Előre szólok, ez nagyrészt erről fog szólni - tekintve, hogy ez elmúlt 25 illetve 29 évben egyikőnk sem látott ennél több havat. Történetünk ott maradt abba, hogy a Diavolezzáról alávonódva elindultunk Davos felé, azonban ehhez át kell kelni az Alpok egyik láncán a sok közül. Erre a hágók alkalmasak, viszont én már előre rettegtem a dologtól, tekintve hogy aznap a 2200 méter környékén levő Julierpasson délután egy óra körül masszív hófúvásban és mínusz 4 fokban jöttünk át; bele sem mertem gondolni, hogy mi van 2400 méter felett, koraeste, sötétben, hűlő levegő mellett. Szerencsémre a dolog nem derült ki, ugyanis a Flüelapasshoz felkapaszkodó út előtt tábla hirdette, hogy "Geschlossen"; ami azt jelenti, hogy egy ratrak lehet, hogy átmegy rajta, de biztos nem egy Corsának találták ki a programot ilyen időben. Az térkép szerinti alternatív útvonalak egyenként 100 illetve 150 kilométeres kerülőt jelentettek volna, szerencsére jött a mentőötlet: nem messze található a Vereina-alagút, melyet pont a Flüelapass mostoha időjárása és téli lavinaveszélyessége miatt építettek meg. Itt - az egyenes vonal a hegyek alatt:
A cucc 20 km hosszú, vonat viszi az autókat az alagútban, szépen felállnak egymás után a vonatra, valahogy így:
aztán 20 perc szürreális, sötétben, billegő autóban való ücsörgés után a másik végen legurulnak az autók a vonatról és mindenki megy a dolgára. Egyébként személyszállító vonatok is zúznak az alagútban, elég sűrű a forgalom. A svájciak eléggé értenek ehhez az alagút-témához, jelen terveik szerint 2016-ra elkészül a Gotthárd-bázisalagút 57 km-es hosszal... No, szóval visszatérve a történethez, átvonatozunk a Flüelapass alatt, a túloldalon pedig méteres hófalak, hóesés és felfelé vezető szerpentin fogadott minket - ez így is maradt Davosig. Ez a kis tízezres városka Európa legmagasabban fekvő városa - ugyanakkor Svájc egyik legnagyobb síterepének központja. Este hét körül, síléc, snowboard és egyéb felszerelés nélkül mit is lehet tenni Davosban? Egyrészt sétálni.
Bal oldalon fent látszik az egyik tetőn a másik tevékenység kiváltója: lehet még ugyanis hüledezni a havon, leginkább a mennyiségén. Ugyanis az év több, mint felében a napi átlaghőmérséklet 0°C alatt van, a völgy kap mellé vagy 1000 mm csapadékot = elképesztő mennyiségű hó van télen. És nem olvad el kb. októbertől májusig. Eredmény:
Arra jutottunk, hogy ez a kuka egész egyszerűen körbe lett ásva, és teherautóval elvitték a havat, hiszen 1 m vastag, néhány 10 négyzetméternyi havat nem lehet feltornyozni anélkül, hogy ne lenne nyoma egy hatalmas, 3-4 méter magas bucka formájában, ilyet meg nem találtunk mellette. Volt helyette nem messze egy telefonfülke, alsó felén 3 oldalról vastag hőszigeteléssel.
Hóeltakarításban elég jók, az utcák mind ki vannak pucolva, de a szélesebb utak mellett ez ilyen másfél-két méteres falakat eredményez - a táblák úgy állnak ki a tetejéből, mint a svédasztalos pálcikák.
Ráadásul mint kiderült, nem is az összes - a legviccesebb, hogy ez a pózna, alapjáraton kb. másfél méter magas és a hóban az út szélét hivatott jelezni. Még jó, hogy kiásták.
Tudom, hogy nem illik befotózni másokhoz, de ezt a családi házas kertet nem hagyhattam ki :D
Hólapátolás - LEVEL 90
Útközben belebotlottunk a városi parkba, természetesen a fák itt is derékig be vannak temetve, köztük pedig ilyen 3-4 méter magas színes kúp alakú izék vannak hangulatvilágításként.
Alább látszik is, hogy mekkorák, a széket valaki otthagyta, de legalább jól jött méretaránynak.
A hó alatt valószínűleg sok minden rejtőzik - valaki pl. nem restellt kiásni egy padot :)
A vágott járatok és a feltornyozott hó miatt egészen labirintus-szerű a kis park, nem kell különösebben lehajolni ezért a látványért :)
Bagoly pedig egy idő után úgy döntött, kipróbálja, mennyit bír el a hó, mennyire van összefagyva: csak minden negyedik lépésnél merült el, azt is csak a legfrissebb rétegben; úgyhogy némi bokafázás árán tudott egy kicsit szaladgálni a hó tetején :)
Mindezen képek készítése és a hüledezés közepette esett a hó, úgyhogy egy órányi álmélkodás után búcsút kellett vennünk Davostól (nem menekül, ide még visszajövünk); lefelé a szerpentinen én tövig rágtam a körmeim, Győző meg próbált nem kiröhögni - két centi hóban 30km/h-val tényleg nem volt necces a helyzet, de az ember ezt sötétben, méteres hófalak között nem így érzi... Továbbra is tartom az ígéretem a futócsapatnak, hogy mire legközelebb megyünk, újra belejövök a vezetésbe - szerencsére októberben Isztambulban ritkán esik hó :)
Közben elkezdődtek a dolgos hétköznapok is, sajnos nem írhatok túl sokat róla, egyelőre töméntelen információval töltötték a fejem, a hárombetűs rövidítések özönében még kicsit elveszve érzem magam, de azt mondják, hamar meg lehet szokni. Nagyon hasonló a helyzet a Schwiizerdütschel is, most már megértek egész párbeszédeket is, vannak szavak, amiknél már tudom a svájci kiejtést is, de azért ez még hosszú menet lesz, mire gátlástalanul tudok majd svájciul fecsegni... Herr Bagoly is sem jobless már, majd ír ő is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése