Gleccserlesőben – Prince William Sound

A Prince William Sound egy tengeröböl Alaszka déli részén, hegyekkel és gleccserekkel körülvéve – a világ azon kevés helyeinek egyike, ahol a gleccserek elérik a tengerszintet és belefolynak (tidewater glacier). A sound és a fjord közötti különbségről már korábban volt szó a blogban, az új-zélandi Milford Sound kapcsán – a sound szélesebb öböl, a fjord keskeny, gleccservájta, U-alakú völgy feltöltve tengervízzel. Norvégiában van belőlük nem kevés (a fjord eleve skandináv eredetű szó), ilyet még a blogon erre találtok – az ott szereplő Sognefjord egyébként Norvégia legmélyebb és leghosszabb fjordja, gyönyörűszép =)

Na, de vissza Alaszkába. A Denali napjának (beszámoló erre) jó 600 kilométere után másnap délutánra saccoltuk az érkezésünket Talkeetnából Whittier-be (újabb 275 km), de mielőtt elindulnánk, meg kell jegyeznem, egy út menti, kis faházas kávézóban olyan (orbitális méretű és nagyon finom) mustáros, sonkás-sajtos croissant-t és nagyon tuti latte macchiatót rittyentettek nekünk, hogy azóta is leginkább csak ott reggeliznék. Brown Bear Espresso, köröket vertek a Starbucksra és a Dunkin’-ra, egyszerre!

Szóval Talkeetna-Whittier. Képzeljetek el négy óra autókázást!

És ez a Prince William Sound – jobbra a korábban
 emlegetett Valdez télen is jégmentes kikötője,
 ide fut be ugye a Transz-Alaszka vezeték (kép innen)

Útközben – már az autópálya mentén is látni lenyúló gleccsereket

Fenyők gleccserháttérrel – Svájcban a gleccserek jóval
 a fahatár felett vannak, szokatlan látvány a kettő kombinációja

Whittier-be érve leparkoltuk az autót és már indultunk is a hajóhoz –
 az alacsony felhőalap viszont először nem kecsegtetett túl sok mindennel

Tömeg a sziklákon

Vízesésekből sincs kevés

A hajónk valójában ki sem ment a Prince William Sound nyílt vízére, hanem rögtön az első kanyart vettük jobbra – irány a Blackstone Bay. Itt is maradtunk két órán keresztül (tulajdonképpen ebből áll az egész trip), mindjárt látjátok, hogy miért!

Blackstone Bay – a villás végébe két gleccser ereszkedik le = )

Útközben – az oldalsó völgyekből is nyújtóznak
 lefelé kisebb-nagyobb gleccserek

Célok a távolban – a vízig leérő két gleccser közül a baloldali
 a Beloit Glacier, a jobboldali a Blackstone Glacier,
 a fák mögött pedig a Northland Glacier bújik meg

Beloit Glacier

Nyomaink

Tükörkép

Körben minden hegytetőt gleccserek borítanak

U-alak (ugye, már tudjátok, hogy ilyen szép
 U-alakja csak gleccservájta völgynek lehet?)

Ott vájja. Csak sokat kell várni, mire meglátszik.

Beloit (sok gleccseres kép lesz, igen).

A közvetlen szomszéd, a Lawrence Glacier

Ő már nem éri el a tengert…

Közeledünk

Töltött zokniii!

Kékvilág

A zokni közelebbről

Avagy egy fókakoma déli sziesztán

Kettesével is megy, minden turbulencia ellenére

Jéghegyágy

Ahogy közeledtünk a gleccserhez, leállították a hajó motorját és percekig némán siklottunk a gleccser felé. Az egyetlen (hátborzongató) hang, amit hallani lehetett, az a gleccserből leszakadt jéghegyek egyre gyakoribb kopogása a hajó alján… nagyon morbid.

Olvadékvízesés

A Beloit Glacier teljes pompájában

Szépséges

Ezzel a kék színnel nem lehet betelni

Jégszobor 1

Jégszobor 2

Ezek mind zoommal készültek, jó 100 méternél közelebb ugyanis nem megy az ember egy gleccservéghez, főleg nyáron – ugyanis folyamatosan recseg-ropog, olvadozik és bármikor szakadhatnak le róla háznyi (vagy tízszer, százszor akkora) darabok. Láttunk is pár omlást, döbbenetes élmény.

Időközben pecáztak egy kis gleccserjeget

Jégtakaró a legyalult felszín felett

Mindenhol vízesések

Tömeg van a jégtáblákon is

Ez pedig már a szélesebb Blackstone Glacier

Én nem mennék ilyen közel, de ti tudjátok. Oszt meg
 lesztek lepve, ha a gleccser is be(le)száll a ladikba.

Jégvilág

Elképesztő színek

Jégkék

Még koncentráltabban

Reccs

Blackstone

Jégoszlopok

Nem lehet betelni vele

Kinézve a hajóból, a lábunk előtt is jég hever

Miután a Blackstone Glaciert is alaposan
 megcsodáltuk, elindultunk visszafelé

Őrjárat

Szervusz Blackstone Glacier!

És szervusz Blackstone Bay!

Bal gleccser

Jobb gleccser

Fordított sorrend (útközben, kifelé)

Megálltunk egy nagyobb vízesésnél, be lehetett állni alája zuhanyozni

Kirstálytiszta víz és szinte függőleges fjordfalak

Ha eddig nem lett volna egyértelmű, a Blackstone Bay fjord!
 A két gleccser valaha összefolyt eggyé és vájta tovább magát a sziklába.

Ilyen gyönyörű fél U-alakkal nem kérdés :)

A gleccserlátogatás után elég átszellemülten másztunk ki a partra, gondoltunk, még körülnézünk Whittierben, de rá kellett jönnünk, hogy olyan sok minden nincs errefelé. Whittiernek mintegy 200 állandó lakosa van, azok is nagyrészt egy darab, 14 emeletes épületben élnek – a városka annak idején katonai bázisként kezdte a pályafutását és tekintve, hogy szárazföldön csak egy, egysávos, vasúti és közúti járművek által közösen használt alagúton kereszül érhető el… hát nem a népvándorlás legfőbb célpontja. Alaszka sem, de Whittier főleg nem.

Kikötői jelenet

Visszafelé elcsíptük a napi Alaszka Expresszt
– a képen az alagút bejárata

Még a parkoló fölött is gleccser lóg

Train approaching – mindjárt ideér :)

Meg is érkezett

Jó hosszú

A többfunkciós alagút

Zárókép