Days of our Svájc: Hawai’i Volcanoes National Park

2018. november 5., hétfő

Hawai’i Volcanoes National Park – első rész

A nagy puklik után a sziget egyik kisebbik, de a legaktívabb puklija következett: a Kīlauea, amiből lényegében 1983 óta folyamatosan jön valami. Hol csak csordogál, hol ömlik, ráadásul hol az egyik kráterből, hol egy másik hasadékból. A Hawai’i Volcanoes National Parkban jártunk.

A sziget (kép innen)

Lényegében az egész parkot lávafolyások borítják

Térkép a látogatóközpontban – ahogy arról már korábban
is volt szó, Hawaii egy forró pont felett ’sodródik’

A tengerszint alatt pedig már készülődik
a következő sziget – pár tízezer év és már ki is ér a felszínre

A Kīlauea tetején a legnagyobb, aktív kráter a Halema’uma’u
névre hallgat – az előző bejegyzésben ennek
a vöröses fényeit csodáltuk az éjszakában (ez a kép innen)

És így fest nappal – ez a kép az azóta egy újabb, nagyobb kitörés
miatt bezárt Jaggar Museum kilátóteraszáról készült

Valahol lent ott van a lávató is

Ilyesmi lehet

Így születnek a zöld…

Illetve fekete homokkal borított strandok

Ahol ennyi láva, meg jövés-menés van a föld színe alatt,
ott földrengésekben sincs hiány

See?

De ezek inkább sekélyebb rétegekben pattannak ki

A parkban kétféle lávát lelni orbitális mennyiségben, az egyik az ’aa’ (ejtsd: a-a), a másik a ’pahoehoe’ láva. Előbbi durva felszínű, általában nagyobb lávaömléseknél, meredekebb lejtőkön keletkezik, a másik simább felszínű, ’köteles’ jellegű és kevésbé intenzív lávaömléseknél keletkezik, laposabb lejtőkön. Amikor van ideje fodrozódni, hogy szépen fogalmazzak.

Szemléltetés 1

Szemléltetés 2

Most szólok, hogy rengeteg lávafotó lesz a bejegyzésben.

Ahol láva folyik, ott jó eséllyel köpködésre…

… és fröcsögésre is sor kerül.
Na ilyenkor keletkeznek ezek.

Sőt, vékony szálak is képződnek
(vulkáni üveg, Pele haja néven ismerik)

A lávacseppek pedig Pele (a vulkánok hawaii istennője)
könnyei néven futnak

Hawaii-ról egyébként nem célszerű lávát hazavinni, az (egyébként nem igaz) legenda szerint ugyanis Pele istennő balszerencsével sújtja azokat, akik hazavisznek Hawai’i köveiből/homokjából – egészen addig, amíg azt vissza nem juttatja az illető Hawai’i-ra. A végeredmény az, hogy évi több tíz kiló követ és homokot kap postán a Nemzeti Park, mert a kedves látogatók így kívánnak megszabadulni a lávadaraboknak tulajdonított balszerencsétől. A sikerrátáról nincs infóm, de a nemzeti parknak valószínűleg elege van a postán érkező lávából.