Másnap
reggel még futottunk egy kört a Puerto Madero negyedben gyalog. Ez Buenos Aires
egyik legújabb negyede, tele van üveg-acél épületekkel, kávézókkal és parkokkal
– igazából kellemes hely, csak éppen tök jellegtelen. Utóbbi egy fura jelenség,
sok nagyvárosnak akad ilyen banknegyed jellegű része, ami akárhol lehetne a
világon, csak a feliratok árulják el, hogy melyik kontinensen van… nemrég
egyébként São Paulóban is átköltöztették a munkahelyi szállásunkat a nagyon is
jellegzetes Avenida Paulistáról a totál uniform Vila Olimpiába – ami legalább
még a Congonhas reptérhez is közel van, így reggel hattól este fél tizenegyig
még a repülőgépzajt sem kell nélkülöznünk. A Congonhas (CGH) egyébként még
mindig a kicsi, régi reptérnek számít – bár nemzetközi lett – nagyrészt még
mindig belföldi forgalmat bonyolítanak rajta, így munkába menet rendszerint a
legnagyobb délutáni dugóban araszolgatunk egy-másfél órákat a 35 km-re levő
Guarulhos (GRU) reptérhez. Na, de vissza Argentínába. Buenos Airesnek is két
reptere van egyébként: a nagyobbik, nemzetközi Ezeiza (EZE), 35 km-re a városközponttól,
illetve a kisebbik Aeroparque Jorge Newbery (AEP), a belváros szélén, ahonnan
nagyrészt belföldi forgalmat bonyolítanak, de akadnak járatok Bolíviába,
Brazíliába, Paraguayba és Uruguayba is. Utóbbi egyébként vízen át csak 80-100 km,
a nap egyik terve az volt, hogy kivonulunk a Río de la Plata partjára és átpislogunk Uruguayba. Jah, ahogy Mórickák elképzelték.
Puente
de la Mujer (a ’Nők hídja’) – gyaloghíd a Dock 3 felett
(ez már nem folyó, hanem az egykori kikötő része)
(ez már nem folyó, hanem az egykori kikötő része)
A
Puerto Madero mellett ugyanis a három és fél hektáros Reserva Ecológica
Costanera Sur húzódik végig és nem lehet csak úgy akárhol legaloppozni a parta.
Vissza
az árnyékba – igen, ez egyébként megint az a hely volt,
ahol a naptej nélkül valószínűleg parázslanék,
majd elszenesednék napsütésben…
ahol a naptej nélkül valószínűleg parázslanék,
majd elszenesednék napsütésben…
Tegnap
este óta sikerült egy vaslemezt tenni
arra a jó harminc centis lyukra, amit előtte
egy szalag jelzett – vajon hány tengelytörés kellett hozzá?
arra a jó harminc centis lyukra, amit előtte
egy szalag jelzett – vajon hány tengelytörés kellett hozzá?
Utóbbi
kép már egészen közel volt a szálláson leparkolt csomagjainkhoz – a következő
úti célunk ugyanis a korábban már emlegetett Jorge Newbery reptér volt, ahonnan
továbbrepültünk a jó 1300 kilométerre levő argentin-brazil-paraguayi hármas
határhoz. To be continued =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése