Panelcsodák és belvárosi szandálkoptatás Moszkvában

Moszkva még mindig hatalmas. Mindig talál valami újat az ember.

Bejárat - Vörös tér

A szokásos hagymák felhőkkel

 Tömeg – a tűző nap ellenére

Alexander-kert – június óta
szépen gyökeret eresztettek a virágok

Hűsölnek

Sétálnak

Vásárolnak

Na, ezt egyszer meg kell néznem :)

Keskeny utcák

Apró hőmérő (akkora, mint én)

A 2000. augusztusi robbantás
áldozatainak emlékére… Puskin-aluljáró

Puskin Mozi és Színház – avagy „Cirill Betűk – Kezdő 1.”

Olajoshordók újragondolva

Közparki közparti – egy nagyobb asztal körül éppen
beosztották a versenyzőket (ránézésre 8-tól 80 éves korig)

Ermitázs Kert
(nem összekeverendő a szentpétervári Ermitázzsal)

Victor Hugo

Gizgazok – csak mert szép :)

A belvárosi séta után szokásos oroszcsoki-felfedező körútra indultam. A szállodában a megkérdeztem a recepciós lányokat, hogy lehet-e még Miska Na Szévere-t kapni, mondták, hogy igen, de nem mindenhol. Aztán egyikük előkapott egy papírt és ráírta oroszul, hogy „Jó napot! Miska Na Szévere-t szeretnék venni. Köszönöm!” és odaadta nekem, hogy ezzel próbálkozzak. Bejártam két nagy bevásárlóközpontot is, de sajnos sem a Spar-ban, sem az Auchanban nem volt ilyen. És azt, hogy „Miska Na Szévere? Nyet.” még én is megértettem. De azért segített a két kézzel végzett tagadó mozdulat és a sajnálkozó arckifejezés. Viszont, sikerült túró rudit, sőt túró rudikat találnom, azon nyomban meg is hirdettem magamban a Nagy Orosz Túró Rudi Tesztet. Vettem mindjárt hármat – mivel a szobában nincs hűtőm és ennél többet egyszerre nem tudok megenni. A túró rudi őse egyébként a Szovjetunióból származik, ahol – más édesség hiányában – hurkatöltő segítségével varázsolták össze ezt a csodás étket. Talán ezért is van, hogy az orosz túró rudi rövidebb és tömzsibb az otthoninál, ízre viszont könnyedebb és habszerűbb túró van benne. A különböző ízesítésűek ugyanúgy megvannak, mint otthon, de azért a sima az igazi. Nekem az ezüstszínű, 6 rubeles jobban ízlett, mint a 12 rubeles pirosak (egy rubel 8 forint körül van), talán nem volt annyira édes. Mindenesetre, végre egy ország, ahol ismerik és nem hosszasan magyarázni kell a kedvenc édességem mibenlétét :)

Nagy Orosz Túró Rudi Teszt – Első futam

Szállásomra visszaérve azonban ismét annyira szép felhőket lehetett fotózni, hogy nem bírtam megállni, így még ücsörögtem az ablakban egy kicsit és kattintgattam. Ez egyébként így volt hajnalban is, mikor megérkeztem, így most keverve látható az eredmény.

Hajnalodik

Pasztellszínek

Napfényes délután

Esteledik

Ezt a témát egyébként nagyon szeretem – szerintem egy adott helynek szinte óráról órára más hangulata van, hiába hasonlóak a napok, más reggel felkelni, egy új napnak nekikezdeni, délben ebédelni, délutánban arra gondolni, hogy már a nap fele elmúlt, az alkonyatnak és az estének pedig egész különleges hangulata van (naplementekor legszebbek a fények), aztán megint más az éjszaka és minden kezdődik elölről. Egyébként dolgozni is egész más a különböző napszakokban közlekedő járatokon, hajnalban mindenki alszik, délben tele vagyunk kölkökkel, estefelé meg a fáradt menedzserek időszaka szokott lenni :) 

Zárásképpen pedig egy apróság a GUM-áruházból - egyben utal a következő posztok témájára is.

Már itt is dúl a láz.

PS: A Nagy Orosz Túró Rudi Teszt legközelebbi alkalommal folytatódik, ki kell próbálnom minden létező túró rudit, hátha találok egyszer olyat, mint amit 5 éves koromban a feles (akkori szókincsemben „fenti”) boltban lehetett kapni a Fillér utcában. Tudjátok, zöld papírban, amin két copfos kisgyerek arca volt…

Séta, sör és szőrös dögök Csehországban

Némi – olimpia okozta – szünet után őrült tempójú hiánypótlás következik, kedves Olvasók! Még július vége felé látogatattam meg Márti barátnémet, aki jelenleg Nymburkban, Csehországban dolgozik, egy fogyatékos gyermekekkel foglalkozó központban (bővebben: itt). Két nap alatt meglehetősen sűrű programot futottunk végig, de egyvalami nagyon jellemző volt az egészre – teljesen otthon éreztem magam, Közép-Európa mégiscsak Közép-Európa :)

Sok-sok beszélgetés és séta, körülbelül ennyiből állt ez a két nap. Csatlakozott hozzánk barcelonai vendéglátónk, Márti bátyja, Balázs is, így hármasban róttuk a cseh járdákat.

Nymburk kb. 15 ezres kisváros, az Elba partján fekszik. Délután/este sétáltunk egy nagyot, illetve teszteltük a helyi sört – Csehországban szinte minden nagyobb településnek saját sörfőzdéje van és a helyiek szorgosan a helyben főzött sört isszák a mindenféle imperialista térhódító márkákkal szemben. Pirospont.

Fák nézik tükörképüket az Elbában

Vízerőmű

Nem egy mai darab

Elbapart

A város legöregebb részét kettős csatorna
veszi körbe – ez éppen az összefolyásuk.

Vízerőmű a túloldalról

Az Elbában – mint minden rendes európai folyóban – élnek halak (ezekből csak a buborékjaikat láttuk), kacsák és szárcsák (töméntelen mennyiségben), hattyúk (sziszegnek és erőszakosak), valamint nutriák – na, ezek vicces állatok. Eredendően dél-amerikaiak, a nutria mellett még hódpatkány, illetve mocsári hód néven is ismerik őket. A hódpatkány talán a legtalálóbb, hiszen patkányszerű farkuk van, ugyanakkor úszóhártyás-karmos lábaik. Gátat nem építenek – szívás is lenne egy random hódgát egy Elba méretű folyón – még akkor is ha ez biológiailag igen valószínűtlen :)

Az itteni nutriák eléggé rákaptak az etetésre, pontosabban a helyiek kaptak rá a nutriák etetésére – gondolom a kacsaetetés kapcsán – így ha délután az ember megjelenik egy adag répával, jó eséllyel előkerülnek a fogadó fél képviselői is. Úszva közelítik meg a helyszínt – a kis csatornák közötti sziget elzárt, bozótos részéről jönnek, szépen kimásznak a kövekre és követelik a répát.

Táááámadnak!

 Tömeg

Hatalmas, sárga fogak

Kézből is elveszik a répát, szinte az összes – bár furcsa módon az albínók félősebbek, mint a többi. Ha a gyengébbnél répa van, az erősebb habozás nélkül megpróbálja elvenni tőle, így ilyenkor harapdálás, morgás, menekülés, minden van.

Megszerzett répa elfogyasztása

Kézhez vannak szokva :)
(Igen, valami belelógott a képbe, mert egy másik nutria répa
ideiglenes híján kikezdte a cipőfűzőmet és elterelte a figyelmem...)

A nutriák és az Elba megtekintése után a városban is körülnéztünk egy kicsit.

Magasodik a templomtorony

Maradjunk akkor a tornyoknál – csinos darab

A helyi specialitás – finom! :)

Második napunkat pedig Prágának szenteltük. Balázs kérésére fő programpontunk a Staropramen-gyár volt – mivel még sosem voltam Prágában, egy nap alatt meg úgysem lehet alaposan megnézni, ráadásul a sör itt sem rossz, így nem tiltakoztam :)

Praha

Leltünk egy kültéri konditermet – ezek egyre népszerűbbek szerte Európában – így gyorsan ki is próbáltuk.

A Krusper-testvérek demonstrációja

Márti & Ági ismerkednek a szerkezettel

Délben, tűző napban nem sokáig bírtuk a kondizást, inkább elindultunk a sörgyár felé – meg persze nem akartuk lekésni az egyórai időpontot.

Halvány utalás a sörgyár főbejáratára

Gyárudvar – belátás egy kapun a sok közül

Beutalóink

Váró a kezelés előtt

Söröscímkék különböző korokból

Marketing

A gyárlátogatás maga nem túl hosszú, némi meskete a sörgyártásról, a gyár történetéről, illetve arról, hogy ez a legválogatottabb komlóból, legspeciálisabb árpafajtákból és a legtisztább vízből készülő sör szerte Csehországban (avagy széles e világon). Mindezt falra vetített animációk, fény- és hangáradat kíséretében tudhatjuk meg – szinte biztos vagyok benne, hogy a kiállítást amerikaiak dizájnolták :) Ettől függetlenül nem rossz, minőségi marketing.

Animánia

Maláták üveglapok közé töltve

Ikeás „rakdössze” polc Staropramen módra

… és a csak itt kapható szűretlen verzió – ez is finom volt :)

Ötletes – vajon ha egy csapostól viking sisakos
Staroprament kérek, le tudja csapolni nekem?

A gyárlátogatás után beneveztünk egy ebédre (rántott sajt!!!), aztán sétáltunk még egy kicsit a belvárosban – elütendő az időt a reptér túráig.

Úton a Károly-híd felé

Tömeg a Moldván

Elképesztő mennyiségű turistával találkoztunk – áramlottak egyik partról a másikra, eltömték az utcákat, ki- és beszaladtak a szuvenírboltokba…

Kedvenc szuvenírem - nem én tettem egymás mellé őket
(A New York Giants az én,
a Green Bay Packers Bagoly kedvenc csapata - a szerk.)

A Bajnokok Ligája élvonala mellett az NBA, az NHL és a teljes NFL csapatkínálata rendelkezésre állt. Igen, matrjoskában. Sőt, lehet öt, egymásba rakható Messit és C.Ronaldót is kapni. Szerintem mostanra van Usain Bolt és Michael Phelps is.

Sportrovat vége, összefoglalásképpen pedig annyi, hogy Prágába még mindenképpen vissza kell mennem – ahogy előre is sejtettem, Csehország szép és nagyon emlékeztet otthonra, Márti hiányzik a hétköznapokból (ahogy még sokan mások is) és még egyszer nagyon köszönöm neki a vendéglátást!