2013. január 12., szombat

Johannesburg, a kétarcú

Johannesburg és Dél-Afrika már a abban a pillanatban fejbecsapja a Föld másik félgömbjéről érkező embert, amint az kiteszi a lábát a repülőből. Nevezetesen a zürichi eső és 3 fok után a tűző napsütés és 27 fok erős váltás – bár talán a jobbik irányba. Szerencsére a páratartalom nem embertelen; de azért a zakó-kardigán-mellény-ing rétegeket hamar elfeleztem, mielőtt elkezdenék párolódni.

A szobám bevétele és eluralása után ugye hanyatt-homlok rohantam a kisoroszlánokhoz, de azért már közben is meg tudtam figyelni ezt-azt; melyeket később sétáim során csak megerősíteni tudtam: Johannesburg és környéke – valószínűleg egész Dél-Afrika – roppant sokoldalú, különösen, ami az emberek anyagi és jóléti lehetőségeit illeti. Nem tudom pontosan összehasonlítani a hazai társadalmi szerkezettel, mert nem állnak rendelkezésre megfelelő mutatóim, de egy biztos, otthon nem ennyire szembetűnőek és kézzelfoghatóak a különbségek. Valahogy így tudnám szemléltetni: otthon nem járnak be Érdről emberek tömegei gyalog Budapestre élelmiszerért/dolgozni/vízért az M1/M7 közös bevezetője mellett, miközben azon 2x3 sávon döngetnek a BMW-k, Fordok és Jeep Grand Cherokee-k… Na, körülbelül így kell elképzelni Johannesburg környékét.

Bádogváros a szavanna mögött – a Lion Park tőszomszédságában


Angolul ’shanty town’


Ahol pénzzé tehető érték van,
ott van magas kerítés, kamera és szögesdrót is (jobbra)


Lakópark a fal túloldalán

A városba visszaérve kísérőnk egy hatalmas kaszinó-szálloda komplexumot mutatott, melyet olasz városokról másoltak, úgy néz ki, mintha mintát vettek volna 20-30 olasz városból, az eredményt pedig összedobálták volna egymás hegyére-hátára. Az olaszos hangulatot biztos fokozza az ezáltal is teremtett káosz, de nekem nagyon furcsának és mesterkéltnek tűnt az egész az akáciák között.

Montecasino


A helyi Little Italy


… és az utcácska, mely mentén található

Johannesburg mai területe – mint a nagyvárosok legtöbbje – több, kisebb negyedből áll; melyek régen önálló városok voltak. Szállásunk Sandtonban található, így leginkább errefelé kóboroltam. A ’90-es években ebbe a negyedbe költözött Johannesburg központjából szinte a teljes bankszféra; így mára egy bankokkal és szállodákkal teletűzdelt pénzügyi központtá vált. Ez elég erőteljes rendőri és polgárőri jelenlétet is von magával, így a turisták között is népszerű.

Hotel balra, hotel jobbra


Beton helyett szívesen térköveznek


Globalizáció


De azért mégiscsak Afrikában vagyunk
(szeretnek erős színeket használni)


A szökőkút most nem működött – ellenben
nagyon jól meg lehet figyelni „Afrika vörös porát”


Földszínek


Árusok a tőzsdével szembeni járdán


Térkőtornyok


English & Afrikaans


Sandton – a pénzes negyed


Úgy fest, mint egy szocialista építészeti gyöngyszem – pedig Afrika
legnagyobb bevásárlóközpontja lapul mögötte és alatta


 A Nelson Mandela Square,
Sandton főtere – éppen szedegetik le a karácsonyi díszeket


Öt csillag


Szökőkút


Vacsoraasztalok


Öreg térkövek – vajon mi mindent éltek meg az elmúlt évtizedekben?

Talán a képek alapján is érezhető, de Sandton tulajdonképpen leginkább az amerikai nagyvárosokra emlékeztet – széles boulevard-ok és drive-ok, 2x2 sáv a minimum; járda csak úgy mellékesen. Bevásárlóközpont, alatta hatalmas parkolóház, ahol egymást érik a terepjárók és a sportkocsik. Mindeközben néhány kilométerrel arrébb a városba bevezető utakat bádogvárosok szegélyezik. De hasonlóképpen fest a Sandtonnal szomszédos Alexandra negyed is, ez az egyik legszegényebb városrész egész Johannesburgban. Elgondolkodtató, több szempontból is. Nem akarok belemenni; de a modern társadalom legsúlyosabb kérdéseit veti fel – vajon meddig fenntartható egy ilyen helyzet? És milyen elfogadható lehetőségek, megoldások vannak a helyzet javítására? Szerintem valahol az egyén és a társadalom szintje között kell a megoldás(oka)t keresni; szükség van hozzá átfogó oktatási, képzési programokra, munkaerőt igénylő cégekre, munkahelyekre és dolgozni akaró, pozitív értelemben előre jutni akaró emberekre. Évtizedekig tart, de nem nagyon látok más „civilizált” megoldást. Esetleg még maradnak az ájfónzombik és az apokalipszis. Filozófiai rovatunkat olvasták. Johannesburg, over.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése