A san francisco-i cable car-ok (magyarul villamosnak szokták emlegetni; de ezek
nem azok), a világ utolsó manuálisan működtetett ilyen járművei. Mára
gyakorlatilag két és fél vonal maradt meg; ezeken kúsznak hegynek fel, hegyen le a
cable car-ok, természetesen tömve turistákkal. A népszerűbbik (= kevesebbet
kell érte gyalogolni) vonalnál képesek akár egy-másfél órát sorbaállni egy
ride-ért; ami ráadásul tömegközlekedés létére nem is olcsó – 6 dollár. Azt
hiszem, ez már turistatarifa.
A
mamuálisan működtetett annyit jelent, hogy a kocsit valójában egy acélsodrony
húzza fel és engedi le a lejtőkön, míg a kocsiban a gripman (grip=megragadni);
a vezető dönti el, hogy mikor; mennyire erősen „ragasztja” rá a kocsit az
acélsordronyra; attól függően, hogy milyen a terep, milyen a forgalom, hol van
kereszteződés; stb. Meglehetősen komoly koordinációt, odafigyelést és nem
utolsósorban fizikai erőt kívánó munka ez; gripman-nek lenni kemény meló; nem
is mindenki alkalmas rá – a gripman-eket köztisztelet övezi a
városban.
még a Cartoon Network hőskorából :)
Sorakoznak
A
forgalmasabbik vonallal meg sem próbálkoztam; úgy voltam vele, hogy nem éri meg
50 percet sorba állni egy 20 perces utazásért, cable car ide vagy oda; viszont
azért még elsétáltam megnézni a Powell & Mason vonalat; itt nagyjából
addigra teltek meg a kocsik, mire megérkezett a következő (5 perc); viszont
rogyásig. Esély nincs később felszállni, az állóhelyek is tele szoktak lenni.
Kaptam is egy lifegő indiai (de mint kiderült Új-Zélandon felnőtt) kissrácot a
lábam elé, kedélyesen rám pakolta a hátizsákját, meg előhúzott belőle egy csinos
kis fotómasinát, nagyobb objektívvel; mint a feje, aztán fél kézzel kapaszkodva
nekiállt fotózni az időnként nagyokat ugrató cable car-on – mégiscsak százéves
technológia. Mindenesetre van még hova fejlődnöm a turistáskodást illetően :)
Lefelé
menet komolyan elgondolkodtam, hogy vajon ez az izé meg tudna-e állni, ha
tényleg kellene neki. Nem teszteltük. 20 perc cable car-ozás után kiszabadultam
a járműből, úgy voltam vele, hogy jó, jó, nem volt ez rossz; de nagyon turistaszagú, fürtökben lógnak az emberek rajta, útközben felszállni lehetetlen; mert
mindenki végállomástól végállomásig megy – egyszer elég volt. Ha egy kicsit
több lenne a kapacitása a rendszernek, vagy több vonal maradt volna meg; biztos
életszerűbb lenne – mint pl. New Yorkban metrózni – de így inkább egy nagyobb
vidámparki hullámvasútra emlékeztet.
A
cable car-ok mellett San Francisco-ban egész szép gyűjteményt szedtek össze
antik villamosokból; ezek szépen közlekednek is a megmaradt vonalakon – bár csúcsidőben
ezekkel is gond szokott lenni; hogy vagy három elmegy; mire (talán) a
negyedikre felfér az ember. De ezt a játékot inkább a helyiek játsszák egymás között.
Mivel ilyen gyűjtött gárda van, ezért mindenféle színben és festéssel
pompáznak; egész változatos kiállítás jön-megy a síneken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése