Némi – olimpia okozta – szünet után őrült tempójú hiánypótlás következik, kedves Olvasók! Még július vége felé látogatattam meg Márti barátnémet, aki jelenleg Nymburkban, Csehországban dolgozik, egy fogyatékos gyermekekkel foglalkozó központban (bővebben: itt). Két nap alatt meglehetősen sűrű programot futottunk végig, de egyvalami nagyon jellemző volt az egészre – teljesen otthon éreztem magam, Közép-Európa mégiscsak Közép-Európa :)
Sok-sok beszélgetés és séta, körülbelül ennyiből állt ez a két nap. Csatlakozott hozzánk barcelonai vendéglátónk, Márti bátyja, Balázs is, így hármasban róttuk a cseh járdákat.
Nymburk kb. 15 ezres kisváros, az Elba partján fekszik. Délután/este sétáltunk egy nagyot, illetve teszteltük a helyi sört – Csehországban szinte minden nagyobb településnek saját sörfőzdéje van és a helyiek szorgosan a helyben főzött sört isszák a mindenféle imperialista térhódító márkákkal szemben. Pirospont.
Az Elbában – mint minden rendes európai folyóban – élnek halak (ezekből csak a buborékjaikat láttuk), kacsák és szárcsák (töméntelen mennyiségben), hattyúk (sziszegnek és erőszakosak), valamint nutriák – na, ezek vicces állatok. Eredendően dél-amerikaiak, a nutria mellett még hódpatkány, illetve mocsári hód néven is ismerik őket. A hódpatkány talán a legtalálóbb, hiszen patkányszerű farkuk van, ugyanakkor úszóhártyás-karmos lábaik. Gátat nem építenek – szívás is lenne egy random hódgát egy Elba méretű folyón – még akkor is ha ez biológiailag igen valószínűtlen :)
Az itteni nutriák eléggé rákaptak az etetésre, pontosabban a helyiek kaptak rá a nutriák etetésére – gondolom a kacsaetetés kapcsán – így ha délután az ember megjelenik egy adag répával, jó eséllyel előkerülnek a fogadó fél képviselői is. Úszva közelítik meg a helyszínt – a kis csatornák közötti sziget elzárt, bozótos részéről jönnek, szépen kimásznak a kövekre és követelik a répát.
Kézből is elveszik a répát, szinte az összes – bár furcsa módon az albínók félősebbek, mint a többi. Ha a gyengébbnél répa van, az erősebb habozás nélkül megpróbálja elvenni tőle, így ilyenkor harapdálás, morgás, menekülés, minden van.
A nutriák és az Elba megtekintése után a városban is körülnéztünk egy kicsit.
Második napunkat pedig Prágának szenteltük. Balázs kérésére fő programpontunk a Staropramen-gyár volt – mivel még sosem voltam Prágában, egy nap alatt meg úgysem lehet alaposan megnézni, ráadásul a sör itt sem rossz, így nem tiltakoztam :)
Leltünk egy kültéri konditermet – ezek egyre népszerűbbek szerte Európában – így gyorsan ki is próbáltuk.
Délben, tűző napban nem sokáig bírtuk a kondizást, inkább elindultunk a sörgyár felé – meg persze nem akartuk lekésni az egyórai időpontot.
A gyárlátogatás maga nem túl hosszú, némi meskete a sörgyártásról, a gyár történetéről, illetve arról, hogy ez a legválogatottabb komlóból, legspeciálisabb árpafajtákból és a legtisztább vízből készülő sör szerte Csehországban (avagy széles e világon). Mindezt falra vetített animációk, fény- és hangáradat kíséretében tudhatjuk meg – szinte biztos vagyok benne, hogy a kiállítást amerikaiak dizájnolták :) Ettől függetlenül nem rossz, minőségi marketing.
A gyárlátogatás után beneveztünk egy ebédre (rántott sajt!!!), aztán sétáltunk még egy kicsit a belvárosban – elütendő az időt a reptér túráig.
Elképesztő mennyiségű turistával találkoztunk – áramlottak egyik partról a másikra, eltömték az utcákat, ki- és beszaladtak a szuvenírboltokba…
A Bajnokok Ligája élvonala mellett az NBA, az NHL és a teljes NFL csapatkínálata rendelkezésre állt. Igen, matrjoskában. Sőt, lehet öt, egymásba rakható Messit és C.Ronaldót is kapni. Szerintem mostanra van Usain Bolt és Michael Phelps is.
Sportrovat vége, összefoglalásképpen pedig annyi, hogy Prágába még mindenképpen vissza kell mennem – ahogy előre is sejtettem, Csehország szép és nagyon emlékeztet otthonra, Márti hiányzik a hétköznapokból (ahogy még sokan mások is) és még egyszer nagyon köszönöm neki a vendéglátást!
Sok-sok beszélgetés és séta, körülbelül ennyiből állt ez a két nap. Csatlakozott hozzánk barcelonai vendéglátónk, Márti bátyja, Balázs is, így hármasban róttuk a cseh járdákat.
Nymburk kb. 15 ezres kisváros, az Elba partján fekszik. Délután/este sétáltunk egy nagyot, illetve teszteltük a helyi sört – Csehországban szinte minden nagyobb településnek saját sörfőzdéje van és a helyiek szorgosan a helyben főzött sört isszák a mindenféle imperialista térhódító márkákkal szemben. Pirospont.
Fák nézik tükörképüket az Elbában
Vízerőmű
Nem egy mai darab
Elbapart
A város legöregebb részét kettős csatorna
veszi körbe – ez éppen az összefolyásuk.
veszi körbe – ez éppen az összefolyásuk.
Vízerőmű a túloldalról
Az Elbában – mint minden rendes európai folyóban – élnek halak (ezekből csak a buborékjaikat láttuk), kacsák és szárcsák (töméntelen mennyiségben), hattyúk (sziszegnek és erőszakosak), valamint nutriák – na, ezek vicces állatok. Eredendően dél-amerikaiak, a nutria mellett még hódpatkány, illetve mocsári hód néven is ismerik őket. A hódpatkány talán a legtalálóbb, hiszen patkányszerű farkuk van, ugyanakkor úszóhártyás-karmos lábaik. Gátat nem építenek – szívás is lenne egy random hódgát egy Elba méretű folyón – még akkor is ha ez biológiailag igen valószínűtlen :)
Az itteni nutriák eléggé rákaptak az etetésre, pontosabban a helyiek kaptak rá a nutriák etetésére – gondolom a kacsaetetés kapcsán – így ha délután az ember megjelenik egy adag répával, jó eséllyel előkerülnek a fogadó fél képviselői is. Úszva közelítik meg a helyszínt – a kis csatornák közötti sziget elzárt, bozótos részéről jönnek, szépen kimásznak a kövekre és követelik a répát.
Táááámadnak!
Tömeg
Hatalmas, sárga fogak
Kézből is elveszik a répát, szinte az összes – bár furcsa módon az albínók félősebbek, mint a többi. Ha a gyengébbnél répa van, az erősebb habozás nélkül megpróbálja elvenni tőle, így ilyenkor harapdálás, morgás, menekülés, minden van.
Megszerzett répa elfogyasztása
Kézhez vannak szokva :)
(Igen, valami belelógott a képbe, mert egy másik nutria répa
ideiglenes híján kikezdte a cipőfűzőmet és elterelte a figyelmem...)
(Igen, valami belelógott a képbe, mert egy másik nutria répa
ideiglenes híján kikezdte a cipőfűzőmet és elterelte a figyelmem...)
A nutriák és az Elba megtekintése után a városban is körülnéztünk egy kicsit.
Magasodik a templomtorony
Maradjunk akkor a tornyoknál – csinos darab
A helyi specialitás – finom! :)
Második napunkat pedig Prágának szenteltük. Balázs kérésére fő programpontunk a Staropramen-gyár volt – mivel még sosem voltam Prágában, egy nap alatt meg úgysem lehet alaposan megnézni, ráadásul a sör itt sem rossz, így nem tiltakoztam :)
Praha
Leltünk egy kültéri konditermet – ezek egyre népszerűbbek szerte Európában – így gyorsan ki is próbáltuk.
A Krusper-testvérek demonstrációja
Márti & Ági ismerkednek a szerkezettel
Délben, tűző napban nem sokáig bírtuk a kondizást, inkább elindultunk a sörgyár felé – meg persze nem akartuk lekésni az egyórai időpontot.
Halvány utalás a sörgyár főbejáratára
Gyárudvar – belátás egy kapun a sok közül
Beutalóink
Váró a kezelés előtt
Söröscímkék különböző korokból
Marketing
A gyárlátogatás maga nem túl hosszú, némi meskete a sörgyártásról, a gyár történetéről, illetve arról, hogy ez a legválogatottabb komlóból, legspeciálisabb árpafajtákból és a legtisztább vízből készülő sör szerte Csehországban (avagy széles e világon). Mindezt falra vetített animációk, fény- és hangáradat kíséretében tudhatjuk meg – szinte biztos vagyok benne, hogy a kiállítást amerikaiak dizájnolták :) Ettől függetlenül nem rossz, minőségi marketing.
Animánia
Maláták üveglapok közé töltve
Ikeás „rakdössze” polc Staropramen módra
… és a csak itt kapható szűretlen verzió – ez is finom volt :)
Ötletes – vajon ha egy csapostól viking sisakos
Staroprament kérek, le tudja csapolni nekem?
Staroprament kérek, le tudja csapolni nekem?
A gyárlátogatás után beneveztünk egy ebédre (rántott sajt!!!), aztán sétáltunk még egy kicsit a belvárosban – elütendő az időt a reptér túráig.
Úton a Károly-híd felé
Tömeg a Moldván
Elképesztő mennyiségű turistával találkoztunk – áramlottak egyik partról a másikra, eltömték az utcákat, ki- és beszaladtak a szuvenírboltokba…
Kedvenc szuvenírem - nem én tettem egymás mellé őket
(A New York Giants az én,
a Green Bay Packers Bagoly kedvenc csapata - a szerk.)
(A New York Giants az én,
a Green Bay Packers Bagoly kedvenc csapata - a szerk.)
A Bajnokok Ligája élvonala mellett az NBA, az NHL és a teljes NFL csapatkínálata rendelkezésre állt. Igen, matrjoskában. Sőt, lehet öt, egymásba rakható Messit és C.Ronaldót is kapni. Szerintem mostanra van Usain Bolt és Michael Phelps is.
Sportrovat vége, összefoglalásképpen pedig annyi, hogy Prágába még mindenképpen vissza kell mennem – ahogy előre is sejtettem, Csehország szép és nagyon emlékeztet otthonra, Márti hiányzik a hétköznapokból (ahogy még sokan mások is) és még egyszer nagyon köszönöm neki a vendéglátást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése