Oxford, rögbi és kirakatok

Szeptember végén néminemű szabadságra kárhoztattunk Bagollyal – fő programpontunk a Londonban megrendezett ámerikai futball-mérkőzés volt; aztán ha már egyszer így alakult, gondoltuk, körülnézünk egy kicsit a környéken is néhány nap erejéig.

Első utunk Oxfordba vezetett, sétáltunk egy nagyot a városban, próbáltuk átérezni az 'egyetemváros' hangulatot – de helyette inkább afféle ’multikulti vidéki Anglia’ feelingje volt a dolognak. Lehet, hogy ha megpróbálunk beülni egy előadásra, más lett volna, de az oxfordi college-ok nem éppen a nyíltságukról híresek.

Sokkal inkább a jellegzetes, tornyos-bornyos épületeikről

Míg a hétköznapokban talán inkább ez a jelenet dominál

Amin meglepődtünk, hogy maga Oxford nagyjából Győr-méretű, viszont az utcáin szabályos embertömeg mászkál délután 4-kor, mely az este érkeztével egyre csak hízik. Sokan járnak be dolgozni a környező településekről, szépen sorban állnak a „távolsági” buszok első ajtajai előtt, nagy szatyrokkal, akár 20-30-an is egymás után – szinte lehetetlen keresztben átvágni egy ilyen soron, mindenki áll a helyén, mint a cövek; jobban jár az ember, ha megkerüli az egész sort és utána folytatja az útját. Ez egy kicsit meglepett :)

Ugyanekkor a városközponttól öt percre ilyet is találtunk

A szemben levő parkban pedig több korcsoportra bontott rögbiedzést néztünk, bár ez a képen látható kissrácoknál még messze nem volt vérre menő küzdelem, inkább óriás, soklábú, csíkos amőbaként szaladtak arra, amerre éppen a labdát vivő áldozat is.

De nagyon lelkesek voltak :)

Nehéz elképzelni, hogy egyszer majd halálosan komolyan fogják venni ezt az 'egymást hóban, sárban földbe döngöljük a labdáért' sportágat. Jó, az amerikai focit is el kell kezdeni valamikor, ezt hívják ’touch football’-nak, amikor még szó sincs csontrepesztő tackle-ökről, hanem az ellenfél megállításához csak meg kell érinteni a labdát birtokló játékost. Továbbfejlesztett verziója a 'flag futball', amikor a játékosok szalagot (amilyet tesiórán is használtunk a két csapat megkülönböztetésére) vagy kis zászlót tűrnek hátul a nadrágjukba és azt kell kilopni a tackle (az ellenféle földrevitele, megállítása) helyett… Hmmm, szóval jó 15-20 percig néztük a rögbimérkőzést, meg elmélkedtünk arról, hogy néhány nappal később ez addig mindhárom meccsét elvesztő két csapat közül vajon melyiknek sikerül majd végre egyet nyerni is a Wembley-ben…

Továbbsétáltunk

Különösen tetszettek ezen a házon a különböző színű kis ablaküvegek

Később meg vicces kirakatokba botlottunk

Melyekben néhol mugli…

… néhol meg varázslóiskolákat is reklámoztak :)

És hát valljuk be, egyáltalán nem nagy a különbség a kettő között, ha csak a különböző házakat, címereket, nyakkendőket és csíkos sálakat nézzük.

Ennek meg már a hangulata is tiszta Roxfort… nem tapogattam
végig a falakat, de biztos van valahol egy rejtekajtó!

Alkonytükör

Zárt kapuk mögött

Oxfordi sétánkat egy tisztességes pizzával zártuk (majd kb. ezzel letudtuk a táplálékválasztást az elkövetkezendő négy-öt napra), aztán útnak indultunk a vasútállomás felé, hogy eljussunk a következő úti célunkhoz. Az egy kicsit meglepett, hogy a Londonból érkező vonatra felszállva nem nagyon találtunk helyet, sőt, a menőbb állóhelyeken sem lehetett már egy gombostűt sem leejteni, de azért egészben megérkeztünk…

Ide.

Folytatása következik :)