom és Bagoly lóerőkről beszélgetnek;
Márti gondolkodik, hogy ezt meddig szeretné hallgatni.

Oldalfal mohaborítással

„Egyszer ez mind a miénk lesz.”

Aztán kiderült, hogy igazából támadni készülnek

Én nem tehettem mást, mint visszatámadtam

Zoli kontrából remek profilképeket készített rólunk

Aztán a vízesés és a völgy újra átvette a hatalmat

Ágas-bogas

Márti, mielőtt még megázott volna – de nem itt fent, majd később

Le is út, fel is út

És igen, itt sikerült tetőtől talpig eláznia a vízpermetben - de azt mondja megérte :)

Némi nadrágszárítás után továbbindultunk; meg akartuk nézni a Hardangerfjordban épülő új hidat, mely a most közlekedő komp szerepét hivatott átvenni. A világ egyik leghosszabb egynyílású függőhídja lesz, de nem is ezért különleges igazán; hanem mert egyik oldalról egy 2,5 km-es a másik oldaról pedig egy 7,5 km-es alagútból lehet majd megközelíteni. Klausztrofóbiások szeretni fogják a tudatot, miközben átutaznak rajta… viszont végre egy ország, amely versenybe szállhat Svájccal, ha megszállott útépíthetnékről van szó. Bigtájm.

Hardangerfjord

Gnuuu talált egy vízinövényt, amit meg KELLETT vizsgálni.
Majom nem is lehetne büszkébb.

A háttér

Fjordkanyar

Víztükör

Fa házak, terméskő tetővel – valahogy ez nálunk fordítva szokott lenni

És tádááám, a Híd. Szerintem egész kecsesre sikerült.

Más meglátás – még építik, Majom az építési területet
is inkorporálta a kompozíciójába

Később ebédlőhelyet kerestünk, ahol tesztelhetjük a hordozható grilltálcákat – Bagolynak sütöttünk szalonnát, Mártinak és Ilónak lazacot; Zoli elvolt a virslivel; nekem jobb híján a kenyér, keksz és a cider (ejtsd: "szájdör"; almabor) jutott, de szerintem jól jártam :) Nyilván mindenki evett szinte mindenből, ami elé került; de valahogy ez maradt meg az emlékképeim között a "ki mivel lakott jól" kérdéskörből…

Piknik

A nap a túlparton időnként előbújt – és ilyen látvány hozott magával :)

Hazafelé fogtunk még egy vízesést

Márti itt is felmászott alája, mint kiderült; át lehetett sétálni alatta – csak éppen egy hatalmas jégtömbön keresztül, ami minden sár és kosz ellenére borzasztóan csúszik. Bagoly ezt nem hitte el, amíg kis híján személyesen fenékre nem esett rajta. Néha úgy érzem, mintha lenne egy 30 éves gyerekem...

Mindenesetre a vízesések szorgos vizsgálata és csodálása mellett csoportképekre is volt időnk :)

Egy sima

Egy fordított

Zárópanoráma :)