Let's roll...

Kedves Olvasóink!

Mélyen tisztelt és nagy elődeinket (blogrokonok, jobboldalt) követve megkezdjük beszámolóinkat újabb külhoni küldetésünkről, mégpedig a lila tehenek országából és ezúttal valószínűleg hosszabb időn keresztül... Errefelé még havasak az északi hegyoldalak, nem olvadt el olyan gyalázatosan rondán és gyorsan a hó, mint Budapesten, ugyanakkor ma például 15 fok és ragyogó napsütés volt, úgyhogy vállalható egyelőre az időjárás. Nem úgy, mint általában Bergenben - lásd az alcímet :)

Történetünk úgy egyheti pakolászással kezdődik, melyet az utolsó három napban tömör agybaj és "csak ezt el ne felejtsük" mondatok jellemeztek. Eközben Bagoly napokig meg volt Győződve róla, hogy egy Opel Corsa csomagterében - lehajtott hátsó üléssel - el lehet helyezni egy 160x120 cm-es asztallapot, mellette pedig még elfér a számítógép minden kacattal együtt és a tetejére rádobjuk a TV-t, akkor éppen elég hely marad minden másnak. Emellett a vigyük-nevigyük kérdéskörben konzekvensen az "ezen az egyen már nem múlik" elvet követte, így több pár ünneplő cipővel sikerült kijönnie, mint nekem. Zsebibaba ügynök (alias én) eközben minden eddig általa tulajdonolt vagy ismert ágyazásmániás rágcsálót megszégyenítve pakolt a lakás egyik pontjáról a másikba, tekintve, hogy 5 kategóriába szortírozta a cuccokat: mostjön, majdkésőbbjön, Győrbemegy, Dombóvárramegy, szemétbemegy. Ehhez jött még Vegatigris ügynök beköltözése (alias Maya), aki egy hatodik kupacot tornyozott fel az egyik sarokban, így az utolsó két napon már egyáltalán nem emlékeztem, hogy mit hol kellene keresni, meg ráadásul a megváltozott helyzethez való kincses térképem is elveszett, így otthon maradt a törölközőm, a fogkefém és a fekete kabátom - kipróbáljuk, hogy mutat az egyenruhám sídzsekivel...
Ezúton is szeretnék elnézést kérni azoktól, akikkel nem találkoztam személyesen közvetlenül elutazás előtt, a költözés és a tennivalók nagyon sok időt elvettek az utolsó két hétben, a fene se gondolta, hogy ennyire bonyolult lesz a papírügyek lezárása otthon és két szoba kigányolása, úgy hogy közben még dolgoztunk is... majd pótoljuk a kávézásokat, ebédeket, sütizéseket Húsvét környékén, ha minden jól megy :)

Szóval nagyjából összeszedtük a motyót, aztán szerdán reggel, 4 óra alvás után, 06:15 magasságában - immár nagy asztal helyett csak kis asztalt a kocsiba zsúfolva megállapítottuk, hogy bizony tele a járgány és a győrbemegy kupac még a lakásban van - így vonatra pattanva közelítettem meg Győrt, hogy ott bemutassunk egy újabb indulást. Ez sikerült is, az elkövetkezendő 7-8 óra pedig viszonylag eseménytelenül, a vezetés közbeni ébrenmaradással a középpontban telt. A svájci határt előzetes információink szerint el kellett volna érnünk fél hatig, mivel Svájc ugyan része Schengennek, de vámunió nincs, ezért listát kell készíteni a bevitt cuccokról, amit meg is tettünk előző éjszaka (1 Drucker, hp; 10 CDs; 2 Flaschen Waschmittel szintű részletességgel). A blog alcímét is ez a furcsa kettősség ihlette, itt csücsülünk az Unió középén, de mégsem... Szóval a belépésre visszatérve, természetesen a fél hat nem jött össze, de úgy voltunk vele, hogy csak nem zárják be 17:30-kor az országot, hogy "akkor tessenek holnap jönni", megyünk, oszt ha lesz valaki ott, akkor megkérdezzük, hogy akkor mi a teendő, ha nem akkor meg ez van... Szerencsénkre egy normális határőr fogadott bennünket, mégsem zárnak fél hatkor, megkérdezte, hogy van-e nálunk alkohol, cigaretta vagy wurst, mondtuk, hogy csak a legutóbbi, úgyhogy még megnézte az útleveleket, meg a munkaszerződést (hogy tényleg nem habira megyünk-e); aztán jó utat kívánt :) Este kilenc körül értünk Turgiba, élőhalottként, Hegyibéka ügynök (aki rendelkezésünkre bocsátotta az egyik szobáját, így újdonsült lakótárs, ezúton is köszönjük neki) segített felcuccolni (ezt is köszönjük); aztán beájultunk aludni, tekintve hogy ezen programpont prioritása nagyon lesüllyedt az elmúlt hetekben...

Másnap bejelentkezés a Gemeinde-ben, hogy kezicsókolom, jöttünk ide lakni, meg telefonvásárlás - SIM-kártya önmagában 40 frank, de ha veszel hozzá egy minimálfelszereltségű telefont, akkor csak 30 frank, amiből 15 frankot lebeszélhetsz... az emögött álló üzleti filozófiát még nem értem, de biztos azért mert kelet-európai vagyok. Alapvetően nagyon kedvesek a bennszülöttek, azonnal váltanak Hochdeutschra, amint bambán nézünk a Schwiizerdütsch mondatokra, ahogy ezt korábban is tapasztaltuk, de azért ez a svájci német elég frusztráló, mert csak szavakat kapok el belőle... A Hochdeutschot is jellegzetes akcentussal beszélik, de úgy legalább tudunk kommunikálni ember módjára :) No, ennyi bevezetésnek elég, a későbbiekben igyekszünk kevesebbet szövegelni és többet illusztrálni, ezt a szándékot mindjárt alá is támasztom.

Pakolás - részlet

Szóval welcome to the Days of Our Svájc!